A mai naphoz egy képet szeretnék fűzni.
Kincskereső filmekben egyszer csak eljön a csapdák ideje. Ezeken a csapdákon a józan ész, a logika vezet át. És még egy lehelet finom lélekrész, a HIT, a Kapcsolat. (és itt nem a vallásokra gondolok)
Most elérkeztünk a szakadék szélére, és mögöttünk becsukódott az ajtó. Nem lehet már visszafordulni, az út csak előre visz. És ebben a pillanatban életbe lép a HIT. Amikor nem tudom mi fog történni, túl élem e, és úgy tűnik egyenesen a „lehetetlen” felé léphetek csak.
A főszereplő akkor ráébred, hogy a szakadék, amit lát egy illúzió, ami azért van csupán, hogy őt féken tartsa. Ha megáll a szakadék szélén, akkor éhen hal. Ha tovább lép, akkor elnyelheti a szakadék.
És kilép.
A láthatatlan híd pedig biztonsággal megtartja, amíg átér a túlpartra.
Akinek fontos, hogy az agya is érte a történéseket, ő ki tudja logikázni, ha nagyon akarja. A mögötte lévő sorsfeladatok, a megoldások és bukások pontosan mutatják a mostani megoldó képleteket. Csupán józanul kell szemlélni.
Az IDŐ paraméter nagyon fontos. Nem halogatni, de nem is kapkodni.
Az alakuló körülmények pontosan jelzik, hogy ITT AZ IDŐ.
A türelmetlenség újabb sorscsavart hozhat létre, amely a lehetőségeket elodázza.
A halogatás pedig leállítja a sors sodrását.
LÉpni a megfelelő helyre, ahol láthatatlan HÍD már áll.
Ez a hónap és a következő is, a láthatatlan hídon való átkelésé.