Az elmúlt írásban egy figyelmeztetést írtam le csupán. Ennek a lényege az volt, hogy a földi élet, létezés ellen történik más létformákból támadás.
Ha egy filmet kellene írnom, akkor a történet így szólna:
Egy bolygó, amelyben elvarázsolva élnek az emberek. Aurájuk egy rétegét más lények használják. Ezek a más lények a tudatukkal összekapcsolódnak az emberi lényekkel ezen a rétegen keresztül, és irányítják őket. Mivel az emberi test erős energiatermelő, ezért időnként ezt az energiát lecsapolják. Annyi energiát hagynak, hogy meg tudjon erősödni a test és ismét tudjon energiát termelni.
A Föld bolygó hálótere biztosítja az emberi test számára a megújjulást, az energia áramlást, termelődést.
A film alap sztorija ez lenne. Ez így le van sarkítva és egyszerűsítve.
Itt még megemlítem, hogy nagyon sok technika van, amely energia forrásokhoz segít kötni az embereket. Nem a technikával van a gond. Meg kell nézni az embert, aki beavatja a másikat a forrás energia terébe. Ha ő egy fosztogató tudat irányítása alatt áll, aki minden beavatottja oda fog kötődni. És nem oda, ahová szándékozott. Sok vallást eltérített az élősködő tudat. Tudatok. Tehát nem mindegy milyen ember áll egy akár jól hangzó, vagy akár valóban jól felépített rendszer élén. Sem politikában, sem vallásban, sem spirituális közösségben. Fejétől bűzlik a hal. És legtöbbször nem tudjuk ki a FEJ. Mert nem az, aki a világi színpadon eljátssza. Ezért fontos a saját egyednek önmagában rendben lennie, hogy meglássa a valóságot.
Sajnos, vagy éppen szerencsés, rengeteg megtapasztalást kaptam saját történeteim és mások történetei által.
Az élősködő tudatkapcsolódás irányítja világunk fejlődését. Ki tudja milyen régóta. Természetesen a Föld saját tápláló tudata is létezik, mert ha nem lenne, kihaltunk volna már. A gond az, hogy arányaiban még mindig több az olyan emberi test, akit az élősködő tudatok irányítnak.
Mintha Atlantiszt utolsó korszakában tolódtak volna el vészesen az arányok. Föld bolygónak van saját tudat tere, addig az emberhez hasonló lények, érkeztek bárhonnan is, ehhez a tudathálóhoz kapcsolódtak a befogadás után, és itt fejlődtek tovább. Visszatáplálták a Föld bolygót, a rajta létező élőtérrel együtt a termelődött energiából. Az élősködőket megtalálták időben és kiutasították. Tökéletes szimbiózisban élt minden mindennel. Mivel a Föld bolygó harmóniában létezett önmagával, ezért a bolygórendszerekkel is harmóniában volt. Fejlődött és életet alkotott. Hogy melyik bolygó törte meg a rendszert és borította fel a harmóniát? Vagy üstökös csapódott a földbe és hagyta itt az idegen létformát, amely alattomos élősködőként kezdett viselkedni? Tehát a beilleszkedést választotta, de közben fosztogató életmódot élt. Ezek a kérdések még nyitottak számomra. De lehet másoknál már ott a válasz. Mert a tudatalattijukban elérték azt a szakasz, ahol ez az információ rejtőzik. Nem szeretnék olyan írott anyagokra támaszkodni, amelyet nem az emlékezet mutat meg. Tudom, hogy az idegenekről sok az információ a neten, de nem érint meg. Nem is olvasom, nem kelti fel az érdeklődésemet sem elutasító, sem befogadó formában. Tehát nincs dolgom velük jelenleg még. Nem téríthetnek el a saját keresésemtől. Mindig csak annyit írok le, amennyit látok az emlékezetben és kötődik a többi információhoz, ami már korábban leírtam.
Az általam jelzett nap a kezdete volt egy szkennelési folyamatnak. Az élősködők észlelték, hogy sok ember kapcsolódik át a Föld saját tudathálójára, ezért visszaterelnék azokat, akiket még lehet.
Ne felejtsük el, hogy az élősködő tudatot magunkénak hisszük sok esetben, hiszen sok generációt irányít már.
