Ez elmúlt időszakban úgy éreztem nincs mit írnom. Amit leírtam, arról úgy éreztem nem lenne senki segítségére.

Már ezerszer elmondott szavak, amelyek csak okoskodások.

Ami biztos, hogy az idő visszafelé haladt velünk, és megidézett mindent, amit valamiért rossz eredőből indítottunk el, és nem hozott olyan eredményt az életünkben, amire vágytunk volna. Volt ami megoldást nyert, és van ami szennyestül ránk fordult.

Mire gondolok, mint rossz eredő?

Van egy gondolat és van egy érzés mögötte. A gondolataink, mint tudjuk, megvalósító erejűek.

Az érzések adják a hajtóerőt, a töltést. A gondolatok pedig az irányt, a célhoz vezető utat. A kettőhöz kapcsolt cselekedet megalkotja, ami kiárad belőlünk.

Két gondolatot adok átgondolásra, mert ezek fogják formálni ezt a hónapunkat.

Hit nélkül nincs szeretet.

Változtatás nélkül nincs megvalósulás.

De térjünk vissza a rossz eredet ponthoz. Egy alapvágy a jó párkapcsolat, a valakihez való tartozás.

Mondjuk, kívánjuk, sok butaságot meg is teszünk érte, hogy érezzük a valakihez való tartozást.

De mi ennek az eredője? Tudjuk ezt valójában?

Egy ember elvileg önmagában teljes. Saját kiteljesedése nem mások jelenlétének következménye, párkapcsolati formában. Viszont hiányosságainkra, félelmeinkre, kényszerességeinkre rámutat.

Mindenkinél más az eredő, amit be kellene önmagának ismernie.

Apai vagy anyai jelenlét hiánya. Önbizalom hiány. Biztonság érzet. Oltalom keresés. Gyermeki létből való felnevelődés , stb…

Biztosan kell társ, vagy csak a külvilág elvárása mondatja?

Egyik sem jó vagy rossz. Azt kell tudnunk, hogy nálunk mi a hiány. Mi az eredő érzés.

Munka területre ugyanez igaz. A gyermek vállalásra szintén. Anyagi vagy szellemi javakra való vágynál szintén. Mi az eredő? Onnan tudjuk kitakarítani az energiapályákat.

És ne maradjunk meg ott, gyereket szeretnék. Vagy jó munkát szeretnék. Anyagi biztonságot szeretnék. Nézzük meg, hogy mi rejlik a vágy mögött.

Ássunk le a mélységekbe.

Az elmúlt hónapok történései rámutattak arra, hogy mit kellene megoldanunk önmagunkban. Áldozati szerepben láttuk önmagunk? Nézzük meg az áldozat hol hamis. Hol akartunk átvinni akaratot úgy, hogy ellenünk fordult.

Elutasítunk valamit? Nézzük meg kinek ártunk vele. Beszélünk nagy hangon valamit? Ott rejlik a mély félelem.

Valamit nem tudunk önmagunkról, amit fontos lenne a továbblépéshez. Félreértjük, félremagyarázzuk  önmagunk sorsát.

A hajtóerőt kell letisztázni, ami vezérli a gondolatainkat. Ha tudjuk az igazat, mert tudjuk tetteink valós miértjét, akkor a a hajtóerő igaz információt küld az agyba. ÉS elkezdődik a változás. Hiszen tudjuk a mit, és a miértet.

Az erő vagy farkasként nekünk támad, vagy kutyaként igazodik hozzánk.

Van egy alap vágyunk. Gyermekként is ezt játszottuk. Ez a törekvésünk a sorsunk egyik alappillére.

Okosnak lenni?

Hősnek lenni?

Élelmesnek lenni?

Családanyának, apának lenni?

És megjönnek a kihívások. Döntenünk kell helyzetekben. Döntünk rosszul vagy jól. A rossz döntést ki lehet javítani. Ha nem bújunk el, nem festjük át a történetet mássá.

Egy biztos. A feltáró időszakok után el kell kezdeni változni.

Példák.

Okos akarok lenni..

Miért akarok okos lenni?

Többé akarom tenni a világot? Magamat akarom többnek érezni? Szüleimnek akarok bizonyítani? Uralhatok általa másokat?

Segíteni szeretnék embereknek.

Önmagamat akarom közben megismerni? Azt akarom, hogy csodatévőt lássanak bennem? Valakinek akarom érezni magamat? Szeretném látni az örömüket? Szeretem az érzést, amely közben megjelenik? Kiszolgáltatottá tehetek másokat magam felé?

Párt szeretnék.

Kell a segítség? Többnek érzem magam tőle? Megosztanám valakivel a dolgaimat? Irányítanom kell valakit? Engem kell hogy irányítsanak? Szeretem a valakihez való tartozás érzését.

Érdemes őszintén válaszolni, mélyre ásva. Ne az ideálisnak vélt választ mondjuk, ami elsőre eszünkbe jut. Sok választ le sem írtam, csak példákat, hogy milyen irányokba érdemes keresgetni.

Az a hitünk, hogy a jó válasz fényében tudunk csak jónak tűnni, csupán egy csapda. Nekünk.

Onnantól hazugság eredőből indul minden energiánk és soha nem fogja a sorsunkat támogatni. Vagy legalábbis nem az eredendő célunk felé.

Az elfojtott vagy hamis irányú bűntudat a lehető legrosszabb. Bűntudat olyan helyzetekben, ahol nem is volt jelen az okforrásban. Nem kellene hordoznunk. Vagy nem néztünk szembe vele, hanem megmagyaráztuk a helyességét a döntésünknek, és arra építkeztünk tovább. Megerőszakoltunk egy helyzetet, amit nem kellett volna.

A másik a kényszeresség, amit érdemes lefülelni magunknak. Mit akarunk bizonyítani és főleg miért.

Le kell magunkkal mindezt tisztázni. Mindenkinek van rossz döntése, ettől ember az ember. És attól intelligens, hogy képes a hibáit meglátni, beismerni és kijavítani. Eltemetett érzések irányítják rossz irányba a gondolati energiáinkat. Amelyből soha nem az születik, amit szeretnénk megélni.

Február hónap segít letisztázni. Csak figyeljünk önmagunkra. Önmagunk érzéseire és a kósza gondolatokra. Le kell bontani a betonvárakat, amelyeket titkokra építettünk.

Ne feledjük, nincs jó vagy rossz válasz. Csak a saját igazságunk és az út, amin el kell indulnunk.

Mindez összefügg a látóterünk nagyságával. Képesek vagyunk átlátni folyamatokat mások szemszögéből? Látjuk önmagunk történéseit nagyobb történésekben? Látjuk a kapcsolódási pontokat?

Az önzőségünk mennyire tesz felszínessé?

Mindez a mi sorsunkat akadályozza. És természetesen azokét, akikhez kapcsolódunk. Mert mindig minden együtt mozdul és minden mindennel összefügg.

Kicsit összébb foglalva:

Van egy eredetforrás, benne egy érzelmi mintával, amit meg kell változtatni, hogy változzon a jövő. Csak úgy lehet megváltoztatni, ha az érzést azonosítod. Ha megvan, le kell tisztázni, honnan jöhet. A tiéd-e egyáltalán. És végighozni a jelenig az érzést. Itt átalakítani.