A tegnapi nap erős hatásai eléggé meggyűrték azokat, akik a félelmeiket takargatták egészen eddig. Kijött minden, aminek ki kellett jönnie. Hogy ez hogyan ölt vírus formájú programot, azt meglátjuk, kezeljük és meggyógyítjuk. Mert ez a dolog.
A következmények hatásait pedig próbáljuk a helyére tenni, és haladni vele. Minden nap annyit tegyünk, amennyit lehet és enged a tér.
Hagyjuk a híreket, a pánikot. Csak annyit hallgassunk meg, hogy tudjuk milyen rendelkezések vannak érvényben. A vírus híreket hagyjuk. A rendelkezések jelzik nekünk, hogy a térben milyen energiák szabadok még.
Le és szétválasztódás zajlik minden szinten.
Bennünk is.
A bennünk még jelen lévő fosztogató energiák megmutatkoznak, valószínűleg emberek formájában, ezt tegyük a helyére. Erősen válasszuk le. Amit felismerünk, az ellen az agyunk stratégiát épít fel, és kezeli.
Ahol még nem készültünk fel, ott próbáljuk utolérni a saját sorsunk. Nincs már idő halogatni.
Amit eddig megtettünk, az a jövőnk alapja lesz. Amit nem, azt most engedjük el.
A mai nap nem a közösségé, hanem saját sorsunké. Sem áldozatot, sem mártírkodást, sem több energiabevitelt nem lehet tenni, mint amennyit ott belül érzünk, hogy az még helyes. Ami már félelem, kényszeresség, érdek forrású, az ma nagyon veszélyes.
Holnap lesz egy megoldó nap, érdemes arra tartogatni az energiákat, hogy a felismerések a helyükre tudjanak kerülni.
Az összeszoruló mellkasra nagyon figyeljünk, pontosan jelzi, hogy mikor készülünk olyasmit tenni, ami most nehézséget okozna. Amikor megérezzük, akkor elég a 4 ütemű légzőgyakorlat. 4 mély belégzés, 4 ütem benntartás, 4 ütem kilégzés, 4 ütem megtartás. Csak erre figyeljünk semmi másra. Ha lehet engedjük le egészen gyomrunk aljáig. Vagy ha valaki tudja, akkor az egész testünkün vigyük át. Addig csináljuk, amig a mellkasi góc ki nem enged.
Békés és áldott napokban legyen részünk.
Mindenféle betegségtudat és félelem nélkül.
Köszönöm 🙂 Ez a „szerencse bónusz mit jelent? Hogy éhezés és nagyobb nehézségek nélkül sikerül átvészelni a nehéz időt?
Erre az időszakra utal. Kísérjen szerencse. És mindenki mást is.
Kedves ÉVi!
Álmomban egy kocsmában jártam, előttem egy félős fáradt férfi volt, nem került sorra még és félt idegeskedett. Nyugtatgattam , félig lekapart sorsjegy volt nála. Nem birta tovább, nekem adta azt mondta váltsam be mert lehet hogy nyerni fog , közben elhagyott egy kicsi kulcsot is és pánikszerüen elrohant. felvettem a kulcsot, lekapartam a sorsjegyet és 185 ezer ft ot nyertem. Megkaptam a pénzt és kereni probáltam a férfit. a kis kulcsra homok -malter volt rászáradva ezért azt gondoltam épitkezésen dolgozhat. picit kovályogtam nézelődtem de nem találtam sehol. Megadtam a tartozásom és a maradék pénzből bejártam a város összes helyét hogy sorsjegyet vegyek még abbol a fajtábol ami nyert. De mindenhonnan csak keveset.
Volt ahol csunyán flegmán beszéltek velem és ki sem szolgáltak. (Miért jössz ilyen közel, ne nyulj hozzá, ne válogass, menj el innen)
Volt ahol tudtam hogy árulnak de most tömve volt éhes emberekkel akiknek ételt osztottak (illetve sorban álltak a pultnál de a szakácsok ételosztás helyett a mennyezetre szerelt csöveken edzegettek huzodzkodtak produkálták magukat ahelyett hogy enni adtak volna az embereknek- pedig az étel hatalmas adagban elkészitve ott volt a konyhán.)
És volt egy lottozo ahol egy gépet kellett kézzel meghuzni. Zölddel vagy vörössel jelezte hogy fertözöttek vagyunk e. Zöld voltam, bementem a többiek közé. De igy is mindenki félt mindenkitől tőlem is.
Mit jelenthet ez? Érdemes lenne kaparos sorsjegyet venni vagy ez csak szimbolika? 🙂
Hát ez inkább szimbolikus. Van beváltható „szerencse bónuszod” erre az időszakra. Hidd el többet ér, mint a pénz.
