Hol is tartunk a káosz idején?  Ez év decembere összefoglalja bennünk ez évi történéseinket. Szeretnék ehhez segítséget adni a magam módján.

Ez az év igen mélyre merített tudattalanunk sártengerében. Úgy is mondhatjuk, hogy felbolydította a belső poklunk szürke ködét. Mindez igaz a közös emberi tudatra, ennek láthatjuk a külvilágban megnyilvánuló hatásait. Felbolydította a rendezetlen családi karma csomagokat. És az egyedi ember  sorsához kötődő erőviszonyokat. Ez év decembere pedig megadja a rendezés lehetőségét.

Amikor a világunkban ennyire sűrűek a jó és a rossz törekvései, ennyire látványosak a belső folyamatok kivetülései, ennyire nagy a nyomás az embereken, akkor már gondolhatunk arra, hogy közeledünk egy robbanásponthoz. Gyorsul és sűrűsödik minden. A nyomás hatására az embernek szint kell vallania, és egy adott ponton el kell engednie a múltját, hogy egy megtisztul jövő lehetősége áradjon ki. Hasonló az ősrobbanás állapotához, amit látok.

Az örök kérdés. Ki is vagyok, mit is képviselek ebben a világban? Békét? Háborút? Igazságot? Akaratot? Szeretet? Hatalmat? Jóságot? Semmi tevést? Káoszt? Harmóniát? Szolgálatot? Kiszolgáltatottságot? Ezernyi formában jeleníthetünk meg érzéseinket. Tehetjük mindezt tudatosan, értve a körülöttünk lévő történésekből, vagy tudattalanul, csak sodródva az eseményekben. Tehetjük mindezt agyból megélve, vagy szívből megélve. Mindegyik jó a maga módján. Ugyanakkor mint mindig ebben a világban, az arany középút a legjobb.

Legyük tudatosak, de fogadjuk el, hogy a globális rend részeként csak töredékét tudjuk irányítani a sorsunknak. Gondolkodjunk és érezzünk, mert a kettő együtt igaz. Az Áramlatot nem tudjuk befolyásolni, de azt, hogy miképpen haladunk benne, azt igen.

Egy érzést biztosan ismer minden ember. A szorongást. Amely nemcsak a mellkasnak az érzete, hanem minden testrészben megjelenik. Görcsök, elmerevedett végtagok kísérik jelenlétét. A szorongás azt jelöli, hogy az Áramlásból ki szeretnénk lépni, hisz nem tudjuk mi következik.

Egy másik érzést idézzünk meg, a BÉKESSÉGET. Amikor a testünkben csend van, lüktetést érzünk csupán, ahogy a szívünk dobbanására mozdul minden. Ekkor úgy érezzük, minden rendben van. Bármi is jön, megoldjuk.

Ádvent első Angyala a Békességet hozza el számunkra. Ha elfogadjuk. A Békesség egyik fontos kulcsa a bizalom. Ehhez pedig fontos az, hogy figyeljük és értsük a körülöttünk élő embereket.

Ha figyeljük az embereket és mögé nézünk az eseményeinknek, akkor van rá esélyünk, hogy a félelem és kiszolgáltatottság helyett megértsük a folyamatok lényegét. Ha megértjük, akkor el tudjuk fogadni, mert rájövünk az értelmére. Ha ez megvan, akkor változik a hozzá állásunk a helyzethez. Ha változik a hozzá állásunk, akkor a kimenetel és a következmény is változhat. Hiszen magasabb szintre emeltük a játszmánkat.

Amikor nagy a nyomás az emberen, akkor eljött a felismerés és változtatás ideje. Leteszek egy olyan tulajdonságot, amely a múlt egyik árnyának a következménye, és erősítek magamban egy másik tulajdonságot, amely a jövőnek az egyik kulcsa. Ehhez tudnom kell, milyen emberré szeretnék válni.

