Ez a nap is a gyakorlatias intézkedések napja. És mindemellett megjelent egy új energia. A párkapcsolatokhoz való viszonyunk átrendeződik bennünk és sorsunkban.
Mivel világunkban mindennek az alapja a Kapcsolat és legfőképpen a párok kapcsolata és az ezekből származó sérülések, tévedések, titkok, félreértések, értékrendek, amelyek mozgatják minden életterületünkön való viselkedésünket, ezért a világ nem tud tovább lépni a szabad lélek irányába, ezek rendezése nélkül.
Ez vonatkozik az éppen egyedül élőkre is, hisz ők sem véletlenül élnek pont ebben az időszakban társ nélkül.
Szülei, ősei mintáit mindenki hozza magával, és vélhetően megéltek már ezzel kapcsolatban érzéseket, sérelmeket. Ezek kerülnek előtérbe az elkövetkező időszakban.
Muszáj értékelni önmagunk helyzetét, és a sérelmeinket. Ehhez pedig igaz látó szemüvegre lesz szükségünk, mert nehéz meglátni, hogy milyen generációs sérülésre épül rá a problémakörünk.
Lehet nőként megéltünk sok fájdalmat, csalódást, magányt a kapcsolaton belül.
Ezért úgy véljük igazságtalan volt hozzánk a sors, és mi nem ezt érdemeljük. És most jön a de…
És most csak kérdezek, hogy mindenki át tudja önmagán vinni és felismerni a válaszokat.
Ha fiú gyermeket hívtunk életre önmagunkból, akkor őneki ezt vajon miért kell látnia? Mert az anya sokáig a fiú gyermek női mintája. A leány gyerek pedig az ellenkezőjét próbálja képviselni. A ló egyik és másik oldala.
Ha átgondoljuk apáink életét, vajon ők mennyire tisztelték a nőt?
És mi itt középen nőként vajon mit kell átéreznünk, hogy mire gyermekünk megszületik, az ő programjában mintaként már ott legyen az „ezt nem akarom semmiképp”, vagy az „ez helytelen”.
Innentől rájöhetünk, hogy igazából csak központi tükörként állunk az ősök és utódok között, hogy bármit is éltünk át, azt valahogy tegyük a helyére. Feloldva az ősök sérelmét, és védve az utódokat a sérülés tovább hordozásától.
Semmiképp ne essünk abban a hiába, hogy „én szegény”, ne akarjunk drámai hősnőként vagy bosszú állóként igazságot osztani, mert lehet pont ezzel tesszük tönkre utódaink sorsát. Igen átgondoltan, határozottan és békére törekedve kell a helyére tenni a párkapcsolati problémákat körülöttünk.
És főleg önmagunkban.
És ezzel most nem azt mondtam, hogy a gyermekeink probléma megoldó képességét fojtsuk el azzal, hogy minden bevállalunk helyettük. Nem is tudnánk. Tehát ne rejtsük el a fájdalmaink, belső feszültségeink, kétségeink, félelmeink előttük. De soha ne szidjunk és okoljunk másokat. Csak a probléma megoldásait keressük, tegyünk érte, és mondjuk ki, ha ott belül kétségeink vannak. Ez számukra is tanító értékű.
És soha ne feledjük el. Két ember kapcsolata nem csak ÉN és a fájdalmaim, örökségeim, hanem a másik is ember is jött valahonnan, hozott valamit. Egy embernek soha nincs igazsága, mert az a kettőjükből fonódik össze.
Ha ezekre alapozzuk a gondolatainkat és cselekedeteinket, akkor megoldhatjuk a generációkon keresztül húzódó párkapcsolati mintákat.
Amelyből aztán kivirágzik a további lehetőségek energiája virága. És főleg egy olyan nemzedék kezd megszületni, amely már az ÉLET – hez igazodik.