A mai nap erősebben árad át az emberi testen a túloldalról származó erő. Áttöri a gátat, a blokkokat, old, és mindenképpen kifelé a külvilágba árad. Ami bent jelen van, az kint is megmutatkozik.

Világunk működését egyfajta rend mozgatja, amelyet a benne élők ezer formában, színben látnak. Ugyanazt a szeletkét 10 ember 10 féleképpen látja. Mindenki a saját érzelmi világa, hitrendszere, kapcsolatai, tapasztalatai szerint. Ugyanabba a történetbe mindenki a saját hozott információi alapján lép bele. Vagy marad ki.

A világ rendje mozog tovább ugyanúgy, rendezve a dolgokat. Az ember pedig helyezkedik benne, keresi a helyét egy adott területen belül mozogva. A terület akkora, amekkorát a tisztulások után be tud fogni. És itt nemcsak a fizikai helyre gondolok, hanem a tér-idő világaira és a túloldal energia terére.

Az ember úgy véli, hogy ő határozza meg a befogott teret és a téren belül mozgási lehetőségeket. Bizonyos szempontból igaz, de a játéktér előre felrajzolt.

Több tudat összefogása tud változtatni a befogott tér rendjén, amely onnantól vagy szembeforog a nagy gépezettel, vagy az univerzális gépezet észleli, javítja. Vagy ha az apró kis fogaskerék kitalált valami nagyszerűt, akkor a gépezet akár képes befogadni, illeszkedni, hozzá is alkalmazkodni amennyire engedi az egész rendje. De előbb ropogtatja rendesen, hátha visszatér az eredeti rendbe. Ha nem sikerült megtörni, és a szándék mindenhol javító erejű, akkor a hálótér mintáit újraszövik, amíg nem tud igazodni a nagy egész rendjéhez, és nem tud minden máshoz illeszkedve befonódni az új szál, az új információ, az új működési rend. Amiért ezt leírom, mert mindez bekövetkezhet. Nem azonnal, sok-sok földi év kell hozzá, nem most kezdődött, de a lehetőség felmerült.

Az egyedi ember számára a kérdés mindig az, hogy miképpen észleljük az univerzális rendet, és hogyan illeszkedünk hozzá. Vagy lépünk ki belőle.

Beatrix kérdéseiben felmerült sorsszövő képességek pontosan ezért felerősödnek és komoly próbáknak, tanulásoknak, vizsgáknak lesznek kitéve. De sokak már túl vannak a megtapasztalásokon, nekik tudatosítani kell a tapasztalataikat. Aki sikeresen újraszőtte saját sorsát, és ez illeszkedik saját világához, ő megkapja a tudatosság erejét. Ez az év, az illeszkedés éve még.

Érdemes átgondolni miből mi lett a családban. Éppen elég 3 generációban átgondolni, mert ebben benne lesz minden, ami ránk maradt még örökségül a nagy bukás óta, ahol meggondolatlan sorsátalakításokba kezdtek nagy lélekrészek, felborítva ezzel fejlődő világok rendjét.

De mondhatjuk genetikai átkódolásnak is, az egész rendjébe való meggondolatlan beavatkozásnak is.

Mint ahogy az ember a meggondolatlanságával tönkreteszi saját életterét. Mindenesetre az első indigók születésével ismét testbe léptek az egykori lázadók, és bennük él még a rend ellen való lázadás ténye és bűntudata, és a sok millió év megtapasztalása annak, hogy mennyire rossz kikerülni az univerzális rendből. És a tudás is, hogy helyrehozzák a hibát.

Az univerzális rend számára teljesen jó, ha ez a tapasztalat is bekerül a nagy egészbe. Mint amikor a gyermek nagy útról hazatér a szülői házba. Egykoron elment, mert nem értett egyet a szüleivel, megtapasztalta a világot, megértette a szüleit, és hazatér. Sokkal nyugodtabban, elfogadóbban és bölcsebben. Szüleinek elmeséli mindazt, amit megtapasztalt, és együtt, közösen kialakítanak egy mindenki számára elfogadható életformát.

Most még ott tartunk, hogy a gyermek megérzi a vágyat, hogy haza térjen, és ráébred szülei szeretetének mikéntjére.

A visszafelé út, már bejárt út. Itt a köveket magunk rakhatjuk ki.

Erősen csillapodik az árnyak átvitele saját auránkon keresztül, a saját terükbe. Olyan úton járunk, ahol az árnyakkal már megvívtuk a csatáinkat.

Az energiát kell megtanulnunk kezelni, ami a Túloldalról, az eredet világaiból érkezik a testünkön keresztül, és keresi az utat a külvilágba.

Látványos, szépen fotózott, irizáló felhő 18-án Peruban.
David Alvarado