Egy belső képet adnék át nektek, hogy rásegítsünk belső folyamatainkra:

Labirintus lássunk magunk előtt. Mindenképpen a mi sors labirintusunk vetül ki, mert azt ismerjük. Vegyük észre, hogy egy rész le van zárva. Nincsenek kimenetek. Tudjunk róla, hogy ez a múltunk egy szakasza, amiről igyekszünk tudomást sem venni. El akartuk felejteni és sikerült is vélhetőleg. Vagy esetleg már másképpen látjuk, mert úgy akarjuk, és hazugságra építettük további életünk. Vagy csupán félinformációkra hagyatkoztunk döntésekben. Esetleg csak önmagunkat láttuk a helyzetben, így fogalmunk sem lehet az igazságról, hogy mi is történt valójában.

Ez a szakasz ott van feldolgozatlanul. Tudjunk róla, hogy a rejtett életszakaszok zárolnak érzelmeket bennünk. Ezzel azt is mondom, hogy ott rejtőzik egy olyan érzés, amit nem tudunk már megélni, és beteggé teszi az érzés hiánya a  testünket. Az az érzés nem tölt fel már élet impulzusokkal, mert bezáródott. Talán még eljátsszuk, úgy teszünk mintha, vagy az agyunk még ismeri a viselkedési mintákat, mert emlékszik, de a testünkben nem jelennek meg az érzetek.

Mivel az elmúlt évek alatt sokkal bölcsebbek lettünk, ezért nyugodtan nyissunk kaput a lezárt részen, bármivel is kell szembe néznünk, meg fogjuk oldani.

Lehet, hogy a kiszabaduló érzés állati vagy növényi formát ölt. Csupán annyi a dolgunk, hogy szelidítsük meg.  Figyeljük mozgását, színét, formáit. Ahogy figyeljük, úgy be is fogadjuk. Ha emlékek jutnak eszünkbe, hát engedjük meg magunknak, hogy jelen legyünk bennük. Lehet, hogy akkor ott elkerülte valami a figyelmünket. Bárhogy is volt, a lezárt emlék erősebbé tett minket, kiemelt bennünk egy képességet, annak negatív és pozitív töltéseit. A döntés már a miénk, hogy melyiket követjük.

Valószínűleg nem tudtuk mások háttér történeteit, ami eljuttatatott minket egy adott helyzetbe. És talán mi sem azt tettük, amit kellett volna. De akkor csak ennyit tudtunk tenni, örökölt sérüléseink ennyit engedtek.

Fontos értenünk, mindenki igazságát egy valóban jó döntéshez, de ez szinte ember feletti teljesítmény már. Ennek kulcsa az együttérzés. És itt a haldokló emberről is szó van, akinek az igazsága, hogy egy megfáradt, vagy fájdalmas élet után békét leljen. Most annyi a dolgunk, hogy hagyjuk szabadon a labirintus járatait. Ne akarjuk romba dönteni, vagy elfedni, engedjük, hogy részévé váljék a sorsunknak.

Fogalmazzuk meg az érzéseinket, fájdalmunkat, dühünket, és ideje kimondani, még akkor is, ha csak magunk vagyunk egy üres helyiségben. Amit nem kell tenni, az a harag, a bosszú, a fájdalom őrzése. A kimondott szó varázslata vigye is el a nehéz érzést. Segítsük meg mindezt azzal, hogy lássunk egy korsót a kezünkben, és a lábunk elött egy forrást. A korsó már nagyon régóta nálunk van. Tele poshadt, szennyezett vízzel. Öntsük a földre, a föld átalakítja a megfáradt vizet. Tisztítsuk meg a korsó belsejét. Ki hogyan szeretné. Energiával vagy földdel átdörzsölve. Most merítsük meg a forrásban a korsónkat. Innentől ki hogyan érzi, azt tegye a friss vízzel.

Melengető szeretet megélését kívánom mindenkinek!