Meg ugy tudnál mesélni merről a szerencsbonusz dologról? Mindig mindenhol a karmáról meg a sejtmemoriáról és az ösöktöl öröklött dolgokrol hallottam. De hogyan lehet ilyet szerezni? Leszületésem előtt kaptam? Vagy életem során tettem valami jót? Vagy anyukám segit igy?
Én annyit tudok erről, hogy a születésünkkor már kapcsolódik egy adott mennyiségű szerencsebónusz a sorsokhoz. Ezt eljátszhatjuk, vagy tehetünk hozzá. Amivel együtt születünk, azt előző életekből hozzuk. Beválthatjuk nagy betegség idején, hogy fel tudjunk gyógyulni. Beválthatjuk olyan pillanatokban, amikor minden rosszra fordult, hogy megjöjjön a kevezető szál, a megoldó kulcs. Beválthatjuk valamelyik szerettünkért. És édesanyád is átadhatja neked, amikor felismeri, hogy valamit nem adott meg életében.
De vegyél nyugodtan sorsjegyet 🙂 Az energia megnyilvánulhat így is.
Beszédes lehet maga a helyszín is (a kocsma). Kocsmába leginkább azok járnak, akiknek gondja van otthon / a családdal / a munkával (valahol „megakadtak”)… legalábbis én eddig ezt tapasztaltam.
Itt is talán többször említésre került, hogy például ebbe a mostani életünkbe sokan úgy születtünk meg, hogy valamikor a megszületés körül (jogosulatlanul, ez valamilyen „támadás” volt leginkább) leválasztásra kerültek rólunk (előkészített) élet-részek. Ezek a leválasztott „erők” vagy „kapcsolódási lehetőségek” (nem törvényesen) „átkapcsolásra kerültek másokhoz” (mások sorsába).
Ezt a veszteséget az életünk során megélhettük úgy, hogy bizonyossággal tudtuk, hogy milyen munkát végzünk majd, de a munka számunkra elérhetetlenné vált, és csodálkozással tapasztalhattuk, hogy valaki más „foglalja el a helyet” amit előkészítettünk önmagunk számára. Vagy mással házasodott össze az, aki a mi párunk lett volna…
A félős férfinél lévő félig lekapart „sors”-jegy, vagy a távozásakor elhagyott kis kulcs lehet ehhez a férfihez (valamilyen jogosulatlan módon) „hozzákapcsolt” mástól-elvett élet-rész.
Mostanában az eddig rejtettebb belső-terek is a felszínre emelkednek mindenkiben [kiterjedt Ellenőrzés folyik minden belső-térre és az azokba berögzített tartalmakra].
A sorsjegy félig lekapartsága, a kulcs beszennyeződése / megváltozása utalhat arra, hogy volt próbálkozás az ezekbe belefoglalt erő / lehetőség feltörésére (felhasználására), azonban vagy az „idő rövidsége”, vagy valamilyen más ok miatt nem sikerült a használatba-vétel.
A férfi talán az Ellenőrzéstől félt, félt attól, hogy hozzá-nem-tartozó élet-részt találhatnak nála… talán ezért igyekezett még azelőtt megszabadulni a „sors”-„jegytől” és az idegen kulcstól, hogy „sorra kerülne”.
Ami nem a saját sorsunkhoz tartozik, azt most a MEGTARTÓINK már viszonylag egyszerűen képesek LEVÁLASZTANI rólunk. Minden ilyen rendezésről Feljegyzés készül, és majd később minden Feljegyzés Ellenőrzést nyit meg az érintettek életében [leginkább azért, hogy megértetté váljon, mi nyitott utat egy ilyen „jogosulatlanság” „befogadásához”, milyen jellegű ön-megerősítést szükséges felépíteni, hogy Az-Elkövetkezőben hasonló nehézség ne formálódhasson meg].
Talán az ideges férfi a hozzá-nem-tartozó-idegenség leválasztása után könnyebben neki tud kezdeni a saját sorsa rendbe-tételéhez [a kocsmából (függésből / függőségből / kényszer-pályáról?) hazatérhet az otthonába]…
Sokszor elhangzik a figyelmeztetés: semmit nem adhatunk vissza másnak KÖZVETLENÜL, amit korábban más adott nekünk (például megőrzésre). Amit mi magunk adtunk át másnak, azt KÖZVETLENÜL nem vehetjük vissza magunkhoz.
Az ilyen leválasztások / szétválasztások / kibontások (az ezekhez tartozó minden ellenőrzés és rendezés) csakis Irgalmi Megerősítésű védett terekben lehetségesek.
