Válaszúthoz érkeztünk. Visszatérünk a régi, megszokott, biztonságosnak vélt mederbe?

Szembenézünk az ismeretlennel, és elindulunk, hogy megkeressük életeink végtelen menekülésének fő okát?

Ezek a kérdések most nemcsak egyszerűen élethelyzetekhez kötődnek a sorsunkban, hanem a DNS láncolatunk emlékezetét fűzik újra. Vagy maradunk egy zárt ketrecben keringve, vagy kitágítjuk a világképünket. Szükséges az önbizalom, amit valamennyire újraépíthettünk az elmúlt évek során. Az erő, amit felfedeztünk és újrakovácsolhattunk magunkban.

Nézzük meg a világunk helyzetét. Menekültek, vírus, karantén.

Érdemes megidézni világunk egyik rétegét, ahol ugyanez volt jelen.

Ezt a világot egykoron Kertnek, mindenek könyvtárának teremtették. Egy élő, univerzális könyvtárnak.

Az alapítók nem zárták el időben a Kertet az érkezők elől, akik megfertőzték.

A Kert végül is nem került elpusztításra, lezárták. Karanténba kerültek az alapítók és a menekültek is.

A kijutás csak bizonyos paraméterekkel volt megengedett. A Kert benntartotta azokat, akik oda beléptek.

Az alapítók soha nem adták fel, hogy a karantén megszűnjön világuk körül és a Kert ismét az legyen, amire szánták. Tervek készültek, utak épültek a kijutáshoz.

A menekültek és leszármazottjaik viszont soha nem akartak kijutni innen, hatalmi törekvéseiknek tökéletesen megfelelt.

A történet ismét zajlik élesben. Bizonyos időszakonként újrajátszák a bentlakók.

Hogy most mi lesz a kimenetel?

Mindehhez erősen hozzájárul, hogy az egyedi ember mit dönt.

Felszámolja a saját magában rejlő vírust, és kilép a karanténból?

Vagy marad irányítás alatt?

A kérdés az:

Ki szaboltálja a sorsodat a külvilágban és miért teheti meg?

Ki ott belül, benned, a te szabotőröd? Melyik én részed az, aki lustaságra vagy egyéb kényszerességre hajtó gondolatokat ad neked?

És ki az, aki fél benned lépni egyet is az ismeretlen felé?

És az éjjel felerősödött még egy én részünk.

Ki az, aki menekül állandóan és rejtőzni szeretne? Ő a mai főszereplő. Élethelyzeteink az ő történetére fognak rámutatni. Valaki rejtőzik bennünk, aki álcázza magát a külvilág felé. Fél és menekül életeken keresztül. Az egyik képsorban felvillant az is, hogy ő az, aki testet is vált időszakonként.

Vagyis néha felelős a korai halálért is.

Még nem tudni ki elöl menekül, ki hajtja őt életeken, testet öltéseken keresztül. Bár kétségem sincs, hogy életünkben megjelent már az üldöző. Azok az álmok tartoznak ide, ahol futni szeretnénk, de nem tudunk mozdulni.

Tehát ma álljunk bele a kialakult helyzetekbe és vizsgáljuk meg az érzéseinket. Ne legyünk meggondolatlanok, de elfutók sem. Csak vizsgáljuk meg az érzéseinket.