Miből is szerezhetünk erőt?

Minden életterületünkön más és más adja meg az erőt, vagy vonja el. Ami jó a munkában, az nem feltétlen működik párkapcsolatban, és sorolni lehetne.

Az életterületekhez kapcsolódó erőszerzési mód, általában kihívás.

Mik is lehetnek ezek?

A szerzett tudás. Amit megtanultunk az élethelyzetekből, amit megtapasztaltunk és levontuk a következtetést. Ami tudást iskolákban szereztünk meg.

Ha nem élünk a lehetőségeinkkel, ha nem vonunk le következtetéseket a nehézségekből, ha nem tanulunk, akkor az erő elfolyik.

A másoknak adott támogatás. Pont erről írtam a tegnap reggeli üzenetben. Van érdek orientált segítés, és az önzetlen segítés. Mindegyik támogatási forma hoz vissza erőt, de az önzetlen segítés már egy magasabb formája mindennek. Ott már az utódok automatikusan felszabadított erőt kapnak.

Az érdek orientált segítés még a tanulási út. Ez is történhet jó szándékból, és csupán „kéz kezet mos” módon. Gondolom, tudjátok a különbség következményeit.

Vannak a könnyen elérhető célok, amelyek azonnali erőket szabadítanak fel, jól motiválnak, és levegősebbé teszik a sorsunkat. Ezek az erőforrások olyan életterületen fakadnak, amit az őseink már jól megalapoztak, a génjeinkben van a jól működtetett erő. Ahol a tehetség, az adottság elnyomás nélkül érvényesül. Mint amikor valaki matek zseniként születik, és ezt a pályát választva nagy sikereket ér el. De a kocsmában is kiköthet, ha más életterületeken nem támogatja a sorsát. A tehetség, a szerencse önmagában ritkán működik. Ha igen, akkor az is nagy kihívás.

Soha ne felejtsük, hogy a fizikai szinten megnyilvánuló erők mögött a „spirituális erők” állnak. Amelyek valósak, és mindenkinél működnek. Vagy rendesen, vagy a visszáján, vagy elnyomva, vagy felfokozva.

Kézzel fogható eredmények szintén nagy erőt adnak. Erről nincs is mit írnom. Amikor tesszük a dolgunkat és annak eredménye van, akkor az lendületet, erőd ad. Hisz látjuk az értelmét a munkálkodásunknak. Bármilyen szinten műveljük is, a fizikai világ megmutatja az eredményét vagy valótlanságát.

Ezeken belül vannak még a hajtó erők:

A tűz ereje, amely a verseny, uralkodás, hihető, valós célok. Ezernyi szintje és formája. A legnehezebben működtethető az arany középúton  ebben a világban.

A föld ereje a biztonság. Anyagi vagy kapcsolati, de lehet hitrendszeri is. Arra kell vigyázni, hogy ne legyen dogmatikus, és elengedhetetlen a létezésünkhöz. Az egészséges biztonságra törekvés pont annyit hoz, amennyi tényleg kell a létezéshez.

A levegő ereje a rugalmasság, alkalmazkodás, az elvek újragondolása. Itt is az arany középút meglelése a helyes irány. A helyzet és benne lévő emberek minősége, történése adja meg a mértékét. Ne a saját korlátaink és félelmeink.

A víz ereje a fájdalom és a veszteség. Ez tudja kiváltani azt a hajtóerőt, hogy a veszteségből felállva magasabb célokat tűzzenek ki. „Hátrahúzódok a sorsomban, visszalépek, beáldozok valamit, hogy nagyobb erővel tudjak előre lépni sokkal nagyobbat, mint addig voltam.” Nagy léptékben ez működtette a Jézusi sorsokat is. Pedig ott már volt esély leváltani. De a közös tudat nem engedte. Most ismét itt a lehetőség ereje.

Sok ember képes a fájdalomtól való félelmében másokat szenvedtetni. Akár lelki, akár fizikai szinten. Csak azt nem tudja, hogy őt az erő elhagyja, és azokhoz társul, akik felvállalták és szembenéztek a fájdalmukkal. Ezek nagy része tudattalan folyamat. Ha tudatosulna, talán a szülők felvállalnák saját félelmeik feloldását, hogy ne öröklődjön tovább a gyermekeikre, számukra felfokozott élethelyzeteket hozva.

Van, aki mártírként hajt ki a helyzetből erőt önmagának. Van aki „szakítani” akar mindennel, ami nem tetszik, aztán mégsem teszi. Rángatja a helyzetet, hátha ezzel változást okoz a sakk matt helyzetből. Ez érzelmi zsarolásnak teljesen beválik, és kivált helyzet változást.

És itt látszódik, hogy az emberiségnek meg kell tudni változtatnia egy dogmát, amely beépült nagyon erősen a génállományába. Az ember nemcsak fájdalomból és veszteségből tanulhat, hanem az értékek őrzésének, ápolásának, megtartásának erejéből is. A tudatban rögzült, hogy ami szép és értékes, az elveszik. Elpusztul. Csak manipulációval, álcákkal, hazugságokkal lehet hatást elérni. Ellenségképek kreálával. Ami erre épül fel, az előbb utóbb összeomlik. Soha nem tartós. Az erő innen is elmegy. Az erő mindig oda keresi az utat, ahol jó megoldások születnek. Ideig óráig lehet befogni élettelen ötletekhez, saját félelmeink eltüntetéséhez.

A boldogság mulandó, a fájdalom örök. A fájdalom mulandó, a boldogság örök. Melyik hangzott jobban?

De mégis az ember törekszik a könnyek útját bejárva meglelni a boldogság Kék Madarát. Ez a vágy tartja életben. Ez lenne a legnagyobb hajtó erőnk. Éppen ideje megfordítani a dogmát, mert ennek módja nagyon nem mindegy. Mindent tönkretenni, hogy utána életet fakaszthassunk?

Sok-sok erőt elvesz más életterületekről.

Az erő újraformálódik. Oda és azokhoz összpontosul, akik talpon állva, éles szemmel keresik a megoldásokat az élet fennmaradásához.

Azt se felejtsük el, hogy minden életterületünk más és más. Más és más a megoldás, a kihívás. Van, ahol megkapjuk az erőt, mert jól haladtunk, van, ahol elgyengülünk, mert még mindig visszájára forgatunk valamit. Álmaink, történéseink pontosan mutatják a haladási irányt. Élethelyzeteinkben törekedjünk az arany középút megoldásaira. Csak ez tud erőt hozni.

Valamelyik életterületen mesterek lehetünk, valahol pedig tanítványok. Valahol fiatal lélekrész próbál tanulni, valamit pedig a bölcs lélekrész irányít.

Ne feledjük. A sors jól dolgozik, mindig mindent nyilvánvalóvá tesz, a benne gondolkodó, cselekvő ember rongálhatja meg . A nagy egész rendje mindig mindent harmóniába szeretne rendezni. Ami nem az egyedi ember akarata szerint való a legtöbb esetben. Amikor már igen, akkor elérte azon az életterületen a felismerései rögzülését, amelyet képes önzetlenül tovább adni.