Sokféle (eddig rejtett, mélyebben lévő) belső-tér emelkedik most a felszínre bennünk. Ezeket mi magunk és a MEGTARTÓINK együtt Ellenőrizzük. Kérhetjük a MEGTARTÓINKAT, hogy Ellenőrizzék
– van-e ezen belső-terekben olyan rész, amely nem a saját sorsunkhoz tartozik
– van-e ezen belső-terekben olyan (saját sorshoz tartozó) rész, amelyet ma már például visszabontani vagy más módon a Jelenhez-Igazítani szükséges.
Ha vannak ilyen rendezést igénylő belső-tereink, akkor a MEGTARTÓK útmutatásával és velük együtt tudatosan részt vehetünk ezek rendbe-tételében. A tudatos jelenléttel mindig jelentősen lerövidíthetőek / könnyebbé tehetőek a rendezések.
Az „ilyen fajtájú sors-jegyek” keresése valószínűleg már az ijedős férfi által odaadott „minta” alapján történt: a hasonló / azonos módon mások sorsáról jogosulatlanul leválasztott és másokhoz utóbb hozzácsatolt élet-részek beazonosítása folyamatban van [kik használják ezeket, milyen célból használják ezeket: láthatóan tiszteletlenül / flegmán / magamutogatásra / elkülönítésre / félelem-keltésre használják, akkor sem segítenek vele másokat, ha egyébként minden feltétel adott az „éhes”, nélkülöző emberek nehéz helyzetének enyhítésére…]
Ha kérjük, sokféle „könnyítést” hozzákapcsolhatunk az életünkhöz.
Hogy milyen Könnyítésekre lehetünk jogosultak, az függ attól, hogy
– milyen jellegű nehézségek vannak az életünkben, ezek közül most éppen melyek rendbe-tételén dolgozunk
– Az-Elkövetkezőre milyen irányú ön-épülést választottunk
– választottuk-e azt (kellően komoly szándékkal, és erre alapuló tényleges tettekkel), hogy mások sors-rendezéséhez is segítséget adhassunk.
Meg lehet kérni a MEGTARTÓINKAT, hogy vizsgálják meg a helyzetünket, és azt, hogy (1) most vagy (2) Az-Elkövetkezőben milyen Könnyítéseket fogadhatnánk be az életünkbe [esetleg melyeket javasolnák, hogy kérjük].
Könnyítéseket ma még csak a MINDENSÉG-FORRÁSA áraszthat ki, és a Közösségek MEGTARTÓI Rendelkeznek arról, hogy ezekből melyeket KÉRIK / Fogadják be a Közösségükben élők számára.
A tapasztaltabb Szolgálatban megnyílt teremtők képesek ma már megérteni, hogy a MEGTARTÓ éppen milyen jellegű Könnyítés lehetőségét nyitja meg a Közösségében. Nekik Feladatuk az, hogy a lehetőségeik szerint mások számára / az érintettek számára továbbadják az ilyen megértéseiket.
A Könnyítések – melyeket a MINDENSÉG-FORRÁSA áraszt ki mostanában a Rend-Tételek és Rendezések könnyebb megvalósítása érdekében – „ÚJ” megnyilvánulások. Kéréssel és tudatos befogadással „itt-és-most” kapcsolhatjuk hozzá az életünkhöz. Valamilyen bennünk már megnyílt rendezéshez kapcsolódik > és ez azt jelenti, hogy a teherbírásunkhoz / tudatosságunkhoz igazodó módon „munka” következik ezután, a tőlünk telhető tudatossággal részt kell vennünk a saját sorsunk rendezésében, a MEGTARTÓINK és a saját (Ön)Lényegünk útmutatását követve.
Ha egy nehézség rendbe-tételét megkezdjük magunkban, elkezdődik az ok-forrása megkeresése (a saját sorson belül). Talán Beatrix álmában ez az ok-forrás keresés is érzékeltette magát abban, hogy „bejárta a város összes helyét”…
Akik adhatnának, lenne miből, saját magukat erősítik (szakácsok), a többiek meg félnek önmaguktól, egymástól, mindentől és mindenkitől.
Álmodban láttad azt, ami van.
Igen, a legutóbbi álomhoz hasonlóan ez is elég részletesen megmutatja a jelenlegi helyzetet.
Az ideges és félős férfi helyzete úgy is értelmezhető, hogy „eltávolodva él önmagától” (és a társaitól?) (talán ezt jeleníti meg a „tartózkodási helyként” és a „jelen-állapotaként” a kocsma).
