Egy nehéz éjszaka után, új erők kovácsolódhatnak bennünk.

Feltört egy olyan réteg, amely tárolta azokat a félelmeket, amikor az emberiséget kipusztították. Mindig maradt mag, amely tovább vitte az életet, és változtatott rajta, de a pusztulást elődidéző erő még ott rejlik a mélységekben.

Hogy miért kerülhetett kipusztításra Istennek egy teremtménye? Miért nem vigyázták őket jobban?

Az ember önmaga is kipusztít fajokat. Nem vigyázza őket, elveszi a terüket, nem tiszteli a létezésüket, feljebbvalónak hiszi önmagát.

Ugyanez történ nem emberi szinteken is. Az emberi létezés darabszámba ment. Mint ahogy sok helyen most is az emberi világban. Csak egy statisztikai mutató, egy pénzügyi adat egy-egy sors, és nem több.

Az ember eljátssza, hogy megértse, mit is tettek ővele. Ő most azt teszi azokkal, akikről úgy véli alatta állnak.

Ennek oka, hogy a most élőkben vannak olyan lélekrészek, akik egykoron eldöntötték a világunk eltörlését. És vannak olyan lélekrészek, akik miatt, ez nem tudott maradéktalanul megtörténni.

Akinek nehéz volt az éjszakája, hajnala, őneki csak egy dolga van jelen pillanatban.

Mondja ki önmagában, hogy az ÉLET elsődleges mindenki számára. A pusztító erő (Káin ereje) létezése is azért lehetséges, mert létezik ez a világ, és helyet ad számára. Az ő megsemmisülése is lenne, a világ pusztulása. A pusztító erő, egy hatalmas Angyali létező, kiknek dolga, hogy megsemmisítsék a fertőzött részeket. De mára már ők is benne élnek az emberi mintákban. Élnek emberi testben.

Ha félelmet és pusztulást keltenek, akkor csupán önmaguknak tesznek keresztbe, mert a sorsok szövődése folyamán ugyanabban a testben kaptak helyet, amelyben a teremtés szépsége is ott lakozik.

Ma tegyünk hitet az élet és a teremtés szépsége mellett. Válasszuk a világunk szépségének tiszteletét, és megőrzését.

Ez nap egy fordulópont a két pólusú erő alapjainak újrafogalmazásában.

Válasszuk a tanítást és tanulást, mint a pusztítást.

Legyen ennek a tárgya akár önmagunk, akár ítéleteinket kivívó emberek.