Ez a hónapunk a megvalósításról, megvalósulásról szól. LEszedhetjük az első gyümölcseit a belső munkáinknak.

Alkotás, tanulás, haladás, kapcsolataink értékelése, átértékelése a hónap irányvonala.

Nagyon mutatkozik egy mese tanulsága. A Holle anyó. A szorgos és lusta leány esete.

Mindegyikünkben van egy lusta, kényelemre vágyó rész, és egy szorgos, alkotó rész.

Bármennyire is vágynánk rá, és megmagyaráznánk, hogy miért is kell pihennünk, mostantól ne válasszuk.

Akár fizikai, akár mentális, vagy szellemi munkáról van szó.

Hogy bonyolultabb legyen mindez, van akinél a pihenni vágyó lélekminta ezerrel pörög valami olyasmin, amin amúgy nem kellene. Menekülési útvonalként ott köti le az energiáit.

Van, aki csak szimplán magába húzódik, és alig mozdul bármerre is. Van, aki száz kört fut a semmi körül.

A semmi szó azt jelenti ebben az esetben, hogy a sorsunk szempontjából tök mindegy, hogy azon a területen jelenleg aktívak vagyunk-e, avagy nem. Csak az egónknak, agyunknak fontos.

Nagy szerepet játszhat az utunkról való eltérülésekben a biztonságra törekvés, a megszokottsághoz való ragaszkodás.

Vagy a menekülés (mást teszek, mint amit kellene) amely kivet a saját sorsunkból, és sok ördögi körbe kerül visszakerülni. Ne feledjük, hogy az asztrológia sorstérképe jó útmutató saját kihívásainkhoz.

A saját sors egy széles útként mutatja meg önmagát, ha szeretnénk rálátni. Az út maga jól járható, de a két oldala már sziklás, zegzugos, szakadékos. Tulajdonképpen olyan, mint egy autópálya.

Lehetünk a saját út mellett egy másikon, amit kiépítettünk bármiért is. Vagy már a szüleink építették ki.

Lehetünk más irányba fordulva az úton, nem pedig előre. Vagy letérhettünk a sziklás részre. Ami biztos, hogy vissza kell térnünk a széles útra.

Vannak még variációk, haladhatunk visszafele, vagy álldogálhatunk valamelyik irányba fordulva, figyelve valamit. Az évek óta zajló események mind mind terelők voltak a saját autópályánkra, az előre irányba.

A terelő, zavaró, zaklató minták komoly szerepet játszottak abban, hogy rájöjjünk, hogy mire is vágyunk valójában. Sok esetben ez nagyon más volt, mint amit addig hittünk.

Időbe kerül, hogy a megtalált vágy megnyilvánuljon a külvilágban. Az út sem könnyű, amit bejárunk érte.

Bent és kint. Lent és fent.

A belső erőink kivetülnek a külvilágra, és elkezd anyagban megmutatkozni valami más, mint ami eddig volt. Külvilági történéseink pontos képet adnak arról, hogy hol tartunk az erőviszonyaink letisztázásában.

Amit tehetünk. Keressünk olyan tárgyakat, szimbólumokat, kristályokat, köveket, amelyek az elemeket szimbolizálják számunkra. Fontos tudnunk az égtájak hollétéről. Merre nézünk munka közben? Alvás közben merre van a fejünk? stb…

Jó, ha látja a szemünk a térképen elfoglalt helyünket a Föld többi pontjához képest. Jó, ha tudjuk, mi van a Föld túlsó oldalán, mi van a lábunk alatt. Nézzünk fel többet az égre. Fontos a pozicionálás az agyunknak. Mintha a testünk így tudna felvenni számára szükséges energiákat. Így tudna kapcsolódni nagyobb rendszerekhez. Ha nem pozicionálunk, nem azonosítjuk a helyünket az érzékeinkkel észlelt világunkban, akkor kisodorhat “valami”. Nem tudom megmondani, hogy mi az a Valami. Gondolom mindenkinél más és más.

Tehát a kapcsolódásnál tartunk ismét. Kapcsolódni társainkhoz, segítőinkhez, Földünkhöz, családunkhoz. Mindenkinek olyan sorrendben, amelyet tőle a sorsa megkíván.

Minden szinten. Illetve hát annyi szinten, amennyit a fizikai test érzékelni tud. A saját testünk. Ez is más mindenkinél. Egyik sem jobb vagy rosszabb a másiknál, csak jelzi az állapotunk, helyzetünk..

Egy segítő kép:

Lássuk, érezzük önmagunkat egy tiszta fényű képben. Semmi sincs körülöttünk, csak egy tiszta szín, amely békét ad számunkra.

Tájoljuk be önmagunkat. Észak, dél, kelet, nyugat. Fent és lent. Jobb oldalunk és bal oldalunk.

Amikor ez már biztonságos számunkra, akkor lassan megnyílik egy másik kép.

Ott állunk egy vasutállomáson. Hogy látunk-e ott másokat, vagy nem, az egyedi. HA van csomagunk, érdemes átnézni és ha úgy látjuk van felesleges teher, akkor kérjünk segítőket az átvételére és hasznosítására.

Nincs sok idő a várakozásra, mert vonat érkezik, és erre érdemes felszállnunk.

Hogy milyen az  mozdony, milyenek a kocsik és mit mond be a hangosbemondó, az egyedi. HA fontos, akkor úgyis kiélesedik. Ha nem, akkor számunkra ez az infó nem fontos.

Ez a vonat vagy visszavisz minket saját sorsunkba, vagy a lemaradt szakaszainkon közlekedik. Mindenképpen előrevisz.

Szálljunk fel. Ha van étkezőkocsink, érdemes odamenni, és felvenni a szükséges energiákat.

Kérhetnek útlevelet, ha másik útról érkezünk. Elég, ha a tenyerünket mutatjuk meg.

Utazzunk és itt engedjük el ezt a képet.

Kapcsolódjunk, és utazzunk az energia sodrásában.