Elértünk egy összegző szakaszba ismét. Az elmúlt hét pontosan összegezte, hogy mit is kell az életünkben újra gondolni. Mi is zár el minket saját Bőség Forrásunktól.

A Világmindenség táplál minden létezőt. Az energiaáramlás törvényszerűségei mindenkire egyformán hatnak. Az emberi agy és a félelmei azok a tényezők, amelyek az energiát elapasztják, máshová kötik, felhalmozzák, vagyis nem áramoltatják. Ha az áramlás megszakad, akkor nem jut el a megfelelő helyre, a megfelelő időben az energia, és a sors megáll.

Túlélés ideje jön el. Mind a test számára, mint a lélek számára. A túléls idején a lélek marad csupán , amely képes a testet éltetni. A test egyre kevésbé ér el olyan szinteket, amelyek táplálni tudná őt a túlélés idején is.

Egyszer csak már segítséget sem tud kérni, mert nem éri el az aura távolabbi kapcsolati csakráit.

Világunkkal is ez történt réges régen. És a benne élő emberekkel is.

Mindig születtek olyanok, akik a saját lelkületükön keresztül tudtak kapcsolódni felsőbb szintekhez. Ők tartották meg ezt a világot, bár mindig kiirtották őket azok, akiknek megfelelt a fosztogató zárt világ. Nem látták meg, hogy a zárt energiatérben egyszer csak ők is túlélők lesznek, mert elfogy az energia.

Egy lehetőség van, hogy energia szabaduljon fel a múlt forrásaiból addig a pontig, míg a levált dimenziókat meg nem tudjuk nyitni önmagunkon keresztül. Energia az őseinkkel való rendezésből tud felszabadulni.

Őseink érzelmi blokkjai és drámái, félelmei, gátjai oldhatóak a ma élő emberek által, ha rászánják magukat, hogy szembenézzenek az árnyoldalukkal. A tudatalatti zárolt részlegeivel.

Ez nehéz és fájdalmas.

A jó hír az, hogy az elmúlt évek gyors tempójú változást serkentő energiái felszaggatták a sötét szobákat a tudatalattiban és minden kijött a felszínre.

Aki változtatni szeretne a sorsán, megteheti. Ha nyitott szemmel jár, akkor látja és hallja a saját nyitó kódjait.

A mostani időszakban a kapcsolati szálaink huzalozódnak újra globális szinten. Nem egyedenként, hanem lélekcsoportokként történik meg. A Bizalom töréseinkre mutattak rá az elmúlt hetek, hogy érezzük és értsük saját törésvonalunkat.

Elsődlegesen a HIT bizalmatlansági töréseire. Itt nem a vallásra gondolok, hanem a saját belső hitrendszerünkre. Mit hiszünk a világunkról, az emberekről, a valóságról a tévhitekről.

Itt elmondanám, hogy egykoron ezt a bolygót, minden dimenziójával a feltétel nélküli szeretet élőterének szánták.

Minden létező alap energiája a feltétel nélküli szeretet. Így kellene szeretni önmagunk.  Ha ez rendben van, akkor mindenki mást is, hiszen a saját végtelen belső terünkben elfogadtuk minden ősünk, átemeltük őket a fénylő életformákba, a Világmindenséggel való kapcsolódás dimenzióiba. Elfogadtuk saját magunk  magasabb létformáit is, még ha egykoron el is buktak feladatuk megtagadásában. Ha ott belül , a belső világunkban béke és elfogadás, megértés, és támogatottság van, akkor a külvilág is más szemüvegen keresztül látható és érzékelhető. ÉS szerethető. A most szeretetnek hitt energia nagyon más, mint amiről beszélek. A feltétel nélküli szeretet talán abban a pillanatban érezhető tisztán, amikor a szülő először megpillantja gyermekét és csak csodálja.

Ennek felszabadítása már 50-60 éve zajlik kb.

Most összegeznünk kell, de ez jelenleg már nem csak a mi agyunk gondolavilágán múlik.

Ennek ellenére érdemes pozitív mantárkkal segíteni  a kapcsolati szálaink változását.

Egy végső felismerés a mostani időkre, ami, ha érzetben is előáll, akkor az Felemelő.

Sugárzó lényemmel mások segítségére szolgálok. Megbocsájtok  magamnak azért, amit tettem, és azért is, amit nem tettem meg. Hiszem, hogy Isten feltétel nélkül szeret, olyannak, amilyen vagyok. Tanulok a múlt hibáiból,  fejlődök általuk. Elfogadom és tovább adom, amit a Világmindenség ad számomra. Áramlásban maradok.