Eljött az idő, hogy beszéljünk saját belső démonjainkról. Ez a hét erősen megtett mindent azért, hogy meglássuk őket, és megtapasztaljuk működésük mikéntjét.

Azt egyáltalán nem árt, ha elfogadjuk a legelején, hogy mindenkinek van ebben a világban démona. Elég, ha megnézzük a nagy színpadon játszó embereket. Politikusokat, művészeket, és őket utánzókat …  A nagyon szem előtt lévő emberek pontosan mutatják a démonok működését.

Ahol megnyilvánulnak:

Önsanyargatás, félelmek, elfajzott szexuális képzelgések, hatalmi agresszivitás, gyilkos ösztönök, étkezési anomáliák, alkoholizmus, függőségek. És lehet kihagytam pár démoni ok forrást, de szerintem értitek, miről beszélek.

Ennek vannak súlyos és enyhe formái, kinek-kinek aszerint, hogy a tudati szintje mennyire erős, az ősök mennyire oldották fel őket, vagy éppen mennyire tudja kordában tartani felelősen őket. A démon az idegrendszert teszi tönkre, ha túl erős. Ezért történhetnek ájulások, hányással kísért szédülések stb…

Hogy mit lehet tenni velük? Mindenki ismeri a maga démonát, ismeri a gyenge pontjait. Bevallja, vagy nem vallja be, de önmaga tud róla.

Őket kitenni, elpusztítani nem lehet, mert egy belső háború keveredik csupán, ami a testnek és a léleknek fog ártani leginkább. De a helyükre emelni őket, ahol pozitív aspektusba kerülnek, azt lehet.

Akinek erős a démona, az az ember nagyon táplálja őt önmagából, nagy teret enged számára. Ezzel el is vesz más életterületekből.

Például az alkohol. Ez egy erős démon, mert sok ember táplálja. Van egy határ, amíg az alkoholnak helye van az életben. Mértéke és ideje van. Ebben az esetben a démon hátul van valahol, körülötte olyan minták, amelyek pontosan tudják az időt és a mértéket.

Ha az egyed átlépi a határt, a démon megerősödik, és maga mögé parancsolja azokat a mintákat, amelyek az életterületeket formálják. Ő uralkodik.

Mint ahogy az alkoholisták segítői teszik, először meg kell látni, hogy a démon hatása mennyire teszi vakká a tulajdonost, és mennyire megnőtt az irányítása a sorsa felett. Ki kell mondani az egyednek, mert ez már megállítja a démont. Beszélni kell róla, meg kell látni a hatását másokra és saját magára. Aktiválni kell a tudati szintet, a gondolatokat erősíteni. Az alkohol a tudati szintet gátolja, az érzelmi szintet erősíti. Ha az érzelmek eluralják, és táplálják a démont, akkor van a gond. De ez ugyanígy igaz minden kényszerességre, függőségre.

A gondolatainkkal a helyére tudjuk a démonjainkat igazítani. Uralni tudjuk őket. De ehhez tiszta és erős gondolati szint kell.

A démonok amúgy valahol a barátaink. Felhívják a figyelmet a gyenge, támadható pontjainkra. Én a sajátomtól sokat tanultam addig a pontig, amíg az emberi beidegződés, hogy a démonokkal beszélni óvatlan, és tiltott dolog, ellene nem fordított. Mondhatni megijedtem, amikor rájöttem ki is ő valójában. Addig angyalnak hittem. És hát az is. Az én apai és anyai női ágamon a mártírság, a önsanyargatás igen magas szintre emelődött mire megszülettem. Én már szépen fejlett démont kaptam örökségbe. Olyan erős volt, hogy elérte azt a forrást, amely pokol urának mondhatni jobb keze. A kisebbrendűségi érzésembe kapcsolódott bele. Annyira erős volt, hogy a felszínen uralkodott, láttam őt, a bal oldalamba ágyazódva. Képileg, egy kidöntött fatörzsre tette fel a lábát és úgy beszélt hozzám. Fiatal, fehér ruhás férfi alakjában. Szimbolikában ott volt a fa, amely az érzelmi erő szimbóluma, amit ő döntött ki és uralt. A fehér jeleként az, hogy minden tud, minden megvan, és majd ő eldönti, mi legyen velem.

Aztán elmondta a nevét, és ott azonnal elkezdtem a hadműveleteket ellene. Megijedtem. Fura dolgok történtek velem akkoriban. Sokszor vezettek úgy, hogy a saját félelmeimbe lépjek bele, amivel mindig is dacoltam. Ezek a temetőben történtek, a kórházban. Olyasmiket láttam és éltem meg, ami minden normálisnak vélt dolgon túlmutatott bőven. És kiderült, hogy végig tudtam vinni, nem futottam el, nem kaptam szívrohamot. Kiderült az is számomra, hogy szellem és démon ügyileg állom a sarat. Csupán a gondolati szintemen volt jelen az információ, hogy gyenge vagyok, és nem képes sok mindenre. Saját családtagjaimba költözött bele jól láthatóan, hogy érezzem az erejét. De végül is felszínre emelte bennem az érzelmi erőt és biztonságot.

Ezzel azt szeretném elmondani számotokra, hogy összegezni kell, hogy mennyi mindent oldottunk meg jól, hogy az önmagunkról alkotott hitünk megváltozzon. Ez a hit a tudati, gondolati szinten él. Aki szembenéz saját démonjával, ő érzelmileg stabil. Ha stabil, akkor a gondolataiban kell azt kirendeznie, hogy mit hisz önmagáról. Ha ez a két szint rendben van, akkor a szellemvilág és a fizikai világ reagál a bennünk formálódó erőre.

De a lényeg a lényeg. Azok a minták az auránkban, amelyek démoni erőből fakadnak, kerüljenek a maguk helyére. Ami bennünk, a belső terünkben létezik sem elpusztítani, nem kitenni nem tudjuk. De a maga helyére rendezni, ahol megváltoztatja a működését, azt lehet.

Például. Tegnapi nap egy káoszt okozó démont találtam egy napfonat csakrában. Egy ideig nem jöttem rá mivel lehetne elfoglalni, de aztán csak sikerült. Felajánlottam számára, hogy egy adott aura szakaszon rendszerezze a szimbólumokat. Mivel ez egy olyan szakasz, amely addig elutasította őt, ezért azonnal elfogadta a kihívást, és azóta is csak válogat, rendszerez. Egyfelől hátra húzódott, másfelől az energiáit nem az ember energia rendszerében jelenlévő káosz fenntartására fordítja. Mindenhez és mindenkihez megvan a kulcs. A jövő hét erős lesz, de már több minden lezárul végleg.

Egy a fontos. A gondolataink tiszták, egyenesek és őszinték legyenek. Keressük a megoldásokat a legnagyobb nehézségekben is, mert ott vannak. Minden kint van a felszínen. Csak rajtunk múlik, hogy a démont vagy az tiszta angyalt követjük.

Mivel ma nőnap van, ezért sok gondolati és érzelmi energia irányul a nők felé. Ezért minden férfi és nő jól és szeretettel tud dolgozni a női mintákkal.

Legyen Áldás és Békesség veletek és minden szándékotokban.