Mindez a testünkben is jelen van. Vírusok és baktériumok. A legtöbb játszma a belekben zajlik le, ezért fontos lenne, hogy oda irányítsuk a figyelmünket.
Ha a testünk megszabadul az élősködő programoktól, akkor az idegen tudat hatása is elhalványul. A Föld saját tudatossága pedig megerősödik. Itt azért megemlítem, hogy a Föld egykor befogadott nem saját teremtményeket is, akik részt vettek az élőtér kialakításában. A Földnek vannak saját gyermekei és örökbe fogadott gyermekei. Akik éppen olyan Édesek számára, mint saját szülöttei.
Az idők folyamán, amikor a Föld saját gyermeki szerették volna az élősködőket kiírtani, sokszor az Édeseket is kiírtották. Ez azért mondom el, mert nehéz a tudatokat megkülönböztetni. És sok sérülést hordoznak már minden oldalon a létezők. A szűk látókörű ember először azokat írtja ki maga mellől, akik igazán támogatják és őszintén szeretik.
Tudásom szerint az Édesek képesek rejtőzni, megtanulták a túlélést. Vagyis képesek regenerálódni, ha a Föld tudathálója észleli őket és táplálja. Ők pedig cserébe biztosítják az univerzális hálóhoz való kapcsolódást.
Hogy mit is tehetünk? Tisztítókúrák. Bélflóra megújító ételek. Deréktől lefelé a szervek gyógyítását. Séta, futás.
Gondolattalan Csend meditáció. Csak lenni percekig. Ez az állapot leállítja az idegen tudatot és átköt a Föld saját tudathálójára. Napközben többször is érdemes befelé fordulni a csend állapotaiba.
Csak a levegő vételre figyelni, mélyen és lassan. Amíg erre figyelünk, a gondolatok elhalkulnak, az érzések lecsillapodnak. ÉS engedni a belső energiahullámzást.
Virágot ültetni. Figyelni a virágzó fákat. Jót tesz, ha befelé figyelünk. Nem keresünk válaszokat, csak a belső csendet tápláljuk.
Akár egy perc is képes a testet gyógyítani, mert átkötődünk a Föld tudat mezejére és gyógyulunk.
Az idegen létforma agresszív. Megmondja mit és hogyan csináljunk. Tudatja mi az érdekünk. Ő szerinte. Mit akarjunk. Mit érezzünk. Haragudjunk. Hazudjunk saját érdekünkben. stb..
Neki ebből lesz energiája. Nem nekünk, mi csak azt hisszük, hogy védettek vagyunk általa. Nem vagyunk. Eldob, ha a test megfárad, keres fiatalabb testet. Az emberi tudatrészt pedig kiöli. A Föld így nem tudja megadni az élet körforgását, megújjulását. Mert nem éri el.
A Föld saját tudathálója viszont megtart, gyógyít, táplál, közösségi együtt létezést biztosít. Az élet örök körforgását megadja a tudat számára.
Hogy mindezt átfordítsam egy másik nyelvezetre. A Föld tudatosságát Családnak is láthatjuk.
A Jézusi misztérium ezt a szimbolikát is megmutatta.
A Család: József, Mária, Jézus, és a saját gyermekek. Jézus apja egy másik létforma. Mária a Föld tudatossága. A Család befogadta, Ő pedig biztosítja a Kapcsolatot az univerzummal. Jézus a Mestere azoknak, akik Édes mostohák a Föld számára.
A saját erejükből felemelkedett saját gyermekei a Földnek, erős támaszai minden létezőnek. A Tanítványok.
Szerteágazó mindez már. Nem is érdemes mindezt túlbonyolítani. Sok millió év alapozta meg a fejlődés lehetőségét. A Jézusi misztérium összefoglalta az utókor számára az előző megtestesüléseik eredményét. Akkor eredményeit, és továbbmutató feladatait.
Amit tehetünk, tisztítsuk a testünket, és keressük a belső Csend állapotait.
Mindig a jelenponthoz igazodjunk. A születési, kisgyermek létünk a múlté, rengeteg tapasztalat változtatott meg minket. A testünket és vele együtt a tudatosságunkat.
Levált rólunk sok örökségünk. Ezek miatt változott a belső baktérium állományunk. Kiderült már mindent, amit tudnunk kell önmagunkról.
A testünket kell átformálni és a testünket meghatározni akaró tudat jelenlétét.
