Mondhatjuk nyugodtan, hogy kiborult a bili a legnagyobb félelmünk forrásánál, amely olyan ősi, hogy a tudatos tudatunk már nem is emlékszik rá, és a tudattalan legmélyéről kell összevadászni az okforrást.
Pedig ebben a sorsunkban is megjelent, bár még a magzati időben, amire szintén nem emlékszik a tudatos tudatunk. Onnantól pedig ott él egy ősi félelem, és motivál minket erre vagy arra.
Ezek a félelmek, amelyek most hajszolják az érzelmeinket, mondhatjuk nyugodtan, hogy halálfélelem méretűek, éppen ezért a sejtállományunk mostanság erősen változik. Gyorsan gyógyulhatunk, és ugyanolyan gyorsan betegedhetünk meg. És nagyon fájnak a gyenge pontok.
Megszűnik, elveszítem, csak így tudok élni, és a dacos szembefordulás, nem adom, majd én megmutatom… Vagy a tehetetlenség érzése, amely a „inkább nem mozdulok, csak ne történjen olyasmi, amit már nem viselek”
A tárgya mindennek változó, mindenki azon az életterületen tapasztalja, amely számára a kihívás területe. Ahol áldozatot kell hozni sűrűn, amely keményen gyötör, amely nem enged tovább csak akkor, ha megtanultuk a leckénket tökéletesen.
Milyen életterületeink vannak? Munka, barátság, párkapcsolat, gyermek-szülő kapcsolat, hobbi vagyis a szeretett munka, egészség.
Eljött az idő, hogy megvizsgáljuk lelkünk bankszámláját.
Ezt tudjuk jól, hogy a szolgálattal és a magunkból adott megfelelő áldozattal tudjuk tölteni.
Gond esetén pedig elvehetünk belőle. Ha tudunk róla.
Ez nem működik úgy, hogy agyból rámeditálok és töltögetem saját vágyaim szerint.
Ezt egy felsőbb segítői rendszer felügyeli és mozgatja.
Egy problémával viszont foglalkozni kell tudatosan. Vannak emberek, akiknek a segítői nem férnek hozzá a lélek kasszához. Valamelyik generáció megszakította, vagy elveszett az a lélekrész, amelynek volt hozzáférése. Mások birtokolják azt a lélekrészt, amely mondjuk, engem hozzájuttatna saját bankszámlámhoz. Az életben is láttunk már ilyent.
A bankkártya nem a tulajdonosnál van, mert elveszítette vagy ellopták.
Vagy más is tudja a kódot és leemeli. A tudatos valóságunk teljesen jól megmutatja, hogy mi játszódik a nem látható szférában.
Ezt a lélekrészt lehet megszólítani. Visszakérni. Lehet olyan, mint egy vad csikó, amelyet meg kell szelidíteni. Lehet, hogy olyan félős, hogy alig akar visszatérni. Vagy rab valahol.
Még egy segítséget tudok adni mindehhez. A lélekrészek madár alakjában jelennek meg szimbolikusan. Az erőik pedig állat vagy növény rajzolatában.
A madár az aurában mindig a tarkóra ül. Először valamelyik vállra, majd ahogy rendeződik az energiája, a tarkón foglal helyet. Vagyis a lélekrész ott tud elsősorban belépni és kilépni.
A lélek bankszámlájának a pénze egy erő. Semmiképpen nem negatív pólusú.
Innentől szigorú szabályok között fogunk játszani a sorsunkban. Legalább 2 hét lesz egy feszített, azonnal visszajelző időszak. Ha nem jól élünk a bankszámlánkról kapott erővel, akkor azt megtudjuk perceken belül.
Pillanatok alatt visszajelzést kapunk arról, hogy a lépésünk jó vagy rossz volt e, önmagunkhoz mérten. A kimondott szónak, megtett dolgoknak komoly súlya lett. Ez most egy erős vizsga az emberi érettség szintjén. Nem mindenki vizsgázik most, nem mindenkire nézve kemény ennyire a szorító korlát, de valamilyen szinten mindenkit érint.
Nagyon figyeljünk oda önmagunkra. Mérlegeljünk, mielőtt cselekszünk. Kinek ártunk? A nagyobb jót szemlélve biztosan jó e lépésünk, vagy amit kimondunk?
Szóval legyünk felelősek önmagunkért. És értsünk a jelekből, mert azonnal történik a visszajelzés.
Most elővarázsolhatjuk lelkünk szép részét a tudatos tudatba.
Mintha hullámvasúton ülnék. Jól vagyok, azután jön egy mondat, egy hangsúly. nem is tudom pontosan mi bajom. Sértődött vagyok, magányos, sírni volna kedvem. Mi van velem? Értem, amit írsz Évi, de nem tudok kimászni belőle. Hosszú lesz ez a két hét…
Gondolj arra, hogy ami most kifáj belőled, az később már nem fog gyötörni. Jó lenne, ha valakinek beszélnél arról, ami megjelenik benned. Ha kimondod, akkor meg is könnyebbülsz, távozik tőled az érzés. A kreatív dolgok sokat tudnak segíteni. Ezeknek az érzéseknek egy része nem a tiéd, de átviszed magadon, amit felszedsz útközben.
Remélem előbb végzünk, mint két hét.
Köszönöm.
Aki nem most vizsgázik az még le van maradva vagy már megoldotta? Hosszú idő után ez az egy irásod ami nem passzol rám.
Azt gondold át, hogy hol érint valami kellemetlenül. Nem kell nagy viharba keveredni, néha az is a vizsgát jelöli, hogy mit hogyan és mikor mondunk ki. Tudunk e hallgatni. Tudunk e magunkért szólni vagy másokért.
Ha évek alatt kirendeztük a saját elfojtott, vagy túlkompenzált dolgaink, akkor most nincs nagy vihar. Csak kisebb próbatételek, hogy tényleg megtanultuk e.
Nálam is áll minden, és örülök, hogy „látom,” hol kell tevékenykednem.
Évi, hála és köszönet az írásaidért 🙂
Egy az egy-ben ez történik amit írsz, de annyira találó, hogy velejéig hatoló a történés is és a látásod is. Ennél pontosabban nem lehetne jellemezni a helyzetet. Óriási. Köszönöm.
Csodálatos, ahogy látsz.
Igyekszem átadni minél pontosabban. Nagyon remélem, hogy nemsokára már mindennek látjuk az eredményét, és kitisztul a tér. És akkor már másfajta üzenetet tudok tovább adni:)