Minden karma zárásnál, az emberi tudat dimenziót vált.

Egy másik körben kezdi el a tanulást. Ez a legtöbb esetben csupán annyi, hogy este lefekszik aludni, jó zűrös és mély éjszaka után felébred egy másik dimenzióban. Talán a tárgyak kissé más helyen vannak, mint ahogy hagyta őket, talán elfelejt egy-két nevet, embert, emléket, mások lesznek a reakciói, és a többi ember is másképpen néz rá. Szédül egy-két napot, feszül itt ott, fulladozik kicsit, amíg átáll az elektromágneses tere egy magasabb frekvenciára, de aztán teszi a dolgát tovább. Viszont megváltoznak a paraméterek körülötte. Más lehetőségek jönnek, emberek érkeznek, akiket addig nem ismert és sorsolhatnám még. Ezek a lélekrészek dimenzióváltásai, amelyek a mi saját karmánkat alakítják.

Amikor egy lélekcsoport vált dimenziót, az erősebb és látványosabb. Ott a sors egymás mellé rendeli azokat, akik összetartoznak, és egy összmunka eredményeképpen tudnak együtt dimenziót váltani. Ez már erősen belezeng a közös emberi tudatba. Változtat az emberiség sorsán, jövőjén.

Mindez fájdalmasabb is a test részére, ha már sokat megélt. Fájdalmas a lélek számára, mert sok sérülés fakad fel, hogy végső megoldást, gyógyulást kapjon. Sokan meghalnak, hogy egy külső dimenzióból átlátva a helyzetet segítsék a küzdőket. Csak az lép át, akinek a sorsa már a sors labirintus tehetetlen ágain van, és a jövőképe zárult.

A karma kör vége sok kitartást és fegyelmet igényel. Érdemes olyan gyakorlatokat csinálni, amely tisztítja és harmonizálja az elektromágneses terünket.

Ez az egymáshoz csiszolódás ideje. Akik összetartoznak lélekben, ők próbálgatják határaikat, feszegetik korlátaikat, keresik a helyüket a nagy egészben. Meg kell látni egy történésben mindenki igazságát ahhoz, hogy meg tudjuk oldani jól a helyzeteket.

Problémát okoz, ha egy helyzetben önmagunkat véljük főszereplőnek, és a saját érzelmi drámáink erősítjük.

Problémát okoz, ha csak saját igazságunk látjuk és adjuk elő bármi áron.

Figyelni a helyzetet, abban önmagunkat és másokat. Ráérezni arra, hogy a másik miért is viselkedik úgy, ahogy. És főleg eldönteni még reggel indulás előtt, hogy akarunk e további nehézségeket a sorsunkban, és akkor nyugodtan depizhetünk, siránkozhatunk, hisztizhetünk, érvényesíthetjük minden áron saját igazságunk. És a következő körben már a testünk idegrendszere fog sérülni. A felszabaduló energia mennyisége nő, a nyomás erősödik. Az idegrendszerünk már égni kezd, ha belső viharokat támasztunk.

És dönthetünk úgy, hogy külső szemlélőként nézzük a helyzeteinket. Nem húzzuk magunkra minden áron, nem akarunk pallost forgatni mások feje felett. Figyelünk, és próbáljuk érteni a szerepünk a helyzetben. Ha ez megvan, akkor meglátjuk önmagunk és megoldódik a helyzet. Amely a karmánk egyik kulcsa.

Sokszor vihar keveredik bennünk, amikor a hideg és meleg energiamintáink összecsapnak egymással.

Olyankor valószínűleg a düh tombol belül. Mint ahogy a vihar is.

Ezen a héten törekedjünk arra, hogy a belső békénk rendben legyen. Ne azért, mert úgy teszünk, és elfojtjuk az indulatainkat. Amit elfojtunk, az szintén belső égést hoz. Csak mondjuk ki a fájdalmunk. Szelíden, hogy mások is meghallják. Nem kell mögé tomboló düh, vagy bármi negatív érzés. Beszéljünk arról, hogy vajon miért érezhetjük így magunkat. Mindig lesz, aki meghallgat.

Csak ne üssük agyon előtte. Vagy ne alázzuk le. Tudjunk tisztelettel és figyelemmel meghallgatni másokat, hogy minket is meghalljanak.