Ebben évben előfordulnak olyan állapotok, mint amikor az anya és gyermek között elvágják a köldökzsinórt. Ez a hét is ilyen. Sok szimbólumot fog ok írni, mert másképpen nehéz lenne megfogni a történések valósághoz közeli jelentését.

Gondoljunk arra, hogy a gyermek először akkor él meg traumát, amikor megszületik a külvilágra. Másodszor pedig akkor, amikor kilép az Életbe. A gyermek megéli különválás fájdalmat, és megéli a félelmet, hisz innentől neki kell egyedül felelős döntéseket hozni.

Nem lesz ott az Égi Anya, hogy sugallja a jó irányt, óvja gyermekét, kijavítsa tévedései következményét.

Kitörlődik a tanulási időszak, bezárul egy időhurok, és az egyed átlép egy másik mátrixba.

Ilyen időszakok mindig is voltak, a lehetőség a leválásra megjelent adott időszakokban. Amiért ez most másabb, hogy „Káin és Ábel kilép Éva” aurájából. Az Égiek úgy minősítették a mintáikat, hogy jó testvérként segíthetik egymást. Ez elindíthat egy olyan folyamatot, hogy az emberiség békétlen népcsoportjai közelednek egymáshoz. E

Ezen a héten az „Atlantiszi uralkodócsaládok leszármazottai válnak le Lelkük Anyjáról”, hogy megszüntessék egymás felé irányuló karma szálaikat, és kötések nélküli párválasztással emeljék lelküket a megváltás szintjére. Rómeó és Júlia a története ezernyi szálon, és formában. Egymást ölik meg a kötésektől, vélt és valós érzelmektől, a múl árnyaival befonva.

(Atlantiszi uralkodócsaládok leszármazottainak hívom egy adott korszak lélekcsaládjait, és ennek semmi köze a Földön való földrajzi elhelyezkedésükhöz. „Atlantisz” az emberi tudatok emlékezetében egy rendszernek a neve és a hozzá kapcsolódó lélekmintákat fogja össze. Az ő mozgásuk, kapcsolódásuk, összeütközésük emlékezete jelenik meg kapcsolataink háttereiben. Törvényen kívülieknek hitték magukat, de a Rendek leginkább őket üldözték. Mint ahogy a fekete bárányt is különösen erősen figyelik, és nevelik.

„Lelkük Anyjának” hívom azt a forrást, amely létrehozta, formába önti őket sorsokhoz, amelyben majd felismeréseket tehetnek lélekhibáik torzulásáról.

Ha egy most élő egyedet néznék, akkor Lelke Anyjának mondanám az összes ősanyát, amelynek leszármazottja, ok okozati összefüggéseiknek hordozója és megvalósítója.)

Lelkük Anyja eddig tanította őket, kezében tartva és mozgatva a kötéseket. Rendezve és tanítva leszármazottjait, néha túl drasztikusan.

Az Atlantiszi leszármazottak akaratosak, túl öntudatosak, önzőek, nem veszik számításba mások fájdalmait, mondhatjuk úgy, hogy nem látják azokat a rétegeket, akik az ő segítségükre várnak a tovább lépésükhöz. Nem veszik számításba tetteik következményeit, az hiszik, bármit megtehetnek, számukra játszótér a világunk. Innen indultak el a fizikai sorsokba.

Lelkük Anyja keményen tanította őket, mára már úgy véli, képesek önálló létezésre, felelős életre.

A köldökzsinórban rejlő kötések elválnak, szétbontódnak. A levált sorsok egy szabadabb térbe kerülnek, ahol képessé válnak felelősen és szabadon dönteni és ennek következményét megtanulni.

Ez úgy lehet elképzelni, hogy van egy többszintű hálórendszer. A köldökzsírós csak bizonyos szinteken belüli mozgást engedélyes. Amikor a köldökzsinórt az Anya elvágja, akkor más szintekre is lehet már lépni, nem lesz akadályozva a mozgás. Ezekben a terekben is ott a Rend. De már másképpen. Az ok okozati visszajelzés azonnali. Ami nem a miénk, az azonnal elveszik. Ami a miénk, az pedig magától jön el hozzánk. A türelem nagy erény ebben az időszakban, mert bele lehet akaratoskodni helyzetekbe.

Emelkedés vagy süllyedés a hálószintek között? Minden minta a helyét keresi.

A leváláskor sok torz minta is kikerült. Ennek javítása folyamatban van. Éppen ezért ezek a torzulások megjelennek a mindennapokban. Eddig 2 leválási hullám futott át, még 2-ről tudok, ami várható. Minden hullám egy egy mintarendszert, összefüggő kötéshalmazt választ le.

A kérdés az, hogy hogyan értelmezünk valamit, hogyan látunk, észrevesszük-e a hibát a mátrixban. Mint Neo ébredése és észlelései.

Mint éjszaka megtudtam, a hibás minták nagy része nem kerül javításra, megszüntetik a létezését. Nincs idő már további tanulási körökre.

Hogy ez mit fog okozni embereknél? Zavart, hisz nem tud támaszkodni olyasmire, ami eddig a tévhitét erősítette, védte, támogatta.

Előfordulhat olyan érzés, fájdalom, mint amikor az anya elveszíti gyermekét. Hisz tévhiteinket is gyermekünkként tápláljuk.

Szóval ez is fura, furcsa időszak. Aki eddig minden évben megtette, amit változásban az évek kívántak tőle, ő most egyenesben van már. Nem éri nagy trauma, fájdalom, mert nem hagyott sok mindent erre az időszakra. Neki már csak meg kell várni a fizikai szintű változásokat. Testét rendbe tenni, felerősíteni. Segíteni azokat, akik nagy belső traumákat élnek meg.