Életünk igazán fontos történetei a sejtjeinkben zajlanak. Az emlékezetet, a dimenzióváltás, létezésünk alapkövei és értelme nem a külvilágban található, hanem a belső világunkban.

Épen ezért a dimenzióváltás is a belső világunkban zajlik le. Ennek előzményeként azok a szervek, amelyek negatív karmát hordoznak, megbetegszenek azért, hogy a felszínre hozzák a sejtemlékezetből azt a fájdalom, félelem érzetet, amely a karma forrása. Amikor valaki megbetegszik, akkor már egyértelműen meg kell oldania a feladatot. Ő lett erre kiválasztva.

Időben megjönnek a jelek, és a szülők betegségeiből ki is következtethető az erős hajlam. Amit időben elkezdve kezelni, a karma megszüntetés idejére már nem okoz akkora traumát, betegséget.

Amikor a betegség megjön, akkor még mindig nem késő bejárni az utat, amerre vezet a sors. Ha valaki megoldja a karma fenntartó okból fakadó érzelmi mintát, akkor az adott szerv megújul. A program törlődik a vérvonal emlékezetéből.

Ha nem oldja meg, akkor a sorsa kiürül, és öröklődik tovább a negatív program, és erősödik az utódok sorsában, egészen a kioldás pillanatáig.

Ahogy közeledik egy olyan idő, amire a nagy TERV meghatározta az emberi tudatosság emelkedését, akkor megnövekszik a betegségek, a sérül gyermekek, a rossz, nehéz történések száma.

A sejtemlékezet mindent kinyom a külvilágba, ami addig feloldatlan volt.

Amikor az emberi testben élő lélek egyesül minden részével, akkor képes a test minden szerve megújulni.

A részek leválhattak az ősöknél, traumák megélésekor, karma pontok aktiválásakor.

Magzati állapotban van, esély az ősöknél ragad, a sorshoz kellő lélekrészek visszaemelésére. Ehhez kell akkor az anya segítsége. Ha anya akkor nem alkalmas erre, akkor a lélekrész marad leválva, valahogy valamelyik tér-idő szegmensbe. És a hozzá tartozó szerv nem is tud jól kifejlődni, hiány energiával, vagy negatív töltéssel formálódik anyaggá.

Ez esetben már anya sem kapta meg a szüleitől a segítséget, nem találkozott olyan emberekkel, akik segítették volna feltárni a problémák forrását.

Ezt azért írom, nehogy valaki önostorozásba kezdjen.

Nagyon nehéz ebben a világban megélni tudatosan. A Kárpát-medencében élők pedig karma oldók, hordozzák az univerzum emlékezetét.

Első lépésként a magzati korban megélt traumákat gyógyítsátok. A levált részt emeljétek az egységbe.

Hogy miképpen?

Csak érezzétek, hogy az anyaméh körbeölel, és még csak egy remény vagytok. Bármi és bárki lehettek.

Tudjatok róla, hogy anyát éri egy trauma, ami bennetek is félelem az emberi létezéstől. Ezen a ponton kérjétek, hogy lelketek maradjon teljes és kapcsolódjon továbbra is az anyaghoz, és Istenhez, mert minden rendben lesz, ha együtt maradtok.

Mert ez így is van.

Aztán lássátok, hogy testetek formálódik, minden szervetek egészséges és rendben van, mert a lelketek teljes, és maradéktalanul képes a forrásához kapcsolódni.

Ezt többször is végig vihetitek magatokon. Az elkövetkezendő napokban emberek jöhetnek, hozhatnak számotokra a gyógyuláshoz kellékeket. Vagy elhív egy hely, ahol töltést kaphattok, vagy terhet tehettek le.

Éljetek vele. Nem elég csak a múltat gyógyítani, a jelenben is kell cselekedni.

Hogy miért most van erre jó idő?

Mert közeledik Pünkösd, a Szent Lélek napja. Szent Lélek, Isten lélegzete, mely mindenhol jelen van.

A lélek ilyenkor képes leginkább önmagában gyógyulni, teljesedni. Kiegészülni.

Hogy miért magzatként? Mert a lélek ott van legközelebb még az anyaghoz.