A karmikus oldások tovább zajlanak.

Generációk kapcsolódnak össze. A legidősebb elakadását, a fiatalabb oldhatja fel.

Egyet tartsunk szem előtt, amikor feltör a gyermekben, hogy „miért tették ezt velem a szüleim” kérdés haragja, ami kivetítünk legtöbb esetben a társunkra, vagy a gyermekünkre.

Már a szülő is hordozta ugyanezt a fájdalmat, mert gyermekként ő is megélte, és vélhetően durvább formában. És már az ő szülei is. Hogy hol az ok forrás? Jelen pillanatban világokkal ezelőtt kell keresni, amikor még nem ez az emberfaj élt, aki mostanság.

Éppen ezért talán ne is keressük. A felsőbb rendűség érzése és ennek ezernyi kompenzálása, kapcsolatokban való megélése mindegyik oldalon követhetetlen.

A maradvánnyal kell valamit most kezdeni, hogy bezáruljanak bennünk ősidők óta nyitott dimenziókapuk. Ezek valamelyik szervünkbe vannak belenyitódva. Ahol mostanság nyom, fáj, húz ott kell keresni a lejáratot. Ez olyan, mint egy csatornalejáró, aminek a tetején van egy jel, pecsét, és egy elég merev réteg zárja el a lejárót.

Mint ha csatornába, kútba mászna le az ember, úgy indul el a karmikus kötésen, járaton, csatornán.

A másik oldalon ott van az okforrás térideje, és maga a beragadt történet, ami akkor nem kapott érzelmi oldást. Mint egy sokkhatásként beégett egy kép. Ott ugyanolyan jel van, mint a kezdő ponton.

Ennek lekövetése és kioldása a magzati állapotban helyrehoz egy torzulást első körben. Ez kiold egy ottani tévhitet. Ahogy kioldódik, a jelenben elkezd a kép tompulni, homályosodni, hogy aztán felszámolja önmagát.

Aki esetleg nem engedi meg magának a belső látást, ő csak vizualizálja magában a csatorna lejárást, mert az érzés, ami a túloldalon van, mindenképp feljön oldásra. Mindegy, hogy a tudat tudja e vagy sem, hogy mi történt.

Amit még a most állapotáról érdemes tudni, hogy a sok felszabaduló minta, amely a külvilágba lép, olyan, mint a szellemjárás. Mert hát az is, illetve egy formája.

Soha ne a félelem jelenjen meg, bármit is tapasztalunk, hanem a szeretet, és hazatalálás élménye.

Minden és mindenki keresi a maga helyét. Ezt az élők tudják leginkább levezényelni.

Mindenki hite szerint rendezze el saját kísérteteit a szeretet nevében. Ez őbenne fog rendet tenni.

Hogy hol a haza az otthon?

Ez a világ, ahol élünk.

A bennünk jelen lévő nem emberi lények is itt találhatnak otthonra, és élhetnek békességben. Ha tisztelik az emberi létezést.

Szedjük össze a lelkünket. Bárhol is szakadt le térben vagy időben. Ez a nap a legjobb erre.

Jövő hónaptól már mindenki a cselekvés, a jövőkép rendezés mezejére lép.

Kb. két hét van még újragondolásra, tisztításra. Ez az időszak a saját mintáink mérlegelésének az ideje.

Hol vagyok ítélkező, mit nem tudok elfogadni, mennyi az én igazságom és engedek e teret mások igazságának?

Meglátom e a minden ember mögött álló karmikus múltat és tudok e ezen elvek alapján megbocsájtani, elengedni.

Vagy csak saját fájdalmamat látom forrásként, és ennek mércéjével mérek másokat?

Nehéz kérdések, de felkészültünk mindennek a helyes meglátására.