Ezt most a saját bőrömön keresztül, a párom által tapasztalom, épp kérdezni akartam, hogy tudsz-e esetleg valamit.
A kapcsolatunk elején voltak elég komolya problémák ebből az irányításból, amit ő akkor még a sajátjának tudott be, aztán kezelhetőbb szintre váltott/szelídítettük a dolgot.
Néhány napja viszont „megbolondult”, támad és kötekszik, mintha megint nem is ő lenne.
Ma délelőttre aztán egészen bedurvult, elkezdtem érezni egy olyan gondolatot, hogy mire hazaér „takarodjak” el innen stb. stb.
Először úgy tűnt, hogy az ő gondolata, aztán ahogy elkezdtem jobban belemenni, hogy tényleg igaz lehet-e, meg egyáltalán mit kezdjek vele, megéreztem egy jelenlétet mögötte.
Én sem szeretnék nagyon belebonyolódni, sokan sokfélét értünk a nevek alatt, de amit éreztem, az a „sátáni” tudatminőség volt. Az, amit én annak azonosítok be.
És igazándiból nem tudtam eldönteni, hogy mit akar, azon kívül, hogy tűnjek el a képból, bár valószínűleg ennyi bőven elég is 🙂
Ami számomra furcsa, hogy ennyire képes átvenni mások felett az irányítást, bár igaz, ez a folyamat nem most kezdődött.
Ami könnyít a helyzeten, hogy én is kapok segítséget, hova menjek, mit csináljak, menjek el a kertészeti áruházba, vegyek még virágokat, ültessek, vigyázzak a kajával, lehetőleg keveset és nem megterhelőt.
Vagyis nagyjából az, amit te is írtál 🙂
Én azt értettem meg (?), hogy mintha egyre gyakrabban a TUDATOSABB [Önmagában-már-rendezettebb] ember ’Közelében’ [a hozzá közelebb lévő Társ-’ban’ (?)] ’ERŐTELJESEBBEN JELEZ(het)’ (?) valamilyen Veszély [vagy éppen elinduló „hadjárat” (?), ha ez a társ valamelyik érzékenyebb részét képes megérinteni].
A Társban valamilyen konkrét [Felismerhető, Megérthető] formában „MEGMUTATJA MAGÁT”, hogy milyen élet-részeket „céloznak”, milyen „módszereket” vetnek be, mi a valós „célja” ezeknek a gyengítő / megbontó / akadályozó ténykedéseknek…
Ilyenkor a SAJÁT TUDÁSRA, MEGLÉVŐ TAPASZTALATRA alapulóan a tudatosabb ember ’Értékeli’ a helyzetet, és SEGÍTSÉGET / VÉDELMEKET KÉRHET (1) A TÁRSÁRA IS, ÉS (2) A HASONLÓ HELYZETBEN LÉVŐKRE IS… és ha képes rá, akkor hozzákapcsolódhat olyan munkákhoz, amelyekkel a Veszély és a nehéz helyzetek továbbterjedése megszüntethető.
Volt néha olyan érzésem, hogy a „másik oldal” (a „fosztogató” minta) mintha időnként azért mutatná meg „jól láthatóan” azt, hogy éppen mit tervez / mit csinál, mert maga is úgy ítéli meg, hogy amit „lavinaként” elindított, azt nem tudja megállítani [és megértette (?), hogy a lavina őt is elpusztítaná]. Furcsa ez. Máskor pedig talán csak „fricskából” „mutat valamit”.
Én is úgy értettem meg, hogy tudatosan távolságot kell tartani a „játszmáiktól”, ne adjunk erőt a figyelmünkkel „nekik”.
Ami viszont JELEZ (1) az élet-terünkben és (2) a saját életben, annak az Értelmezésére / MEGÉRTÉSÉRE a tőlünk telhetően igyekezzünk, és a saját belső útmutató szerint tegyük meg ami tőlünk telik az adott helyzetben a magunk megerősítésére, és a közeli társaink megerősítése érdekében is.
