A szív csakránk került átvilágítás alá. És vele együtt a tüdőnk.

A tüdő jelenti a sorsunk belakott terét. Mennyit éltünk meg abból, amit ebben a sorsunkban magunknak szántunk? Bejártuk az utakat, vagy rá sem léptünk? Mindenképpen zárt ajtókat döngettünk, vagy megkerestük azokat az ajtókat, amiket ki tudtunk nyitni?

A szív pedig megmutatja, ha meg is éltük, akkor miképpen. Ha pedig nem, akkor milyen emlékezetünk van róla az őseinktől.

Mindezt megkoronázza a szellemi tőkénk, a tapasztalataink, amit eddig összegyüjtöttünk, mégha nem is került rendezésre.

Ez a hármas igazodik, rendeződik, csiszolódik. A szív, tüdő és az agy. Természetesen nem mostoha gyermek a többi csakra sem, csak most náluk van az energia fókusza.

A kulcs, a Tisztelet. Tisztelet azok iránt, akik sokat tesznek másokért. És itt a mai napon a saját szívünkben lássuk meg, hogy mennyit dolgozik értünk.

Más oldalról is vizsgáljuk meg.

Gondoljuk át, hogy az életünkben ki képviseli a szívünk érzelmi világát, és ez nem feltétlen társ. Negatív töltéssel olyan ember, aki csak az érzései után megy meggondolatlanul, nem veszi figyelembe kinek árt vele. Pozitív aspektusban úgy tud szeretni, hogy áldozattá is képes válni.

Ki képviseli az agyunkat? Olyan ember, aki nem érzelmi alapokra építve él, hanem túlzásba viszi a fegyelmezést, önzést, akaratoskodást.  Jó esetben az önfegyelmet, önkontrollt is magas szintre emeli.

A tüdőt képviseli az olyan ember, aki vagy minden pillanatában rohan valahová, vagy ellenkező esetben fél a változásoktól és nem cselekszik .

Ezek az emberek tükröznek minket. Gyerekeink, szüleink, barátaink a leginkább.

Azt is vegyük számításba, hogy a különböző életterületeken másképpen viselkedünk. Valahol csak aggyal döntünk, valahol csak érzelmi alapokon, valahol semmit nem teszük, valahol pedig túlkompenzálunk.

Fizikai tüneteink is egy mutató mindehhez.

Az arany középút a cél. Beállítani úgy a közös energia területet, hogy az érzelmi impulzusok át tudjanak haladni a tüdő és az agy idegpályáin, vinni és hozni az információt. Ez fog lekerülni a napfonat csakrába, ott szétosztódik az információ, és ami szükséges, az tovább lép az alsó csakrák felé, hogy fizikai szintre emelkedjen a megvalósítás.

Ami kiemelkedik mindebből, hogy gondoljunk a szívünkre és az Ő állandó munkájára. Adjunk felé mély tisztelet és hálát. Ajándékozzuk meg önmagunk szívét, mert nagy szüksége van rá. Csak használjuk, és elvárjuk, hogy működjön.

Évekkel ezelőtt teljesen váratlanul, láttam a szívem magam előtt. Mind egy hologram, kivetült elém.  Akkor és ott értettem meg valami nagyon nyilvánvalót. A bal oldali rész fáradtan, nehezen mozgott, energetikailag kb. 100 évesnek tűnt. A jobb oldali viszont gyorsabb, impulzívabb, fiatalabb. És próbáltak egymáshoz igazodni nagy nehézségek árán. Mély hála öntött el a szívem iránt. Ráébredtem mit is teszek önmagammal. Pedig sokszor kaptam rá figyelmeztetést. Talán ez a drasztikus figyelmeztetés volt az utolsó. Pár hétre rá az orvos elküldött szív ultrahangra, és ott élőben is láttam a szívemet. A második esemény nem az én kérésemre történt, a sors elrendezte, hogy teljesen rögzüljön bennem, hogy a szívemmel foglalkozni kell. A szívemben élők ellentétes entitások, meg kell keresnem az összhangot közöttük. Elkezdtem keresni az okokat, a rárakódásokat, nagyon ősi félelmekhez jutottam el, de nem tudtam rendezni őket, olyan sok emberhez kötődnek ezek a történetek. Évek kellettek, hogy a felszínre emelkedjen minden a mély rétegekből. Most ismét egy olyan időszakhoz értünk, ahol átgondolhatjuk a szívünk érzéseinek milyenségét. Tudunk e valójában érezni, vagy csak mondjuk? Átmelegszik e a mellkasunk, feltöltődik e levegővel a tüdőnk, amikor megélünk történéseket? Gondolataink nyilvánvalóak?

Vagy nem mozdul a mellkas, nincs benne hideg vagy meleg érzet, a tüdő éppen hogy mozdul és a fejben tanácstalanság van?

És mi váltja ki? Vagy mi blokkolja?

Mitől óv? Vagy miben gátol?

Ismét itt az ideje, hogy saját szívük felé forduljunk. Szeressük, melengessük,  mint egy fagyot kismadarat.

Szívünk felfedezésével kezdődik minden igazán fontos az életünkben.

A szív rétegeiben található Keresztelő Szent János karmája, mint emberiségnyi lenyomatú karma. Természetesen az a sors már a következménye volt egy hosszú játszmának. Eddig még nem találkoztam vele, csak éppenhogy érintőlegesen.

Annyit tudok, hogy a nő adja el a férfit. A női ármány van a gyökereknél. A nő, aki nem mer szembe nézni az Ítélettel, saját hibájával, és saját akaratát érvényesíti bármi áron. Elveszi amit akar. Még önmagának való hazugsággal is. Amivel saját szívét is megöli. A férfi pedig erőszakossá, önzővé válik emiatt. Majd alázza a nőt bármi áron.

A szívünk egy élőlény. Minden hazugságunk másoknak vagy magunknak, egy szálka lesz benne. Vigyázzunk reá.