Az elkövetkező hónapban keresztül haladunk lélek fejlődésünk állomásain, hogy kiderüljön számunkra, hogy mi választ még el attól, hogy tudatossá váljunk saját Küldetésünkre. A Küldetésre, amiért megszülettünk emberi testben, ebben a világban. A Küldetésre, amely a lelkünk szerint való.

Ok nélkül senki sem született erre a világra. Hivatkozhatunk véletlen eseményekre, amelyek szüleinket összehozták, hivatkozhatunk „nem várt gyermek”, vagy éppen házasságon kívül született gyermek programokra, bármire, amire emberként szeretnénk. De nem érdemes. Születésünk pillanata sok-sok éven keresztül szövődött. A létrejött találkozások, események, helyzetek már mind-mind következmény. Születéskor már gyermekeink programja is bennünk van. Ezzel csak arra utalok, hogy jelenlétünk a világban egy fényszál világunk szövetének szövésében. Senki nem több a másiknál, és senki sem kevesebb másoknál. Mindenki pontosan annyi, amennyi súlyt kell hozzá adnia a világához.

Tudjuk, vagy sem. Akarjuk, vagy sem. Hisszük, avagy sem. Ezek a kettőségek a saját helyzetünk könnyítik meg, vagy nehezítik meg. Mit akarunk tudni, mit akarunk akarni és mit hiszünk. ÉS itt elkezdődik a kálváriánk, hogy letakarítsuk a vélt tudást, a félelemből fakadó akaratot és a tévhiteket.

A „visszaszámlálás” megkezdődött a bolygók „együtt látásával”. A fizikai szemünkkel láthatunk együtt bolygókat, egy láncolatra fűzve. Ezzel azt is mondom, hogy a napi dolgainkban egybe fűzve láthatjuk,  a gátló és áramló energiáink következményeit megélhetjük minden pillanatunkban.

Ott, ahol számunkra könnyítő események történnek, és nem a dráma szemszögéből érzékeljük, ott kirendezettek az energiáink. Megtörténnek pozitív változások. Ha a dráma szemszögéből látjuk, akkor az áldozati mintáinkon kell még rendeznünk. A nehéz események, fájó szavak, gondolatok pedig jelzik, hogy még részese vagyunk egy játszmának. Veszteségek és nyereségek. Szorosan egymás után, egymásra fűzve.

Tudnunk kell, hogy a játszmák ideje lejárt. Kétségtelenül benne ragadhatunk, mert nem tudunk másképpen gondolkodni, elvonatkoztatni, tudatosan érzékelni. Ez pedig fájni fog. Az események oda ütnek, ahol a változás kell.

Drámázhatunk mások, vagy a világ történésein, de nem érdemes. El kell végre fogadni, hogy a mi döntésünk, hogy mit hogyan látunk, gondolunk. Saját világképünk belőlünk indul ki és hozzánk tér vissza.

Kirendeződik, a helyére kívánkozik minden és mindenki.

Aszerinti helyére, amiért megszületett erre a világra. Az ellenállás, a dac csupán feszültségek kelt bennünk és körülöttünk. De nem old meg semmit.

Mivel ebben a világban még mindig lineáris, ok okozati rendszerben működnek a folyamatok, ezért (bár végjátszma van, és felgyorsulva érzékeljük a történeteket) az energia rendszerek letisztulása régi, már nem aktuális programoktól, még időbe kerül.  Az emberi természet nehezen enged el bármit is, ami a biztonságát szolgálja. Nehezen lép ismeretlen terepre.

Gondoljunk arra, hogy ebben a sorsunkban benne van minden megtapasztalás, amire szükségünk van a jelen idején. Sok éven keresztül készültünk erre az időszakra. Semmi új nem történik velünk, csupán, aminek eddig ellenálltunk, formát önthet. Nincs új a nap alatt. Csupán másképpen kellene látnunk és gondolnunk helyzeteket, történeteket.

A látszat ellenére mindaz, ami történik, értünk van.

Ugyanakkor nem kell naivnak lenni, az emberiség árny részei nem szeretnének leválni a fenntartóikról ( emberi test).  Az akaratoskodás, az önzés, az energia fosztogatás, a hiszti, a dráma egyre inkább erősödik azoknál, akik „rabláncon” vannak. Hogy mit lehet tenni? Önuralom, önkontroll. És főleg törekvés a tudatosodásra. Vagyis megérteni történeteink, érzelmeink magját.

Ezernyi technika szolgálja és segíti a tudatossá válást saját magunkra.

Van még egy évünk arra, hogy átkeljünk saját árnyékainkon és eldöntsük mit is képviselünk a világunkban. Hogy rendbe tegyük múltunk árnyékos oldalát.

Engedjük lefutni a programot, ami eddig irányított. Fogadjuk el, hogy nehéz megtalálni az arany középutat, de ott van mindig előttünk és velünk a megoldásaink lehetősége.

Jövő évben fixálódnak az alapkövek, amelyen az emberiség folytatja az útját. Sokat tehetünk még azért, hogy az alapkövek Életet, Békét, empatikus látásmódot hozzanak. Gyermekeink, leszármazottjaink jövője, vagy esetleg saját következő lehetőség terünk a tét.

Hogy mit támogatunk az erővel, amit születésünkkor kaptunk? Egyedül rajtunk múlik. Bármennyire is azt hisszük, a környezet az akadály.