Engedjetek meg egy a sorsprogramok átadása-átvételére vonatkozó kiegészítést. E

körül elég nagy a kesze-kuszaság, emiatt érdemes a témát egy kicsit alaposabban is

kibontani.

Létezik egy látszólagos ellentmondás. A testet öltés előtt a szellemi ÉN-fél

megír egy Életfilmet, amit a belőle kiváló szellemi Én-rész „játszik le”, vagyis él meg

testben. Az Életfilmeket Krisztus hagyja jóvá, így azokon utólag senki sem

változtathat semmit. Jogosan merülhet fel a kérdés. Ha kész Életfilmmel érkezünk,

akkor hogyan lehetséges – idézem Évit: „ha valaki távozik a családból, ő átteszi a

sorsprogramjait az utódokra, ha nem tudta megoldani. Ebből aztán láthatjuk, hogy az

utódok jó darabig mást sem tesznek, mint az ősöket cipelik magukkal, és az ő

késztetéseiknek megfelelően viselkednek.” – a szülő által megoldatlan sorsprogram

átvétele? Valóban ez genetika, de a genetika teljessége! A leszületés előtt – vagyis

az Életfilm megírásakor – ugyanis a gyermek még nem tudhatja, hogy a szülei mit és

hogyan oldanak meg a saját sorsprogramjukból, mert még zajlik azok élete. Emiatt

azt sem tudhatja, hogy annak idején esetleg mit kell majd átvennie. Amikor azok

távozása után – immár utólag megtudja – akkor meg az Életfilm szentsége miatt, nem

változtathat azon!!!!

Mindezen ellentmondás egyetlen módon oldható fel. Az Életfilm tervezéskor a

szellem Én-rész a saját „főszála” mellett, szinte számolatlan mellék szálacskaként, a

szülők sorsprogramjában szereplő valamennyi fontosabb megoldásra váró feladat is

betervezi. Sőt!!!!! Az esetek többségében a szülők szülei – tehát a gyermek

nagyszülei – is élnek még, így azok is adhatnak tovább feladatokat a saját

gyermekeiknek. Amennyiben azok nem képesek azt megoldani akkor azt

„megnyerheti” akár az unoka is. Nem véletlen a feltételes mód. Az újonnan leszületők

nem terhelhetők végtelenül az előző generációk megoldatlan feladataival. A ma

leszülető szellemi Én-részek döntő többsége bizony eléggé „gyöngécske” még. Örül,

ha a saját vállalásával elbír.

A kissé „keményebb játékosok” viszont többet vállalhatnak. Az Életfilm fő szálának

sokrétűsége, a mindenképpen megoldandó sorsfeladatok száma, valamint a

mellékszálak nagysága pontosan megmutatja a szellem valós mibenlétét, vagyis azt

hogy mely szférából származik. Mily magaslatról vagy éppen mily mélységből indult.

Amennyiben a szülők gyermekükben „gyöngécske szellemecskét” kaptak, úgy az

általuk megoldatlan feladatokat nem adják tovább. Annak megoldását majd egy

másik leszülető vállalhatja. A feladatok a lélekszálban vannak kódolva, így a saját

jogon vállalt, de megtisztítatlanul maradt részt majd a következő testet öltéskor kell a

resteknek megtisztítaniuk.

Nézzük az „erősebb” szellemeket. Ők többnyire nem csak a saját „karmájukból”

fakadó megéléseket, hanem bizony egy nagyobb közösség (nemzetség, nemzet,

ország, földrész, esetleg a Föld teljessége stb.) érdekében is vállalnak feladatokat.

Persze ez már nem egyéni – hanem több szellemet érintő – csoportos vállalás. A

megoldásban a csoport együtt halad. Az egyes csoporttagok sikeressége, vagy

sikertelensége kihat a többi csoporttag sorsára. A fenti logikából fakadóan, ha azt

mondjátok, hogy a csoporton belül minden csoporttag vállalása – mintegy

mellékszálként – bekerül a többiek Életfilmjébe, akkor azt jól mondjátok! Az egyén

bukása, vagyis sikertelen feladatmegoldása esetén, annak feladatát átveheti egy

másik csoporttag szellemi Én-része. A csoportvállalás ugyanis mindig sokkal

magasabb rendű, mint a csak egy szellemi Én-részt érintő vállalás!!!!!!

A csoport szellemi vezetője mérlegeli a helyzetet és dönt a hogyan továbbról.

Amennyiben ez nem érint több más csoportot, úgy saját hatáskörben, a szinte

végetlen számú lehetségesség közül, kiválasztja azt, amelyik a legnagyobb

valószínűséggel sikerre vezethet. Amennyiben érint, akkor kérdéssel fordul a

magasabb szintű szellemi vezetőhöz, aki egy még nagyobb csoport munkáját

felügyeli. Döntés esetén a feladatot átvevő „tartalék játékos” szellemi Én-része egy

időre félreteszi a saját feladatát és nekilát egy másik – a csoport továbbhaladásához

nélkülözhetetlenül szükséges – feladat megvalósításához. Ehhez többnyire

gyökeresen át kell alakítsa az addigi körülményeit. Szegény testtudat persze erről mit

sem tud, így sokszor értetlenül és bizony nem kevésbé kétségbeesve szemléli maga

körül a világot. A nyugodtnak mondható élete szinte egyik pillanatról a másikra

fenekestől felfordul, és olyan problémákkal találja szemben magát melyekre még

álmában sem gondolt volna. Amint látjátok ebben az esetben mindez nem

„büntetésből” történik, hanem a legnagyobb szeretet miatt. Bizony sokan vannak,

akik mások gyöngesége miatt „vért izzadva” élik mindennapjaikat…..mert a tét nagy,

nagyon nagy, emiatt a vállalásainkat maradéktalanul teljesítenünk kell……Lehettek

gyávák, vagy restek, de egyet tudnotok kell! Gyöngeségtek árát más fizeti meg!