Kicsit bővebben a mintákról, lélekrészekről, amely tulajdonképpen egy és ugyanaz, hogy jobban tudjunk dolgozni a most láthatatlan, de jelentős lenyomatot hagyó energiáival..

Amikor megfogan egy ember, akkor  az ő aurája olyan mint egy térkép, egy letisztult, egyszerű formavilág. A születése előtt a szülők a közös aurájukban már formálják az ő sorsát. Attól függetlenül van a közös aura, hogy ők fizikálisan ismernék egymást. A szülők, a saját emelkedésükhöz választanak ki önmagukból mintákat, amelyeknek a külvilágban való megjelenése tanító lesz számukra. Ez elég önzően hangzott, de nem az a nagy egész szempontjából nézve, mert a vérvonal továbbfejlődését szolgálja. Ezt most nem is taglalnám tovább, mert a sorsformálásnak tengernyi összetevője van.

Vannak olyan sorsok, ahol képes megjelenni az EGY tiszta forrás mintája a fogantatás pillanatában. Erre aztán rárakódnak, ráfonódnak, rágubancolódnak  negatív információk a szülők jelenpontjából fakadóan. A születendő sorsnak pedig a legfőbb feladata lebontogatni a gubancos szálakat, szétszedni, megtisztogatni, színenként, formánként egymás mellé illeszteni újra és újra, amíg harmóniába nem kerülnek egymást táplálva.

Egy egy népcsoport formavilága megjelenik a kultúráikban, hagyományaikban, mondakörükben szimbólumként, hímzésként, zeneként. Hordják a mintáikat ruhaként, játsszák népi hagyományként.

A minták, amiket lerajzolnak, megvarrnak vagy hímeznek élőek tudnak lenni avatott kezek alatt.

Mint a keleti kultúrában az írás.

Egy egy ilyen élő minta gyógyulást hoz. Miképpen egy virág, amelyet gondozunk. A formavilága az auránk mintáit javítja. Ezért vannak kedvenc virágok, színek, formák.

Nekem nincs kedvenc színem és virágom, mert mindegyikben látom a csodát. És saját hiányos részeim. De mindig van egy növény, amelyet előtérbe helyezek egy adott időszakban.

Most a gerbera és margaréta. A szeretetlenségünk és magányunk  gyógyítja.

A tulipán formavilága pedig egy új lehetőség születését segíti.

De térjünk vissza a Jelen ponthoz.

Tegnap írtam az „Aphrodité mintáról”, ma pedig a „Dionüszosz mintáról”, a párjáról, akit szintén kiengednek a felszínre.  Az éjjel a „Dionüszosz minta” kezdett  felszínre jönni.

Őket nézhetjük úgy, hogy boldogság pontok, boldogság minták. Ők egykoron azért léptek be világunk életterébe, mert meglátták teljességét és szépségét. Viszont a világ rendjét, a teremtés egymásra épülését, egymásból fakadását nem vették figyelembe. Az idő számukra nem létezett, csak a pompázatos játszótér.

Ők éppen ezért egy idő után a halál istenei lettek, hisz nem tudták az élet folytonosságát fenntartani.

Mostanság már egy testben létezik egy boldogság minta és egy rendfenntartó minta. Hogy melyikük a domináns, az ember és sorsfüggő. Legtöbbjük szennyezett, mert a sok ezer év megtette a hatását.

A boldogság  minták a Föld mélyének börtönébe kerültek, mert elég sok kárt okoztak felelőtlen létezésükkel, a másolatok viszont formálták magukat embereken keresztül. Nehéz ezekről jól írni, mert nem igazán van rá emberi kifejezésünk, ezért áttett értelemben, szimbolikákban adom át.

A vallások ezeknek a boldogság mintáknak a fegyelmezésére hívódtak életre. Egy egy tiszta boldogságminta képes azonnal gyógyulást, életet adni. Bizonyos helyeken őrzik még ezeket a mintákat, mert ha nem lenne így, ez a világ már egy robot technológia lenne érzelmek nélkül.

A szennyezett formáját birtokló egyedek viszont mágiával bármi mód beleszólhattak a teremtés rendjébe, hiszen ezt a mintát birtokolva képesek voltak életet és halált okozni. A 10 parancsolat is ennek szabályozására született.

A görög mitológia már a szennyezett mintákat mutatta. A tiszta, életadó minta akkorra már csak az emlékezetben maradt fent, és csupán pár arra hivatott rend őrizte emléküket, formavilágukat.

Most mégis fel tudnak a mélységekből jönni a felszínre azokban a sorsokban, ahol eddig a fegyelem és  a rend megtanította az idő egység használatát, az egymásra épülő  tiszta gondolat és cselekvés rendjét.

Hogy mit is tehetünk?

A cselekedetek rendjében keressük meg saját boldog pontunkat.

Azért tegyünk meg bármit is, mert látjuk, érezzük, hogy az többé teszi a világunkat és saját sorsunkat. És ez örömmel tölt el.

A boldogság pont nem feltétlen az, hogy nekem kényelmes vagy örömteli legyen a pillanat. Nem a buli, a nyaralás, a szexualitás, stb …. hanem az értelemmel és jó érzéssel feltöltött pillanata.

Az is jó érzéssel kell, hogy eltöltsön, hogy azért Szolgálok, mert abból megoldások fakadnak, amely az én sorsom is többé teszi.

Mindig belőlem indul, és hozzám tér vissza. És közben tudom, hogy pozitív töltést adtam át. És kaptam vissza. Többé tettem a világomat, amely többé tett engem. Ebből a többől tudok tovább adni ismét.

A most formálódó minta négyes egységben mozog. Van egy egyedi ember. Ha női testben létezik, akkor a háta mögött egy férfi áll, aki hátrafelé néz. A két oldal felé is néz egy férfi és egy női minta. Ők négyen az élő test gerincére fűződnek fel ideális esetben. Amikor egy gerincre fűződnek fel, akkor harmóniában tudnak mozdulni, és egy egységet alkotnak. Két boldogság minta, és két rend minta.

Érdemes a saját életünket is megnézni. A közeli családot, mert ők mutatják ezeknek a mintáknak az egymáshoz való helyzetét.  A szülők miképpen tartják egymás hátát, és a gyerekek hogyan helyezkednek el két oldalt. Ki mit képvisel, vagy képviselne. Ideális esetben 4 emberből előáll egy tökéletes minta.

Ezek a formák erősen próbálnak most a napokban a helyükre kerülni.

Néhol bejönnek a képbe pótanyák, pótgyerekek, fivérek és nővérek. Ők a saját mintáikkal kiegészítik a hibás mintáinkat.

A legjobb nem túl sokat gondolkodni, és nem makacskodni, ragaszkodni bármihez és bárkihez is. Keressük minden tettünkben a jó érzést.

„Hagyd magad és előbb szabadulsz”