Mára csupán egy kérdést, és annak pár változatát kellene átgondolni.

Ha újra kezdhetnéd ezt a sorsodat, akkor mit tennél meg még egyszer ugyanúgy, és mi az, amit sohasem.

És itt próbáljunk ne csak a nehézségekre koncentrálni, hanem a nehézségek útjának végén elért megoldásokra is.

Mi az, amit alkottunk akár a vérünk árán is?

Mi az, amit feladtunk a cél előtt?

Mi az, amit nagyon elrontottunk?

Mi az, amit ajándékba adott a sors, de nem tudtunk élni vele?

Mi az, ami viszont komoly és biztonságos tartókővé vált?

Mindezt azért, mert ez az év ad lehetőséget a javításra azokon a pontokon, ahol nem éltünk saját félelemeink, hiú ábrándjaink miatt a lehetőségeinkkel. Nem kell semmit sem nulláról kezdenünk, mert  a sorsunkban már ott van pár alapkő, amivel vagy nem éltünk, vagy elkerülni szándékoztunk. Nincs új a nap alatt, csupán le kell hajolni a gyökerekhez.

Mindet azért, mert ez az év ráépít ajándékot az erős tartókőre.

Ezek mélységeit nem igazán látjuk át, mert elég sajátos szemlélődés és logika kell hozzá, de ha a felszínt átgondoljuk, sokmindre ráláthatunk.

Az elmúlt év vége mindehhez komoly érzelmi megéléseket, felismeréseket adott. Nehéz volt.

Én haladok tovább az Eredet felé. Visszatérnék oda, ahhoz a szellemi családhoz, kiktől az erőm fakad. Illete közelítenék hozzájuk, amennyire jogosultságot adnak hozzá. Azt már látom, hogy ismét furaságok fognak velem történni, és muszáj meglelnem az értelmet a történések mögött, hogy jól vegyem a kanyarokat.

Aki velem tart, ( és hát véletlenek nincsenek), ők szintén ezt az utat járják. Van még visszatartó erő, van még szembe szél, de a legrosszabb „démonok” már letisztultak.

Éppen ezért tovább kell takarítani a sorsunkat, mert sok segítséget kapunk hozzá. Mindemellett már a régi-új lehetőségek is visszatérnek, s ha erőben találnak minket, akkor ösvényeket nyitnak előttünk.

Szóval nincs miért kapkodni. De takarítani igenis kell. Keresni saját magunk a káoszban, igenis kell.

Meglátni a saját lehetőségeink, igenis kell.

És építkezni folyamatosan.

Sorsunk eddig nagyrészt a szellemek irányították. Azokét is, akik nagyon „önző” életet élnek.  Őseink sorsát éltünk, és nem a sajátunk. Behoztuk a lemaradások nagy részét, de még nincs vége.

A háromnegyed rész megvan. A megmaradtakat pedig arra kell rábírni, hogy segítők és nem gátlók legyenek.

De ehhez majd mondom a segítséget.

Hát fussunk neki ennek az évnek. Erővel, kitartással, lendülettel, régi-új gondolatokkal.