Ma az egyik kedves ismerősöm átküldte ezt a cikket. Megosztom veletek, mert sok igazság rejlik benne, felfedi sokunk problémakörét.
Sokat foglalkoztam saját furaságommal, és az egyik szál mindig saját véremhez vezetett vissza.
Ahogy elolvastam ezt a cikket, nagyon beleszomorodtam. Ismét és ezredszer.
Végig vettem a bűntudati, megfelelési és egyéb nehéz érzéseim. Munka kényszerem…
Az állandó otthonkeresésem, hová tartozásom és sorolhatnám még.
Aztán úgy gondoltam, ez már egyáltalán nem fontos. Ember vagyok, és jó ember. Kiállok magamért és másokért, az Életért. És csak ez a fontos.
Íme a cikk. És ott benne az üzenet, amely sokáig gyötört. És gyötört még sok mindenkit.
„Idegen gének vannak benned, és ezt szégyellned kell. Szolgának teremtettek, a tudásod sem a tiéd. Az emberek nem fogadnak be soha, hisz nem közülük való vagy. Sem ide, sem oda nem tartozol.”
Mindez már nem fontos! És ne feledjétek. Minden cikkben csak annyit fogadjunk el, amennyit magunkénak érzünk, és segít feldolgozni a múltat.
Minden ismeretet, tudást a saját szűrőnkön is keresztül kell „engedni”.
A vércsoport, és annak RH faktora sokak számára nem ismert, csak akkor tudja meg, ha valamiért meg kell vizsgálni. Legyen az egy műtét, vagy nőknél a gyermekáldás.
Az, hogy most valaki a nagy számok törvénye értelmében erre a következtetésre jutott, az sok egyéb kérdést is felvethet. Olyanokat, amit nem lehet összevetni, mert nem vizsgáltak. Tudjuk, hogy az ilyen embereknek milyen génállománya van? Mennyire van benne a „magyar gén”? Mert a magyar gén a keveredésben is „uralkodó” marad. Ettől még csak az számít magyarnak, aki magyar lélekkel is él…
Ha valaki Kisfaludyt IS hallgat, akkor azt is tudhatja, hogy mindannyian „földönkívüliek” vagyunk! Az őseinket valamikor ide hozták, vagy menekítették más élhetetlenné vált bolygókról.
Hallunk olvasunk arról is, hogy a DNS változik, változhat…
Akkor hol van az igazság?
Talán mindenből egy kicsi…
És mi a legfontosabb? Ne az határozza meg érzéseinket, hogy más mit mond, vagy gondol rólunk, hanem önmagunkat ismerjük meg, amennyire képesek vagyunk. Ez sem könnyű, és magunknak akarjunk megfelelni először!
Gyakran kell döntéseket hozni rövid idő alatt, sokszor ez olyan gyors, hogy csak utólag tudunk azon elgondolkozni, hogy helyesen cselekedtünk-e. Van, hogy azt érezzük, hogy talán másképp kellett volna… De már a megtörtént dolgokon nem tudunk változtatni, tanulni viszont belőle igen. A hibáinkat bocsássuk meg magunknak, ne hurcoljuk, mert lenyom nagyon mélyre.
Senki nem tökéletes, de ha elfogadjuk azt, hogy ez így van, akkor tanulni kell a hibákból is, és a következő döntésünk már jobb lesz.
Az élet fontos és lényegtelen dolgait meg kell tudni fogalmazni önmagunk számára is, akkor tudunk a keskeny ösvényen megmaradni.