Az éjjel a bűntudat ősi mintái törtek fel a tudattalan emlékezetből.

Minden emberi sorsban ott rejtőzik a bűn és a bűntudat. És mellette ott van a megoldás lehetősége.

A megoldás, amikor átmegyünk a félelmeinken és úgy oldjuk meg, hogy mindenki számára békét hozzon. Lehet valamit megoldottunk már részletekben, vagy úgy hogy észre sem vettük időközben és kering bennünk az információ, amely a félelemé és a megoldásé. Nem tudatosítjuk, nem szabadítjuk fel, csak kevergetjük magunkban. Ez egy idő erősen leépíti az embert, hisz önmagában forgatja, nem emeli ki önmagából a külvilág felé tanításképpen másoknak. De ehhez előbb meg kell fogalmazni az agyunk számára. Van, aki csak a halála pillanatában jön rá, hogy megoldotta élete fő probléma forrását. Van aki csak utána, ahol az emlékezete kitágul. Van, aki ismét beleszületik nehezített formában, sokkal rövidebb élettel. Lehet csak pár hónap, és befejezi a reá bízott feladatot, amelyet előző életében hátrahagyott.

Ha tudatosítjuk magunkban, hogy KÉSZ A MŰ, átadódik egy másik energiaszintre, hogy ott is a rendezések kioldják a félelem forrásokat. Szétfodrozódik a múlt és a jövő felé.

A feladat mára, hogy körülnézzünk magunkban igazul és nagyon őszintén, hogy hordozunk e bűntudatot. Ezeket általában elleplezzük, kifordítjuk, úgy magyarázzuk, hogy minket mentsen. Ebből jó erős rétegeket lehet létrehozni, ami védi az emberi önértékelést, de jól meg is betegít, és egy hazug világot hoz létre.

Kérjük, hogy jöjjön fel a bűntudat eredete, és nézzük meg a sorsunkban, hogy miképpen próbáltuk kijavítani, megoldani. Tudatosítsuk a folyamatot.

Mindenkiben van, aki ebben a világban él. A különbség annyi, hogy valaki beismeri és törekszik a megoldásra, valaki pedig eltakarja és mássá teszi magát, mint ami.

Legyünk ma őszinték. Legalább önmagunkhoz. Megválthatja a sorsunkat.

Aki pedig megoldotta, ő tudatosítsa a megoldásokat, és adja át a Segítőknek további feldolgozásra. Most visszakerül az eredet könyvtárba a hibás minta, és a megoldás, amit formálgattunk életünk folyamán mindazzal a tapasztalattal együtt, amit őseinkkel együtt elraktároztunk.

Ahol a test fáj, ott az elakadás. Mint mindig. Ott kevereg az energia, amely tovább adásra vár.