Ma sok mindenhol fájhat. A lélek, a test….

Leginkább idegi eredetű fájdalmak ezek. Ahol feltorlódik a feszültség bennünk, és nem tudja elhagyni a fizikai test szintjét.

Nem tud a felszabaduló energia áthaladni a maga folyásában. Ma mindezen győzedelmeskedhetünk, ha nem a fájó részeink felett sopánkodunk, hanem teszünk érte. A testünket gondozzuk, tisztítjuk. A feltolult feszültséget kiürítjük. Akár egy jó sírással, egy jó beszélgetéssel, ha kimondjuk, ami a lelkünk nyomasztja. Ha nem tudjuk kimondani, mert még soha nem fogalmaztuk meg, néha elég, ha csak egy szót mondunk, mert jön utána a többi szó. Mint egy médiumnál.

A lélek kér szót, hogy letehesse terhét. Az emberi tudat pedig sokszor nem tudja, hogy a lélek miért is fél az emberi világtól.

Ne akarjunk mártírok lenni. Ami nem esik jól, kényszerből jön, azt ne tegyük.

Ma ne…

A mai nap legyőzhetjük önmagunk önsors rontó részét önmagunkban. Legalábbis áttörhetjük azt a gátat, amit soha nem sikerült, és mára már sziklányi teherként tornyosul előttünk.

Forduljunk befelé, a belső világunk felé. Keressünk vízfolyás szerű képeket. Torlaszokat. Van, aki mosott szennyest, vagy mosásra váró ruhát. Agyunk szimbolikája ezer mód mutathatja. De valami mód kapcsolódnak a képek a vízhez és a megkövüléshez.

Ma nagyon jól esnek a léleknek az erő zenék. A monumentális művek.

Ami az én lelkemnek volt jó. Van benne egy rész, ami mindent visz