Ebben az évben fontossá váltak a karmakörök lezárulásai.

Látásomra alapozva mondom azt, hogy elértünk ahhoz a hatalmas körhöz, amely nél ott az okforrása az emberi tudatunk által észlelt tér-idő kialakulásának.

Ha elérjük a karma forrást, és feldolgozzuk a karmakör kialakulásának problémáját, akkor bezárható a kör, és a következő még nagyobb rendszerbe léphetünk.

Egy körön belül létrehozhatunk a fel nem ismert problémákból kiindulva újabb, szűkebb karmaköröket. Ez olyan mint amikor valaki nem tudja, hogy az ő karmakörének kezdetén elárulta a társát. És honnan is tudhatná, amikor talán ezer évben lehet számlálni az okforrást. Az okforrásnál létrejön egy lélekcsoport, akik onnantól együtt járják az utat, születnek mindenféle szeretet variációban. Szülő – gyerek, párkapcsolat, barátság, munka kapcsolat, szomszédság. Mindig más és más kapcsolatban próbálják meg egymást. Az árulás bélyegénél mindig ez köszön vissza minden szituációból. Élje át ő az elárult szerepet. Legyen ismét áruló helyzetben, és annak többféle kihívásával nézzen szembe. Aztán ismét legyen ő az elárult.

Minden minta, minden oldalról megélésre kerül. Amig a lélekcsoportban valaki nem tud ráébredni,a többiek nem tudják jól rávezetni a helyes oldásokra, addig fut a karmakör. A Karma Úr pedig figyel, mert ő átlátja a sorsokat a forrásig.

A mostani időszakban sok karmakör zárható, mert olyan sorsprogramok vannak, ahol sok felismerés, megtapasztalás egyben olvasható.

A legfontosabb, hogy az ember visszanyerje a hitét egy felsőbb akaratban, amely „összelátja „ a sorsokat, a lélekcsoport mozgását. A Kárpát medencében egykoron megfogant lelkek és leszármazottjaik ebben nagyon erősek. Maga a medence, mint hely, tárolja a világunk karmaköreit. Bukás és megoldás.

A rajt élők pedig képesek lejátszani és oldani.

Egy lélekcsoport közös mozgásában sok a gyülőlet, harag, lenézés, elvárás. Sokat éltek együtt, sokat csalódtak egymásban, és a lélekben ez mint ott van. Az emberi tudat pedig átveszi.

Mivel jól ki van ez találva, ezért arra is rájöhettünk, hogy  az ellenségeinknél van saját sorsunk kulcsa.

Velük megbékélni igen nagy kihívás, és igen sok megoldást hoz.

Egy hatalmas karmakör okforrása mutatta meg magát. A mi időszámításunk szerint több millió évet foglal magában. Akkor még nem a mostani emberi alkat és tudás volt jelen.

Az akkori tanítványok felépítették a Fehér Várost, mindegy vizsga a jándékul szánták Mesterüknek. A város épületeibe beépítették minden galaktikus tudásuk. A Föld mélyére pedig a város energiáit anyagba sűrítő rendszereket. Befogták a csillagok energiáját, a Föld méhének erejét, és a Fehér Várost megalkották. A mi időnkben ennek szépségét már elképzelni sem tudjuk.

Nem vették észre, hogy a munkájuk során létrehoztak egy új anyagi valóságot is, amelynek forrása a Fehér Város volt, fenntartója pedig a Föld mélyére épített rendszerek voltak.

Mesterük csendben figyelte munkájukat, lelkében mély keserűséggel.

Hiába volt a hatalmas tudás, az erő és az akarat, nem gondoltak a tanítványok a következményekkel.

A tanítványok lelke beépült a Fehér Városba, és elkezdték karmikus köreiket a saját maguk által megalkotott világban, hogy megtanulják minden sóhajtásuk következményét a saját bőrükön.

A Fehér Város egy részét elnyelte a mélység, más részére pedig ráépültek az évezredek. A Mester figyeli  Tanítványai lelkének sorsfonásait. A Tanítványok egymás ellen fordultak, klánokat alkottak, és a saját erejük szerint akarták megoldani a problémákat, kitörni az anyagi valóságból. Csak együtt, egy lélekként tudják bezárni az okforrást, feltörni a pecsétet.

Van klán, amely már nem a földi síkon várja az oldást. Felemelkedett saját erejéből a Fehér Városba és ott várja a többieket, segítik a karma kört járó családokat, beszületnek a nagy válságok idején segítői sorsokba.

Ha egy okforrás megmutatja önmagát, akkor meg is oldható.