Ez is egy fura nap, tele változást hozó energiával.

Lehet, kissé nehezeket vagy furákat mondok, elnézést kérek érte. Ami most zajlik, igen nagy időtereket mozdít meg bennünk.

Még az jelenlegi emberi faj kialakulása előtt élt már Földünkön intelligens lény. Az Ő DNS-ük át lett örökítődve ebbe a fajta emberi testbe, amely 2 millió éve fejlődik a maga rendjén.

Talán ők maradtak meg isten képként. Az ő eltörlésük volt az angyalok első háborúja.

Még mielőtt bárki is azt hinné, hogy ŐK csodás, fenséges létezők, azért elmondanám azt is, hogy oka volt annak, hogy a Világok Tanácsa törlésre ítélte őket. Bár kétségtelenül csodás erőkkel rendelkeztek, a terüket élettel telítették, de az együtt létezés számukra sok villongással járt. Amikor megnyílik ő feléjük az emlékezet, hát nem önt el jó érzés láttukra, bár a világ, amit megalkottak csodás. Érzelmek nem járják át őket, de a saját maguk fensőbb rendűsége annál inkább.

De vannak közöttük is másmilyenek, akik próbáltak békét tenni, el is hagyták őket, amikor már a kísérletezések teljesen öncélúak lettek.

Ők már megformálták, kialakították a testeket, amely átöröklődött a mostani világképbe. Gondolom a faj elméletekkel őket próbálták másolni, keresni, feltámasztani.

Nincs mindenkiben ilyen fajta DNS. Nem véletlen lett eltörölve az ő világuk. Ők lettek a törvényen kívüliek, hisz más világrendet hordoznak, mint a jelenlegi emberiség, és bűnt követtek el. A sok millió év alatt, amit bezárva töltöttek saját teremtményeik között, megtették rendesen a hatásukat.

Azt is tudni kell, hogy a hordozókra vadásznak. Irtják őket azok, akik eldöntötték világuk és felépített anyagi testük eltörlését. Irtják őket, és elnyomják minden áron azok, akik a jelenlegi hatalmi rendet fenntartják.

Hogy mi is van a hordozókkal?

Van, aki a jelenlegi emberi hatalmat szolgálja.

Van, aki bujkál a periférán.

Van, aki teljesen beleolvadt a mostani világrendbe.

Van, akinek teljesen zárolt az emlékezete.

Van, aki mutáns.

Mást még nem láttam, de biztosan van.

Mindenesetre a képességeik feltámadnak időről időre. Hogy ez a képesség mivé teszi őket, az már más kérdés.

Az Ő mérlegelésük zajlik. Mennyire tudtak megváltozni, mit tettek le a közös asztalra, mennyire illeszkedtek bele az emberi közös tudatba az elmúlt évezredek alatt?

A csillagok gyermekeit ítélik meg. Bár ők már nem kérnek az ítéletből, hiszen a maguk erejéből és tudásából fenntartották ezt a világot.

Hogy kinek miféle adóssága van még, azzal mit lehet tenni, hol akadt el, miképpen lehet segíteni, hogyan lehet általuk az aranykor világát alapozni, leginkább ezek a kérdések kapnak választ.

Hiszen, ha ők már egyszer alkotni tudtak, akkor ismét tudni fognak. De már jóval emberibben.

Visszakapják e jogaikat ehhez a Földhöz, meglelik e itt ismét az Otthont?

Megkapják e hozzá az eszközöket?

Valószínűleg igen. Mert nélkülük ez a világ már nem is létezne.

És most fogalmazzuk meg mindezt másképpen.

Adott helyeken élnek olyan emberek, akiknek vannak olyan lélek mintáik, személyiségrészeik, amelyek Föld keletkezésekor már jelen voltak. Vagy éber, aktív állapotban, vagy ébredő félben, kissé hibernálva még, erősen lelassulva.

Ezek a személyiség részek sokat formálódtak, tisztultak, megértésekhez jutottak az idők folyamán, ahogy a generációk élték az életüket.

De hívhatjuk erőknek is őket. Ez az őserő igen jelentős hatású tud lenni, a legtöbb esetben elfojtva, a hibás kapcsolódásai miatt rosszul működve, akár éppen fordítva. A legtöbb esetben az őserő használata az ember jellemén múlik. Mit és kit szolgál vele?

Az az élő ember, aki képes az ősein átkelni, velük egységre lépni, anyagba kötött részeiket szabaddá tenni, és eljutni a jelenlegi világ kezdetére, az ottani mély határvonal szakadékon átkelni és belépni egy előző világképbe, ott találkozhat Velük, és önmagában felemelheti az az erőt, amelynek a vérvonalán ő hordozta az emlékezetet.

És hogy most emberként mit kezd mindezzel?

Feláll a dicsőség oszlopára és önnön mellkasát verve magának kéri a hatalmat?

Elvárja, hogy leboruljanak elé, és dicsőítsék nevét?

Magának akarja, és erejét kibontva el is veszi mások lelkét és energiáját?

Vagy a most élő megregulázza az őserőt, és alkotásra használja, hogy élet és közös létezés békéje uralja ismét a világunkat?

Csupáncsak emlékezni kell arra, miért pusztult el egy gyönyörű világ, hogy mindenki tudja mit is szeretne az erővel kezdeni.

A magam részéről elmesélnék egy tegnapi történést.

Két érzésvilág jelent meg bennem, és a hozzájuk tartozó gondolati séma.

A sérült nő, aki gyilkossá válik, nem néz semmit, csak hogy ő legyen mindenek felett a meghatározó, és nem számít hány élet veszik oda.

Ez egy hideg koncentrált erő. Nincs érzés, jéghideg mellkas, szuper éles gondolkodás és logika. Csak előre néz, és kb fél órát meg is tudja előre határozni a történéseket. És ez bőven elég ahhoz, hogy jövőt formáljon. Az életnek nincs értéke, csak a meghatározó pusztító erőnek. Nem számít semmi, igazából önmaga élete sem.

A másik érzés, vagy inkább személyiség, közel állt az előzőhöz. A robot, amely csak a rend fenntartását nézi, semmi mást nem. Szuper intelligencia ez is. Nem néz semmit és senkit, csak a célt. Kiiktat sorsokat pillanatok alatt, csak hogy rendeződjék egy másik vonal. Csak a hálózatot figyeli, rendezi. A háborúkat általában ezek az erők irányítják.

Nehéz volt velük bánni, mert ennyire kikristályosodva és letisztult erőként soha nem éltem meg. Az elmém szépen lerendezte őket, még jó hogy ebből a sorsomból bőven volt merítkezni való, ahonnan megoldásokat és következményeket láthattak meg. És őket is volt időm tanulmányozni eddigi életemben, és emlékeztem munkásságuk nyomaira.

Azt kérem tőletek, bármilyen erő is támad fel bennetek, ne engedjétek át magatok neki. Elég egy kevés tárolt bosszúvágy, vagy keserűség, és máris uralkodni kezdenek. Ami jó bennetek van, az legyen elég megfinomítani az erőt, amely felébred. Az erő önmagában nem jó és rossz, az élő ember határozza meg a minőségét, hatja át saját lényegiségével.