Holnap elkezdődik a Fatimai Szűz megváltó időszaka, amely ebben az évben nagyon erősen hat mindenkire.
Én őt mindig ANYÁ-nak hívtam, lelkünk anyjának, kinek szíve SZŰZ, tiszta, és érintetlen a gyűlölettől, haragtól, rossz érzésektől, félelemtől.
Az ANYA csak egyet szeretne, ha minden gyermeke, édes és mostoha, békében és egymásra figyelve élne. Mint ahogy egy nő sem tehet különbséget a saját és más gyermekek között, ha ők segítségre, törődésre szorulnak. Minden élőlény békét lelne ebben a világban, és megférne a maga helyén.
Ebben az időszakban minden jóra törekvés, szándék, amelyből élet fakad, megváltó energiával bír.
Adjuk vissza, ami nem a miénk. Legyen az anyagi vagy mentális dolog. Kérjük vissza elvett, eladott, elriasztott lelkünk. Gyógyítsuk be sebeit.
Segítsünk, ha a tudásunk megfelelő hozzá.
Legyünk alázatosak a sorsot vezérlő erőkkel szemben, és értsünk a jelekből. Tisztítsuk le az érzéseinket minden lehúzó érzéstől.
Őrizzük az Életet, még ha nehéz is.
Az ANYA tiszta szíve kitárul minden gyermeke előtt. Ebbe a megszentelt térbe belépni csak őszinte szívvel lehet.
Mint ahogy a gyermek is legjobban anya érintése által gyógyul, úgy mi is ANYA ölelésében gyógyulunk legjobban.
Amit, és akit Ő megérint, a gonosz eltávozik.
Május 13-a mindig és mindenkor az elveszett és feláldozott gyermeki lelkek napja volt.
Ezen a napon az ANYA Áldást ad minden elveszett léleknek, lélekrésznek, és segíti, hogy meglelje az utat, amelyhez tartozik, amelyet csak ő tud bejárni.
Hogy miért is lett a 13-as szám szerencsétlen? Hiányzó lélekrészünk fájdalma, magánya mit is okozott a gyász napjain?
Hogy hol van ennek okforrása? Ki és hol veszítette el, hagyta magára gyermekét?
Az biztos, hogy Ádám és Éva története már az elhagyott, elűzött lélekről szól.
A galaktikus történet kezdete vár oldást általunk a lelkek tengerében, szivárványos összefonódásában.