Fejezetek zárulnak le életünkben.

Mondhatjuk úgy is, hogy a régi Mester elbúcsúzik tőlünk, és érkezik mellénk egy új (ugyanakkor nagyon ősi) Mester. A folyamat tart már egy idő óta. Helyzeteink ki akartak billenteni a megszokott ritmusból. Gondolkodjunk máshogy, viselkedjünk máshogy.

Gyenge pontjaink felerősödtek.

Démonjaink megmutatták magukat. Mert mindenkinek megvan a maga démonja, amely szűk látókörűvé tesz minket egy adott életterületen. Gondolkodásmódban.

Elég körülnézni a külvilágban és látni fogjuk ezernyi megnyilvánulását.

Düh, kétség, félelem, menekülés, lázadás, meggondolatlan döntések, megnyilvánulások, érzelmi pangás vagy túlfűtöttség. Tonnányi eladható információ, amely a klikkesedést próbálja megerősíteni, táborokba vonszolni egyedeket.

A női testben létezők számára, (akik aktív idegen géneket is hordoznak), zajlik egy erős belső folyamat.

HA képekben szeretnék beszélni, akkor Artemisz energia mintáit leváltja  a Fekete Madonna

energia mintája.

Fekete Madonna az én olvasatomban az Anya, aki ezernyi módon sérült.

Artemisz az öntudatos, harcos nő. Az amazon.

Az amazon, aki anyává válik, és védi a gyermekét ezernyi módon. Követi őt a pokolba is, hogy megmentse. Átmegy a sötétségen. Közben összeszedi a démonokat, amelyek a családját veszélyeztetik. Emiatt nem térhet haza, a Fénybe, amíg meg nem szabadul minden démontól, amelyek a belsejét rágják. Börtönbe zárta őket önmagában.

A démonok osztódnak, sokszorozódnak a külvilágban. Mint a vírus, úgy fertőz. Pontosan láthatjuk miként működik. Megőrjíti még azokat is, akik addig viszonylag pártatlanul voltak képesek élni.

Ez egy ősi misztérium, amely előbukkant a mélyből és a női testben élők tudatváltásán keresztül próbál a külvilágon változtatni.

A sok ezer éven keresztül felrakódott rétegek szeretnének egyensúlyba kerülni.

A kezdetekben a túlélés megkövetelte a harcost. Fogat fogért, szemet szemért törvények uralták a világot. A természet, az élőtérrel való együttműködés megtanulása volt a túlélés kulcsa.

Az emberi tudat fejlődése lassanként elérte a „ha megdobnak kővel, dobj vissza kenyérrel” tanulási folyamatot. Az elcsendesedés, az érzelmek uralása, az önkontroll.

Avalont lecserélte a kereszténység. A kettő együttműködése lehetett volna az emberiség harmonikus fejlődésének a kulcsa. De a hatalmi törekvések és az érdekmotiváltság mint a túlélés egyik fontos tényezője nem fejlődött semmit az idők folyamán. Máig nem képes a hatalomhoz jutott ember a köz érdekét szolgálni.

Új rendtartás van alakulóban, amely ezt a tudatszintet fogja megtörni. A hatalom eddigi formái, mint a pokol kötelező kellékei, összeomlanak.

Abban a pillanatban, amikor a Fekete Madonna az önmagába zárt démonokat beilleszti a maguk helyére, képessé válik az ember az ember a köz javára élni és cselekedni úgy, hogy abban megtalálja önmagát. Ezek nagy szavak. De a tézis igaz. Hogy mikor válik ez valóra?

A folyamat zajlik. Saját poklunkon megyünk keresztül. Ha ügyesek voltunk, akkor körbevesz saját fényünk és megvéd.  Mi pedig felszámoljuk saját démonjainkat. Ott belül.

Ne feledjük, hogy a külvilág egy tükör, amely megmutatja saját belső gyengeségeink és erőink viszonyát és jelenlegi állapotát.

Tegyünk meg mindent, hogy saját rejtett bűntudati mintáink gyógyulást kapjanak. Ne akarjuk megmagyarázni, hogy mit miért tettünk. Ha magyarázkodunk és másokra mutogatunk, csak hazug körökbe keveredünk.

A gyógyulás első lépése, ha beismerjük magunknak, hogy másképp is megélhettünk volna eseményeket. Bár akkor és ott a saját sérüléseink miatt arra voltunk csupán képesek. Ha ezt belátjuk, az már fél siker. A következő lépés, hogy a mai bölcsességünkkel gondoljuk át, hogy most miképpen viselkednénk, döntenénk. Ez a régi mintát képes felülírni, és bennünk rendezni. Ahogy enyhülnek a bűntudati dacos, amazoni, vagy éppen másokat vádoló mintáink, a belső démonok úgy gyengülnek.

Minden bűntudati eredetű helyzetből fakad egy a jelenben is aktív probléma. Vagy azért, mert másokra mutatunk önmagunk helyett. Vagy azért, mert kifogásokat keresünk a probléma megoldása helyett. Ragaszkodunk valamihez, ami fenntartja a problémát és nem megoldja.

Helyzethez, gondolkodásmódhoz, hitrendszerhez.

A következő lépés a kifogásaink feltérképezése, amellyel gátoljuk önmagunk haladását. Kifogásaink jogosak általában. Nem felelünk meg bizonyos szempontból az álmaink megvalósulása felé vezető út kihívásainak. Valaminek a fejlesztését elhagytuk magunk mögött. Testünk, lelkünk, tanulmányink, gondolkodásmódunk.

Ha ki tudjuk mondani a kifogásainkat, akkor el is tudunk rajta gondolkodni, hogy mit is tehetnénk annak érdekében, hogy a kifogás már nem legyen akadály az álmainkhoz. A kört zárjuk vissza. Ha csak mondogatunk valamit, akkor a megoldás lehetősége nem fog visszatérni hozzánk.

Ne ragadjunk bele a problémánkba. Vagy ne meneküljünk előle, mert úgyis utolér. Démonjaink itt rejtőznek mindig ezekben a helyzetekben. Nézzünk szembe velük.

Nekem az működik, ha kimondok hangosan valamit, ami problémát okoz. Ahogy visszahallom önmagam, tudatosul az agyamban, és elkezdem a keresést.

Sok esetben nem tudok energiát tölteni egy megoldásba. Elmegy a kedvem, a figyelmem gyorsan. Erről tudom, hogy nem a jó megoldást választottam. Van másik, tovább kell keresnem. Persze többször próbálkozom, nehogy a türelmetlenségem, vagy éppen a kedvtelenségem legyen a megoldás akadálya. De ha többszöri próbálkozás után is elmegy a figyelmem fókusza, akkor keresek a kifogásra más megoldást.

Azt a megoldást kell megtalálni, ami a jelenlegi helyzetemhez fog illeszkedni. Nézzük úgy, hogy ez is egy útszakasz, amin haladnunk kell. Ne álljunk meg.

A mai nap a problémáink feltérképezésére nagyon alkalmas. Legalább egy kifogásunkat vegyük elő, és foglalkozzunk vele. Gondolatban szóban és tettben. Csak így tudjuk a belső démonjainkat a helyükre helyezni, hogy démonból, angyal lehessen.

Az Új Mester csak akkor tud kapcsolódni hozzánk, ha változtatunk.