Még egy gondolat, a mostani időszakhoz.

A gerincoszlopunk támasztékát apáink és anyáink energiája adja meg. A tartásunk, a jelen pontban való biztonságunk tőlük van. Ha harag van bennük, dac, vagy bűntudat  akkor egy támpillért egyszerűen elveszünk magunk mögül, és az energiánk hiányos lesz.  Támadhatóak leszünk, ránk fognak akaszkodni mások. Elfolyik az energiánk oda, ahol kiiktattuk a támpillért. Ha megbocsájtóak vagyunk, akkor jönnek emberek és adnak nekünk olyan szeretet energiát, amely a támaszt megerősíti. Nehéz újraépíteni egy ilyen hatalmas Bazilikát, ahol minden oszlop és támpillér a helyén van, mert sok generáció tagadta már meg mögöttünk az őseit. (amikor minden ős a helyén van a idő és tér folyamában, akkor felépül egy csodás, hatalmas Bazilika, egy TEST)

De itt a sor végén, vagy elején lehetünk MI okosak, megbocsájtóak, tisztelet tudók és igazak. Ez a MI döntésünk.

Ezeket nem kell aggyal átgondolni, bármit is tettek a szülők, ősök, akkor is rájuk kell támaszkodnunk. Mert különben a csontozatunk görbül, energiánk elvész, és káoszba keveredünk. És sérült gyermekeink születnek, mert az Ő testükbe már nem jutott el a kellően fontos energia. Mint amikor a templom építéséhez nincs fa anyag, mert már kiirtották az erdőt körülötte. Sok munkával lehet fát találni, megvenni más földjéről és a tetőgerendákat elszállítani. Addig fedetlen lesz a templom, és bárki bármi bejut.