Évi írta egyszer, hogy az EL-TERELÉSEKHEZ a leggyakrabban az ígérgetést, a csodák emlegetését, illetve a félelmeket használják. Most mintha a félelmeket „működtetnék” megint, illetve a Bizalom meggyengítése lenne az egyik cél…
Fontos, hogy akiről ’belül-magunkban’ TUDJUK, hogy egymással [szeretet alapú] Közeli Összekapcsolódásban vagyunk, AZOKKAL A ’SZÍVÜNKBEN IS’ TARTSUK ERŐSEN AZ ÖSSZEKAPCSOLÓDÁST, ÉS HA LEHET, TÉNYLEG FOGJUK IS MEG EGYMÁS KEZÉT, ERŐSÍTSÜK A KAPCSOLATOT FIGYELMESSÉGGEL, SZERETETTEL.
Azt sem szabad most elfelejteni, hogy mindannyiunkban nagyobb belső átrendeződések is lehetnek, és ilyenkor a BELSŐ-RENDEZŐDÉS TARTAMÁBAN EGY KISSÉ TÁVOLABB KELL HÚZÓDNUNK EGYMÁSTÓL.
A „takarodj el” tehát lehetett egy [aljas célból] „felnagyított, megváltoztatott” kérése a társnak. A társ valódi kérése talán az volt, hogy „most egy kicsit távolabb húzódom tőled, amíg berögzítek egy új belső-teret a testemben, legyél kérlek türelemmel, szeretlek”… és ezt a „hátsó (idegen) szándék / minta” úgy torzította el és nagyította fel, hogy „takarodj ki az életemből”…
Ha érzékelhetővé válik egy ilyen „idegen jelenlét”, KÉRHETÜNK A KÖZELI TÁRS SZÁMÁRA VÉDETTSÉGET, és a saját tapasztalat alapján SEGÍTHETJÜK MÁS OLYAN GONDOSKODÁSSAL, AMI ’MEGERŐSÍTI ANNAK A TUDATÁBAN, HOGY BIZTONSÁGBAN VAN, SZERETVE VAN’…
Azt gondolom, hogy ebben nem mondtam most semmi újat, de talán lehet, hogy valaki számára hasznos lehet ez a pár gondolat.
A „megéreztem egy jelenlétet mögötte” talán annak a Jelzése is lehetett (?), hogy folyamatban van ennek az eddigi befolyásoló mintának (vagy jelenlétnek) a leválasztása már a társ életéről…
A „leválasztás” / feltisztítás tartamában a gondolati cikázások / elbizonytalanodás / zavartság néha még előfordulhat, ezért szükséges a társat ‘Védettségben’ tartani (biztosítani a szeretetről), és ha szükséges, akkor egy kicsit tényleg távolabb húzódni egymástól, hogy a közelségünk ne hasson rá zavarólag / fájdalmat-okozóan (ha esetleg annak érzékelné a közelséget).
Távol – Közel – Távol (mindig szeretve):
(The way we were)
https://www.youtube.com/watch?v=jT0IXTXAnmo&list=RDMMu93XqCKhIxs&index=5
Egy társam meglátásai (is) a saját munkájával kapcsolatban, de talán kapcsolódhat Athena által írtakhoz is:
„…Nekem olyan, mintha a csodaváráson keresztül próbálnának meggyengíteni..
Alig tudom a fejemből kizavarni a munkahelyi [különleges] kapcsolatot, kértem is erre átvilágítást, ellenőrzést, rendezést.
A héten távolságtartás van, otthon kellett maradnia covid-érintettség miatt.
Ettől függetlenül azt érzem, hogy meg kell várnom amíg jelentkezik, bár nagyon nehezemre esik ez, de figyelmeztetést kaptam ma reggel: figyeljek a közvetlen kapcsolódásaimra, ahogy írtad is… A párom kifejezte az igényét a megerősítésemre, szeretetemre.
Őszintén nagyon zavar, hogy ennyire a fejembe ette magát…”
Lehetségesnek tartom, hogy a „fejembe ette magát” akár annak az Ellenőrzése is lehet(ett) (valamilyen Speciális módon?), hogy benne hogyan „ragadt be” valami gondolat vagy minta, „amitől nem tud szabadulni”… és ahogyan esetleg Neked sikerül ezt majd ’eltávoltani’ (lebontani), talán nála is alkalmazható belső-tér-rendezési minta is lehet..
