Belső megszentelt terünk jelenleg elérhető rétegéről írnék.

Mindig mindennek megvan a maga csillagászati, vagy fizikális oka, amiért elérhetővé válnak meditatív állapotban bizonyos terek, dimenziók, ki hogy szeretné nevezni. Vasárnap óta elérhető a saját belső megszentelt terünknek egy újabb rétege.

Természetesen több réteg van belőle. Van, amelyik csak ehhez a sorsunkhoz tartozik, van, amelyik csak a női mintához, vagy lélekcsoporthoz stb…

Amiről most beszélek, az egy olyan részünk, vagy minőségünk, ahol ott van őseink letisztult tudása, megoldott feladata és nehézsége. És mindennek eredete. Itt megérezhetjük saját feladatainkat, és az ahhoz megkapott erőt. Mondhatjuk úgy is, hogy az előző életeinkből fakadó letisztult erőt. Megoldott karmikus minták sokaságát találjuk meg itt.

De mondhatjuk úgyis, hogy saját vérvonalunk azon életei, ahol ugyanez volt a feladat, mint most.

Nagyon nehéz pontosan megfogalmazni. Sorsunkban összefonódik őseink azon sorsa, amely a mostani korszakban szükséges. Mindez azért, mert az akkor elrontott programok most javíthatók. Vagy az akkor helyesen megoldott élethelyzetek tudása most szükségszerű. Mostanra lejátszottunk már mindent. Jól, rosszul. A jót értékként kell tovább vinni, másoknak mutatni, mint példát.

A rosszat kijavítani.

Eggyel nem érdemes próbálkozni. „ ó én már tökéletesen megoldottam mindent” . Amíg bármi indulat van körülöttünk, bármi hiányérzetünk van, addig muszáj keresni. Saját érdekünkben.

Pár támpontot adnék.

Ez a megszentelt tér a DNS egyik rétegében van. Hogy ide eljussunk, sok sok réteget kell feltárni, élethelyzetet megérteni, érzelmet felszabadítani. Eddig ezt tettük.

A bejutás után ott is további teendők várnak ránk. A valós, önzetlen kapcsolatokat csak ebben a térben lehet felépíteni. Ezek a kapcsolatok a lélek szerint valók és nem az emberi agyalás következményei.

Első mindig a Segítők megszólítása:

Drága Jó Istenem, drága Segítőim.  

Nélkülük nem is érdemes semmit sem tennünk, mert máshová jutunk el, agyunk egyik olyan zugába, amely imád minket félrevezetni. Ezért az visszacsatolódó érzeteket mindig meg kell várni.

Részletezni nem érdemes, hogy kit, miért és hogyan hívunk segítőnek, mert csak leszűkítenénk a Segítők körét. Igazából egy szívből jövő óhajtással, sóhajtással már elérhetjük őket, ha valaki sokat imádkozott nagy nehézségek idején. Amikor igazán megoldhatatlan helyzetben már nem maradt senki és semmi segítség. Őneki már rögzült ez az állapot.

Itt álljatok meg addig, amíg nem érzitek mellkasotokban az apró lüktetést, vagy egy mély sóhaj el nem hagyja a tüdőnket, amely jelzi, hogy „Itt vagyunk”.

Ekkor kérjétek, hogy saját lelketek megszentelt terébe kerülhessetek.

Itt ismét várjatok türelmesen. Pontosan érezni fogjátok az engedélyt, a beemelést. Lehet, hogy az engedély előtt képet kaptok még feladatról. Vagy egy állapotról, ami még rabságban tart.

Első feladat ennek feloldása.

Ahány ember, annyiféleképpen jelenik meg mindez. Általában egy hatalmas csarnok, irdatlan nagy terekkel. Csak egy olyan keretet mondok el, ami mindenkinél ott van.

Mindenképpen egy zárt rendszert látunk. És ez nem azonos azzal, amit már ezerszer gyakoroltunk meditációkban, templom, kápolna formájában. Az csupán egy sorsnyi tér volt. Bár ezzel nem feltétlen mondok igazat, csak általánosságban. A fizikai körülmények, törvényszerűségek már lehetővé tették párszor, hogy egyes emberek eljussanak ide. De akkor nagyon mást láthattak, mint most. Akkor inkább azt mutatta meg a tér, hogy mi a dolga, és miképpen néz ki a rendszer.

Ez egy nagyon ősi csarnok, szinte beláthatatlan méretekkel.

A lábunk alatt kövek helyezkednek el. Minden kő alatt egy ősünk nyugszik. Valamelyik kő lehet, hogy világít. Ennek az ősünknek az emlékezete fontos számunkra.

Ezeken a köveken rúna látható. Nem kell megfejteni. Csak a fénylő kövekkel lesz dolgunk.

Ha felfelé nézünk, akkor pedig ablakokat látunk. Vagy réseket. Ezek alakzatban, rendszerben vannak egymással. Ha valamelyik ablakon fény árad be, az nagyon jó, mert egy élő Kapcsolat. Terek és dimenziók között, élő entitások között, és természetesen emberek között.

A padló kövek és az ablakok rendszerben vannak egymással.

A fénylő kövekre rá kell lépnünk. Amikor rálépünk, akkor a kupolában egy ablakra rávetül a fény, és elkezdi átvilágítani. Ezt egy bennünk lévő tükör rendszer biztosítja. Ahogy átlépünk egy másik felfénylő kőre, úgy aktiválódik a rajta lévő rúna. A bennünk lévő tükör megtöri a fényt, amely egy újabb ablakot aktivál. A csarnok központi tető ablaka úgy működik, mint egy csillagkapu. De ehhez is el kell jutni számtalan ablak felfényesítésével, és a padló kövek bejárásával.

A külső világban is le kell játszanunk mindazt, amit aktiváltunk a Csarnokban.

Mindehhez idő kell. Ezért az első alkalommal lehet, hogy bőven elég, ha bejutunk ide. Az is lehet, hogy csak egy kő fog felfényleni. És az is lehet, hogy már sok fénylik.

Ha már egy fénylik, akkor szinte nyert ügyünk van, mert innen már az út mutatja önmagát. Bizony néha évszázadokig fonódnak a sorsok, hogy egy valaki bejusson ebbe a térbe. Sok feltételnek kell teljesülnie ahhoz, hogy a vérvonal eljusson ebbe a térbe. Sok ember együttes munkája vezet ide.

Ezért kellő alázattal, békével és türelemmel éljük meg bármi is történik.

Többet nem is mondok erről a térről, nem akarok senkit befolyásolni.

Ha valaki nem jut be, vagy egy kisebb térbe érkezik meg, ne érezze azt, hogy sikertelen. Be kell várni másokat, mert több ember ereje kell mindehhez.

A kérést elküldte, hogy el szeretné érni, a továbbiakban ehhez fog igazodni a kapcsolati rendszere.

Természetesen segítek, ha valaki úgy érzi. De én úgy vélem, aki idáig eljutott, ő nem szorul már segítségre.