Amit most elírok, azért teszem, hogy ha hasonló áll elő tudjatok róla, hogy viszonylag normális ebben az időszakban. A tudat e-világra való fókuszálása mostanság néha szétesik. Hirtelen nem tudjuk, mit keresünk itt, és mit is csinálunk. Vagy nem csinálunk. Megjelenik gondolatban és érzésben. Elveszítjük a sorsunkkal a kapcsolatot, talán a nevünk se jutna eszünkbe, ha hirtelen mondani kellene. Testünkkel és sorsunkkal való azonosságunk megszűnik.
Pár pillanat és visszaáll az evilági fókuszálás. Igazából, ami mostanság zajlik, az a halál után tudatállapot. Amikor más jelenik meg emlékként, mint ami normális lenne. Másként tudjuk önmagunk, mint amit addig megéltünk. Kitágul az emlékezet, összefolynak életek. Tudni fogjuk, miféle hátsó energiák blokkolnak vagy segítenek, és hogy talán rossz helyre kapcsolódunk.
Fura pillanatok, de ha kevés ideig történik, akkor az agy gyorsan visszarendezi, ami előtte volt. Viszont mindez elég arra, hogy komoly testi tünetek jelenjenek meg. Szem, szív, idegrendszer. Minden, ami ehhez a sorshoz és tudatszinthez kapcsol minket összezavarodik, és megnyit olyan csatornákat, amelyek addig zárolva voltak. A hozzájuk kapcsolódó szervek pedig méregteleníteni kezdenek, vagy keresik az új fókuszt.
Amikor annak idején történtek velem ezek a dolgok, akkor nekem sokat segített a mély levegő, a szem egy pontra fókuszálása, kézzel megfogni egy fix pontot.
Semmi nem lesz utána olyan, mint régen volt. Ami addig fontos volt, már nem lesz az. Ráébredünk, hogy mennyi kárt teszünk magunkban, és nem sok igazán fontosat érünk el. Mint amikor visszatérnek a félhalott állapotból ebbe a világba emberek. Ez pontosan az.
Vagy transzplantációnál más ember szervét kapja valaki. Kitágul a világa.
Ismerjük meg az új világot, amely kezd kitárulni tudatunk előtt. Ne akarjunk a régihez ragaszkodni, mert az fájni fog nagyon.
Ne kereskedjünk már a múlt fájdalmaiban, csak keressük a jóérzést a pillanatainkban. Ne akarjunk sémákat, megszokott gondolati formákat húzkodni minden pillanatunkra.
A régi minták összerántják a tudatot a múlt fogságába. Nem kell a dráma, mártírság és fájdalom.
A megélt jóérzés továbblépni segít, megtartani a tágabb tudatszintet.
Nagyon szeretem az írásaid. ?
Kérek szépen értesítőt, ha új bejegyzés jelenik meg. Üdv. Ibolya
Kedves Ibolya. Sajnos nincsen a honlapon ilyen lehetőség, nem tudok küldeni értesítőt. Köszönöm, hogy szereted az írásaim 🙂
Legutóbb, mikor hozzászóltam, akkor bejelöl(het)tem, hogy értesítést kérek új bejegyzésekről. Azóta kapom is az értesítőket. Próbáljátok meg Ti is.
Nahhh, jobban kiismeritek magatokat a honlapon, mint én magam :)) Köszi Viola.
Vasárnap idegrángásom volt egész nap és éjjel a jobb kezem hüvejkujjában, nem tudtam leállitani. Hétfőn pedig megráztam az emberektől kezdve a cserepes növényen át még a müanyag asztalt is….
Ez valahol energia túltengést, máshol pedig energia hiányt jelöl. A jobb kéz hüvelykujja egy olyan erőre mutat rá, ami a térformáláshoz kapcsolódik, változtatás a sorsban, és mindenképpen saját erőből fakad.
Honnan tudom meg, hogy melyik energiaszint nyilvanul meg ezekben az esetekben? En mar egy jo ideje ilyen elektromos vagyok. A napokban pedig nem kotott le semmi, amivel idaig szepen elvoltam. Felmerult bennem egy otthontalansag erzes, miert is vagyok itt,vajon mit is kellene tennem erzes es arcokat latok a padlocsempeben. Rendes korulmenyek kozott ez nem jellemzo ram, altalaban jol erzem magam a boromben es az otthonomban.
Ezek a képlátások, otthontalanság érzés a része a tudat tágulásnak. Kitágul az emlékezet, előző életekből emlékek jönnek elő, és mint hologram kivetülnek. Ha olyan élet is elő jön, ahol jól éreztük magunkat, akkor nem érti az elménk, hogy mit is keres itt, ezen a jelenponton. Sokféle érzés feltörhet, amit nem tudunk ide kötni a jelenhez. Az agyunkkal lehet irányítani ezeket a történéseket. Mivel így töltöttem el egész eddigi életem, azért mondhatom azt, hogy ha sokáig fennmarad ez az érzés, akkor elveszíthetjük önmagunk. Az idegrendszerünk nagyon befáradhat. Az energiánk elfolyhat a csatornákon. Fókuszálni kell a jelenre, a cselekvéseinkre, a tennivalóinkra. Ezek mindig ide fognak minket kötni. Ez az alkotó területünk. Viszont hagyjunk magunknak minden nap olyan időt, amikor a tudat kitágulhat, mert rengeteg információ jöhet. Válasz a kérdéseinkre, múlt megértés előző életekből. Lezáruló karmák a megértés miatt. A kitáguló tudat hozzánk tartozik, de ahogy tágul, egyre többen lesznek benne. A középpont mindig mi vagyunk.
Koszonom, kedves Evi. 🙂
Igy mar lassan helyukre kerulnek a dolgok. A csempen egy allando arc van, a tobbi valtozik idovel. Velemenyed errol?
Az állandó arc egy domináns erődhöz kapcsolódik, és valószínűleg állandó segítőd, egy jelenlegi időszakhoz kapcsolódó elmúlt sors arca. A jövő menők a levált karmák, árnyak, vagy éppen pozitív lehetőség hozók arcai. De nálad leginkább a leváló kötésekhez tartozó arcok.
Koszonom szepen a valaszokat, 🙂 Altaluk mindig kinyilik egy uj ablak es megerositesek erkeznek sejteseimre. Aldas rad es csodas tevekenysegedre. 🙂
Ne felejtsétek soha a 4 muskétás életfilozófiáját.
Egy mindenkiért, mindenki egyért.
És így sikerül változtatni a sorsunkon és a világ folyásának irányán.
Nálam elég sokáig is el szokott tartani, de fizikai tünetek nélkül, inkább csak egy tudati ‘elveszettség’, fókusztalanság. Mintha épp nem lennék sehol.
Ha jól tudod kezelni és természetesen venni, akkor ez nagyon sok hozadékot hoz. És felelősséget. Ezen a szinten már a közös tudat nagy mintáit kell rendezni. De a sorsa általában mindenkit felkészít rá.
Ez most ( és amúgy mindig ) nagyon jól jött.
Ölellek
Anna