Ma igen sok energia kivonódott belőlünk. Zsong a fej, zaklatott az idegrendszer.

Csalódások, nehézségek, tehetetlen vergődés.

Mondhatjuk aképpen is, hogy a mágiával fertőzött részeink feltörtek a felszínre, szeretetlenségeink hiány állapotai mutatják magukat. Mert a fekete mágia, a szeretetlen részeinket csapolja ezerrel.

Két angyal kér a belső terünkben szót magának és csap össze. Ők EGY, de a világunkban kettő.

Azrael és Izrael. Élet és halál. Ők a fizikai világunk legnagyobb mintái,  legbefolyásosabb, emberre leginkább ható entitásai.

Szeretet és szeretetlenség.

Fehér és fekete mágia.

Boszorkányok és boszorkányvadászok.

Anyák és fiaik. Éva, Káin és Ábel.

Zsidó nép és a mágia kapcsolata.

Első szülött fiúk gyötrelme. Vérbűn…

Ezek a minták csapnak össze, és várnak kielégülést. És az arany középút megoldását, a harmóniát.

És lehetne még sorolni a sérülések hordalékát, amelyen mára már rajta élünk.

Türelemmel kell lennünk, mert nem lehet ingoványra várat építeni. Rendet kell tenni.

Ki kell tisztítani az alapokat. Eddig is ezt tettük, de bőven van mit. Egyre nagyobb, tágabb körökben kell rendezni.

Mivel egyedi sorsaink mind-mind egy sejt az egészben, ezért a ránk bízott egy sejtet kell megtisztítani a hordaléktól először. Aztán tovább tágítani a tudatunkat és a megoldásainkat betölteni a nagyobb egységekbe. És egyáltalán kapcsolódni, nem egyedi levált részként létezni. Tavaly a kapcsolódások éve volt. Most meg kellene tanulni együtt működni, dolgozni. Tisztelni a másik munkásságát, részegységét. A mostani energiák összevetik bennünk az angyalainkat a démonainkkal. És el kell fogadni, hogy hozzánk tartozik mindegyik, és nem lehet megölni, eltüntetni. Meg kell tanulni kezelni, és szellemi erővel odahatni, hogy jó és rossz együtt dolgozzon. Ha kivetjük a démont, hatalmas erőket veszítünk és lényünk egy részét elfojtjuk. Aki az angyali részét tartja élhetetlennek és a démonjait erőlteti, ő pedig önző, irigy emberré válik, a szeretetlenség hiánya miatt. A démon nem tud szeretni. Hisz ezért vált démonná. De jó ha tudjunk, milyen részeinken él. Onnantól kezelhető, és tanítható szeretetre.

Nem nagyon maradt más eszközünk az energiánk visszatöltésére, mint az értékeink felbecsülése és önmagunkba visszatöltése. Mára már kiderülhet, hogy a 10 évvel ezelőtti önmagunk sérülése már sehol sincs, csupán csak mi keverjük fel állandóan a már kiigazodni vágyó lélekrészeinket. A démonunk már angyal.

Amit megértettünk, megoldottunk, az tegyük a helyére, és ne tépjük ki véres kardként magasra tartva, igazságot kérve. Már megadtuk magunknak az igazságot, hát vegyük észre.

Fejezzük be a múlt árnyainak jövőnkre vetítését.

Év végéig helyre kell tennünk önmagunk. És ezt senki nem fogja megtenni helyettünk. Viszont mindent eszközt megkapunk.

Tükröt, lehetőséget, ötletet, vágyat, gondolatokat, álmokat…

Mint mindig, csupán az a kérdés, hogy értünk e a jelekből.

Vegyünk erőt magunkon, és tegyünk meg mindent a belső békénként, testünk épségéért, lelkünk tisztaságáért, szellemiségünk erejéért, józan ítélő képességéért.

Ne engedjünk indulatainknak, de vizsgáljuk meg mi és ki támasztja fel. Keressük ott belső démonjainkat. És tegyük a helyére. Érjünk a végére saját poklunknak végre.