„…Hát, ha valóban ezt vizsgálták, akkor megvan, hogy ez micsoda…
Az egyik nagy fájdalmam vagy megtörésem volt, hogy elvesztettem a tudatomat, manipulálhatóvá és kihasználhatóvá váltam az érzelmeimen keresztül. Nála ugyanez a helyzet, a bizalmi alapú kapcsolódásai sérültek…
A tünet olyan, mintha „vakká válnál”, vagy hályog kerülne az ember szemére és csak egy személytől válna az érintett hipnotikusan függővé… szeretet nélküli szenvedély mesterséges fenntartása…
A saját Önlényegről leválasztva a tudatosság valami borzasztó ember alatti élmény… pláne hogy súlyosbítva van a hipnotizőrről történő esetleges leválás miatti félelemmel… merthogy az van „megjelölve” a mindenható forrásként, a valódi helyett…
Nem tudom, hogy ez külső behatás következménye, vagy pedig beavatáson való elbukás eredménye-e.
Őszintén, csak külön segítséggel megy a leszakadás erről, távolságtartással és az Önlényeghez való tudatos visszatéréssel, fizikai-érzelmi-mentális szintek tudatos építő és fejlesztő munkájával..
Èrdekes módon a dühösség érzése is elősegítette a folyamatot (a gyorsabb megfelelő távolság kialakításával, ez nem annyira a személy, mint inkább a helyzet ellen irányult).
Sok türelemmel, szeretettel..
Nekem az elmúlt napon a több mozgás, töltődés, tudatos összekapcsolódás Földanyával, Megtartókkal, Önlényeggel segített, de igazán az HAT, amikor mindezek együttes hatására visszakattanok a saját helyemre, természetes tudatállapotomba.
Reggel egyensúlyi helyzetben voltam ismét, és egy cikk hatására (is) megemelkedett a tudatosságom, több összefüggésre ráláttam.
Ezt megérezte a fiú és gyakorlatilag azonnal felvette velem (újra) a kapcsolatot.
Most az a feladat, hogy meg tudjam tartani ezt az állapotot, ill. ha kibillennék, akkor nagyon hamar újra vissza tudjak kerülni bele… erre most kaptunk is időt, szerencsére.”
Nálunk is ez a több szint/réteg/minta van egyszerre jelen, próbáltunk is beszélgetni erről.
Jelen van a sérült, bizalmatlan rész, a gyermekkori minta, a szeretet nélküli szenvedély, ami szintén bizalmatlanságból, félelemből fakad („a szeretet jó dolog, de itt nem működik, itt erőt kell felmutatni”), a függőség, hiszen Önlényegétől többé kevésbé el van szakítva, és jelen van a következő posztban Évi által jobban kifejtett háttérirányítás, a „nagyúr”, aki majd jól megmondja, akiben bízni lehet, lehet rá támaszkodni.
És akiről a kérdezgetésemre azt a választ kaptam, hogy „ő is én vagyok”.
„Ő is én vagyok” Egy adott rétegben már igen. A genetikai összefonódások révén beépült a test tudatba is. De van egy réteg, ahol még nincs. Ott találjuk meg a „nem fertőzött” önazonosságunkat.
A mi esetünkben inkább arról van szó, hogy ez a ‘jelenlét’ nagyon is nyomul, a „sötétség nem akarja elveszíteni az utolsó védőbástyáit” – ahogy nemrég a családja egy másik tagjával kapcsolatosan jött is.
Más az, hogy valaki az értelmével már felfogja, hogy mi/ki az, akire/amire nincs szüksége, illetve kire van nagyon is, és megint más, amikor elkezd működni a már jól bevált program…
Mert tagadhatatlanul vannak ennek – ha csak látszólagosan is – előnyei, ez az élősködőkkel való szimbiózis biztosít egyfajta biztonságérzetet, látszat erőt is, ahogy ez Évi írásából is kiderül.
És igen, ott van az egyedüllétre való reális igény is, bár a probléma okforrása ilyen esetekben általában téves, és abban is van valami, hogy ha igazán mélyre megyünk, a sötét, negatív lények magabiztossága sem mindig akkora, mint maga a látszat.
Végkövetkeztetésként még akkor a helyzetet kielemezve nekem is az jött, hogy a szeretet a megoldás.
Mert ha nem is mindig úgy néz ki, sérült részekről, sérült létezőkről van szó kivétel nélkül, és a mindentől elvonatkoztatott Szeretetben maradva tudunk egy olyan közeget létrehozni, amiben a változás elindulhat.