Sajnos én is azt tapasztalom itt az otthonomhoz közel, hogy egyre több az egész nap az utcán alkoholizáló férfi (mostanában már néhány nő is). Amiről „beszélgetnek” egymással: politika, foci, szerencsejáték, régebbi történetek (milyen volt a 60-as években vagy még korábban). Gyakori, hogy szidják azt a társukat, aki éppen nincs ott (éppen elment)… Szemetelnek, és teszik a semmit mindennap… kedvelt téma most a „korona”(járvány) „viccelődés” és gúnyolódás formájában…
A mindenhová terjedő veszély a félős férfiban is elkezdte a felszínre hozni azt a belső-terét, amelybe a veszély-helyzet esetén alkalmazható cselekvési-terve [és az ekkor felhasználható könnyítés (szerencse?)] volt berögzítve. Elkezdett „kibomlani” benne ez a vész-terve (erre utalhat a félig lekapart sors-jegy), a kulcs is a felszínre emelkedett > de innentől kezdve már nem tudta, hogy mit kezdjen ezekkel (mire valók, hogyan használja). Talán ez (a belső megerősítő folyamat) még inkább összezavarta.
Ez egy elég nehéz helyzet: mert a sorsába korábban beillesztett tervét nem tudja használni, a félelme pedig még inkább elzárja attól, hogy (1) ráismerjen a régi tervre, (2) vagy pedig TUDATOSAN BEFOGADJON valamilyen számára most-éppen-megfelelő Könnyítést… Így végül a vész-terve valószínűleg legutolsó eszközét „használja”: a menekülést.
Idegessége és félelme miatt a nyugtató / segítő jelenlétet sem érzékeli kellően, társ / kommunikáció/ külső segítség nem vezet eredményre. [Valószínűleg a terelő / gyengítő kommunikáció miatt elvesztette a bizalmát a hozzá segítő szándékkal közeledők felé is…]
Ebben a helyzetben a MEGTARTÓKNAK kell valamilyen speciális gondoskodást megformálniuk > és AZ EDDIGI (Saját!) TAPASZTALATOK ALAPJÁN mi is TEHETÜNK JAVASLATOKAT (hogyan lehetne Megerősíteni az ennyire nehéz helyzetben lévőket / vagy az ilyen jellegű nehéz helyzetben lévőket)(mi „fontos” annyira a számukra, hogy abból az irányból felkelthető lehetne a figyelmük / tudatosságuk… milyen segítséget lehetnek képesek befogadni-elfogadni…). És KÉRHETÜNK is segítséget a számukra (az átvilágító helyzet által megvilágított nehézségek megszüntetése érdekében… amit magunk megértettünk a helyzetből, amire ráirányult a figyelem, hogy az FONTOS lehet…)
Ma hajnalban / reggel nagyon hosszan értékeltem én is a helyzetet „magamban”, és az egyik kérés az volt, hogy útját kellene állni annak, hogy a felszínre kerülő „elengedett részek” (katyvaszok, értelmezhetetlenségek, félelmek…) a közösen használt térbe szükségtelenül kikerüljenek, és így olyanokat is megérintsenek (ugyancsak szükségtelenül), akikhez nem tartozik az az elengedett-való… Ha ezeknek úgyis az a sorsa, hogy semmivé válnak, kerüljenek úgy „kivezetésre” az életből, hogy közben szükségtelenül ne érintsenek meg másokat.
Ez azért is nagyon fontos most, mert most-még az „Általánosan-Meghatározott-Távolságnál” jóval közelebb élünk egymáshoz (ez a tér-sérülések / tér-vesztések következménye). Minden Közösségben sürgető feladata a MEGTARTÓKNAK az, hogy a teremtőket visszaigazítsa ebbe az Általánosan-Meghatározott-Távolságba (enélkül nem élhető meg a szabadság, és valójában az élet is alig tud sokakban már pislákolni…) De amíg visszaigazodunk ebbe az alap-állapotba, fontos lenne valahogyan arról gondoskodni, hogy a saját sors-rendezésünkkel szükségtelenül ne nehezítsük meg mások életét, és az értelmezhetetlenségek azonnal kerüljenek visszabontásra…
Én is szoktam konkrét személyekkel kapcsolatos helyzetekkel és általánosabb szituációkban is segítséget kérni, vázolva amit abból látok, felfogok.
Úgy érzem fontosak a tőlünk származó ilyesfajta visszajelzések, hogy mi mit hogyan látunk, érzékelünk.
Érdekes bemenni egy-egy vidéki kocsmába, látni érezni az egyszerűbb emberek gondolkodásmódját. Ami a felszínen barátságos, beszélgetés szintjén meg egészen pontosan úgy néz ki, ahogy leírtad.
A ‘koronás’ viccelődésük nekem tetszik, tisztára üdítő hallgatni a neten fellelhető sok tragédiázás után 🙂