Folytassuk a tegnapi elmélkedést.

Azt mondtuk, hogy itt a Kárpát-medencében közel állunk a csillagokhoz. Az itt élőknek éppen ezért magasabb céljaik vannak, amelyek elérhetőek is. Abban az esetben, ha állandóan megítéli önmagát, (és ez nem minősítés, hanem önvizsgálat), hogy vajon mi is a belső ok, ami miatt ezt érzi, gondolja és teszi, és tesz, cselekszik a céljai eléréséért, akkor egyre közelebb kerül a csillagok világához. Az égboltot néha úgy szemléljük, mint a messzi célt, az otthont, az elérendő lehetőségeket.

Minél érzékenyebben vagyunk önmagunkra és a külvilágra, minél inkább keressük a tiszta érzéseket, a lelki fogékonyságot, ugyanakkor a fizikai világ alkotását is szem előtt tartjuk, annál inkább tudunk igazodni a 2000-dik évben elkezdődött változásokhoz. Ugyanakkor el is veszíthetjük a nagy keresés közben a fizikai lét olyan korlátai, amelyek szükségesek ahhoz, hogy a mindennapi cselekedeteink meglegyenek ahhoz, hogy az utunkat be is tudjuk járni, ne csak beszéljünk és elmélkedjünk róla.

Megújulás, változás, kiigazodás. Saját sors tervünkhöz simulás. Kérdés mindig az legyen, „Mit tudok tenni azért, hogy a változásaimban egyre több békét és lehetőséget lássak, érezzek és éljek meg.”

Erőszakot ne tegyünk senkin és semmin. Csak önmagunkon, ha nagyon ellenállunk a változásoknak.

Dac, makacsság, eltúlzott akarat tehet leginkább keresztbe nekünk.

Ha most nem, akkor már soha nem fogunk ráérezni arra, hogy körülöttünk mindenki tisztán mutatja, hogy merre lenne az előre felé menet sorsunk irányába. Ne kifelé onnan, hanem befelé.

Ha kellő időben irányt váltunk, akkor bármi jó megtörténhet velünk.

Nagy lehet az elvágyódás sokakban, hogy elmenjen ebből a világból, amely számára élhetetlen. Ez szintén egy az élethez szükséges korlát elveszítését jelenti, a kapcsolat halványulását a testtel, a fizikai létezéssel. Változtatni, jobbá tenni világunkat csak a határok megfelelő beállításával tudjuk. A fizikai, a tudati, az érzelmi,  a szellemi szintnek is megvan a maga határa, korlátja, háza. Hogy melyik mekkora, és egymáshoz képest hogy helyezkedik el, nagyon nem mindegy. Álmaink sokszor jelzik számunkra, ha probléma van. Ház, kert, templom, föld mélye stb. szimbolikus formájában.

Ne feledjük, hogy jó okkal vagyunk itt. Lakhatóvá és élhetővé kell tenni ezt a világot. IS.

A környezetünket, mint minden mást, befolyásoljuk a tudatunkkal, létezésünk minden pillanatával.

A mai nap felhozza számunkra a régi párkapcsolatok emlékét, súlyát, lezáratlanságát. Ezek lehetnek nyomasztó érzések, a régi családról, kapcsolatról gondolatok, álmok. A múlt befejezetlen árnya visszahúz. De éppen ezért át is kell gondolni önmagunk érzelmi világát, és rendet tenni.

Sok energiát elvesz a rendezetlenség, és a jelenlegi párkapcsolatot fertőzi. Hogy bonyolultabb legyen mindez, anyáink, apáink párkapcsolati problémái is nálunk csúcsosodnak.

De mindezzel egyet kell csupán tenni. A mostban kimondani, hogy kihez is tartozunk, és nem óhajtunk tovább hordozni ettől eltérő mintákat. Vagy ha éppen nincs mellettünk pár, és szeretnénk, hogy legyen, akkor csak mindezt kifejezni, tudatosítani magunkban. Nem akarunk hordozni már régi sérelmeket, csak meg akarjuk élni a jelen szépségét.

Egy másik minta is erősen a felszínen mozog. A kéretlen segítségnyújtás által okozott problémák, és mellette a mások által kihasznált lélek sérelme.

Kérjünk bocsánatot mindenkitől, akinek segítettük és nem kérte. Vegyük, kérjük vissza ezeket az energiákat.

Állítsunk korlátot azok felé, akik csak használják az erőiteket, de tisztelni nem tisztelik, nem is látják mit is kapnak.

Ez a nap egy hatékony nap lehet a lelki sérelmek feldolgozásában, ha csak a jelent szemléljük.