Az elmúlt napokban sokan álmodhattak állatokkal. Minden időszakban más és más lehet a szimbolikája. A Jelen (mert minden pillanat egy JEL, ha olvasni szándékozunk belőle) időszak szimbolikája a bennünk rejlő állati minták kezeletlenségére, emberi értelemmel való uralásának hibáira mutat rá. Vagy semmilyen uralására.

Az állati minták jók, mert a természet rendjét mutatják. Az nem mindegy, hogy miből fakad és mivel tápláljuk.

Az emberi testnek van ösztönvilága, ami az evolúciós fejlődésen átment anyagi formálódás természetes velejárója.

Hogy mire is gondolok?

A dominancia kifejezése.

Szexualitás kifejezése és behajtási módja.

Túlélési minták, stratégiák.

Ki az erősebb játszmák.

És ezek ezernyi módozata.

Csorda ösztönök, klikkesedés.

Az emberi intelligencia nem a száz diploma eredménye, vagy a felhalmozott tudásé, hanem az ösztönökön való tudatos uralkodás jellemzi.

Képes távlatokban gondolkodni.

Felelősségteljes a viselkedése és a szavai.

Tudja minden pillanatának a következményét.

Nincs ártására a környezetének.

Képes megoldásokat keresni a problémákra érzelmi drámák nélkül.

Tisztában van a Hűség a Hit fogalmával. És ezek nem kierőszakoltak, vagy félelemből fakadóak.

Tudja, hogy mit miért tesz, és annak hol a rendje az Egészben.

És sorolhatnám még, de szerintem sejtitek mit is szeretnék kifejezni.

Az ószövetség embere még mindezek nélkül cselekszik. Szemet szemért, fogat fogért. Bosszúk, indulatok, kielégítetlen vágyak mind a test mind a hatalmi ösztönök számára.

Az Újszövetség emberének pedig meg kell tanulnia EMBERKÉNT viselkedni, hogy a világa fejlődni tudjon.

Az ösztönvilágunk és az Emberként létezés mikéntje, módja és helye került mérlegelésre.

Mindennek az arany középutat kell megtalálnia, mindent a maga helyén és idején kezelve.

A hétvégi figyelmeztetések erre vonatkoztak.

Mielőtt még valaki azt mondja, hogy az ösztönök hozzá tartoznak az élethez és a megélése szükségszerű, elmondanám, hogy igen így van. Ezt senki nem vitatja. A módja és a hajtó ereje nem mindegy.

Továbbra is zajlik a „lélek adósságrendezés”.

Vannak nem is kevés számmal, akiknek a sorsa a szerint szövődött, hogy tudják tanítani társaikat az EMBERI viselkedésre. Saját maguk átmennek a fejlődés szakaszain, hogy rögzüljenek bennük a tévedések, és megoldásokat találnak ezen hibáikra.

Volt az emberiség történetében olyan szakasz, amikor az EMBER tökéletesen és harmonikusan volt része az ÉlőVilágnak. Akkoriban az EMBER nem az evolúció által alakított magának testet. Hogy honnan jöttek ők? Akkoriban az idő még nem így működött, mint most. A jövőből érkezők dolga annyi lett volna, hogy segítsék a világ formálódását aszerint, hogy a jövőben lévő anomáliák ne jöjjenek létre. Tanítani, segíteni jöttek, de keveredtek az akkoriban formálódó fizikai  testekkel. Amit az univerzális rend tiltott minden időben, hiszen megváltoztatják a teremtés rendjét, időhurkokat hoz létre, hogy a keveredés is le tudjon tisztulni.

Most közeledünk erősen egy hatalmas időhurok záródásához, ahol mérlegre kerül az az ember típus, amely a keveredéstől formálódott ki.

Pár embernek gondolatként elmondanám, hogy a keveredés idején egykoron pont az ellenkező nem testét hordozták. Ha párkapcsolataikban megaláztatást élnek meg, akkor az akkor viselkedési minta okozott sérüléseit kell megélnie. De ebbe ne keveredjen senki bele túlzottan, csak egy gondolat ébresztő volt.

Az a jövő pont, ahonnan ŐK egykoron érkeztek tanítani, élesen ide vetíti a képeit, és nyitott időablakon, frekvenciákon lehet áthallani, belelátni az ottani problémaforrásokba.

Amit most mi megteszünk és felismerünk, az javítja azt a jövő pontot is.

Mai nap az ösztön és az EMBER erői finomodnak egymáshoz.

Eszembe jutott egy nagyon jó film, ami segít érteni mindezt. A Grimm sorozat.

És ott is a dúvad főszereplő jelleme.

Ahogy ő felismerte és kezelte a másságát, úgy kell nekünk is.

Ő egy tipikus keveredett lény, aki felismerte önmagát. Az egyiptomi és az indián kultúrák is megőrizték ennek emlékezetét.