A tegnapi nap feljött mindenkiben saját félelmének külvilágra kivetített árnya.

Erős volt a szolgalélek szabadság vágya és a hatalmaskodó lélek minta félelme az anyagi bizonytalanságtól. Nekik kettőjüknek kell rendezniük a helyzetüket ahhoz, hogy a kiegyenlítődő energiák békés alkotó munkát eredményezzenek. Ez ezernyi formában tudja mutatni önmagát.

A kicsiny hit, önértékelés zavar, önmagunk helytelen megítélése, a cselekvéstől való félelem, amelyben ott a „nem sikerül” energia lenyomó kudarca. „inkább nem teszek semmit”, „inkább nem megyek bele mély érzésekbe” kudarctól való félelem forrása, amely pedig az önértékelési zavarok, értékrendi anomáliák eredménye.

Önmagunk letisztogatni és felismerni a legnehezebb. Aki úgy véli, hogy már a végére jutott, ő van a legnagyobb bajban, mert téveszmét melenget, ami szintén önérzékelési zavar. Állandóan változunk. Feneketlen mélységek következményeként létezünk, amin átjutni és felismerni mostani önvalónk paramétereit a jelenlegi körülmények között szinte lehetetlen. Annyit felismerni mindig, amivel MA tudunk a legjobb megoldásokhoz jutni, már igen nagy szó, mert létrehozza a belső békét. És ez egy elérhető cél, mert napról napra közelebb visz az ÉN állapothoz.

Érdemes összegezni önmagunk, hogy mit is oldottunk meg, mennyi mindenen átmentünk, mi van a hátunk mögött. A jó tulajdonságaink felismerése és erősítése a legjobb alap, amire ráállhatunk.

A kérdés: Mit szeretnénk alkotni, hozzátenni pozitív erőként a világunkhoz?

Ez a kérdés sokat segít a tisztulásban, és kiléptet a túlélő létezésből, a robotszerű mechanizmusokból.

A mai nap nyerő nap lehet, ha át gondoljuk a tegnapot és helyre tesszük önmagunkban úgy, hogy mindenki megkapja a maga igazságát körülöttünk.

Mit csinál jól, és hol nem jó a kommunikáció vagy a cselekvés. Látjuk a forrást, ahonnan indul a történet, és értjük a mélységét? Nekünk mi a szerepünk? Mit vált ki belőlünk?

Ki az a személyiségrész bennünk, aki változna, de még nem tud? Segítjük őt vagy gátoljuk?

Tudunk e csapatban dolgozni, egész részként alkotni, békés figyelemmel átlátni a helyzetünk?

Vagy megjelent a megfélemlített személyiségünk? Ha megjelent, akkor érdemes átgondolni, hogy honnan meríthet önbizalmat, és értéket önmagából.

Összetett személyiségek vagyunk, ezért érdemes részekre szedni magunkat, és a részeket helyretenni.

Hozzon megoldásokat ez a nap! Mert arra hivatott.

El lehet jutni az EGY EMBER agyáig, és oda közvetíteni a megoldásokat, és onnan kérni új programokat, segítőket. De hívhatjuk közös emberi tudatnak is.

Elmondanék egy folyamatot.

Ha valaki például genetikailag kódolva Látó Asszony, (tudja, nem tudja, éli vagy megtagadja, tanulja vagy spontán teszi a dolgát ) akkor ő most képes kapcsolódni a téridő minden látójával, akinek ilyen sorsa volt. A VilágFában laknak ők amúgy is, képesek bejárni minden szintjét, szövik a hálót folyamatosan, fenntartják tudatukkal a hálót és az arra épülő világrendszereket. A kapcsolat adott volt valamennyire eddig is, de sokuk a sötét oldal árnyai hatása alatt állt. Nem látták egymás, vagy egymás ellen dolgoztak. Sok hamis információ jutott be ezáltal a világokba, és a világokat irányító központokba. Sok Könyv szólt a pusztulásról és a félelemben tartásról pont azért, hogy az élő tudatok a meneküléssel és túléléssel legyenek elfoglalva, a világok pedig egymás ellen háborúzzanak.

Valaki megölte azt a látót, aki a sötétség szeme volt. Illetve ezt a mintát megtisztította az EGY LÁTÓ ASSZONY testében. Ennek következményeképpen a teremtés eredendő kódjait lesznek képesek közvetíteni a világok felé. Még a tisztulás idejét élik ők is. És sok a hamis próféta.