Az állandóan táguló közös emberi tudaton nagyot lendített Stephen Hawking élete és átlépése a túloldalra. Az ő létezése ebben a világban megdöntötte a lehetetlenség szintjeit. Ahhoz, hogy élni tudjon  kitágult tudata a testében, komoly árat adott. A mozgás örömét adta áldozatul, hogy a belső világában meglelje a válaszokat.

Igen sokat köszönhet neki a közös tudatunk. Jelenleg még fel sem tudjuk mérni.

Az ő tudatának szabadulása, és az egészhez rendeződése mindenkit magával emel, és hatalmas energiát szabadít fel.

A szabad szárnyalás áramlása emelje tudatát, hogy megismerje mindazt, amit felfedett bezárult testének emlékezetében!

1. Mit jelent az, hogy az idő relatív?

„Képzeljünk el egy ikerpárt. Tegyük fel, hogy az egyik testvér egy hegytetőn él, míg a másik a tengerszinten. Az előbbi gyorsabban fog öregedni, mint a testvére (mert a hegytetőn valamivel gyengébb, a hegy lábánál pedig kissé erősebb a gravitációs tér, és az erősebb térben lassabban múlik az idő). Ezért amikor újra találkoznak, már nem lesznek egyidősek. Ebben az esetben persze a koruk közötti különbség nagyon kicsi lesz, ám ez nagyobb lenne abban az esetben, ha az egyik testvér hosszú űrutazásra indulna egy, a fényéhez közeli sebességgel száguldó űrhajóval.”

2. Ha az Ősrobbanás jelentette a Világegyetem kezdetét, akkor hogyan fog bekövetkezni a vég?

„Ha az egész Világegyetem összeomlana, akkor valamikor a jövőben be kellene következnie a Nagy Reccsnek, ami ugyanúgy a végtelen sűrűség állapota lenne, mint amilyen az Ősrobbanás volt.”

3. Létezhet időutazás?

„Ha az időutazás lehetséges, hol vannak a jövőből érkező turisták?”

4. Mi fog történni, ha a fénysebességnél is gyorsabban fogunk tudni utazni?

„Ha a fénysebességnél gyorsabban utazunk, akkor a relativitáselmélet következményeképpen szükségszerűen visszafelé utazunk az időben, amint azt az alábbi limerick találóan kifejezi:

Egy lány ki Wightban éldegél

Gyorsabban jár, mint a fény

Ha egy nap elindul ő

Relatív az útidő

mert előző nap célba ér. ”

(Kempelen Ákos fordítása)

5. Hol van Isten helye a tudományban?

A Világegyetem leírását és magyarázatát célzó legrégebbi elméletek szerint az eseményeket és a természeti jelenségeket szellemek, istenek irányítják. Lehet, hogy a Nap és a Hold valamilyen istenség, ám olyan istenek, akik szigorú törvényszerűségeknek engedelmeskednek, méghozzá kivétel nélkül minden esetben. De szerintem a legizgalmasabb kérdés nem is az, hogy Isten része-e a világunknak, hanem hogy mit csinált Isten, mielőtt megalkotta a világot?

+1. Most már tényleg mindent tudunk a világról?

„Annyira gyorsan fejlődik a tudomány, hogy amit az iskolákban és egyetemekben tanítunk mindig egy kicsit idejétmúlt. Nagyon kevesen tudnak csak lépést tartani a gyorsan változó tudománnyal. Ők viszont annak szentelik minden idejüket, hogy egy általuk választott kicsiny területen a lehető legjobban bővítsék a tudásukat. Az emberiség többi részének viszont vajmi kevés ismerete van arról, hogy valójában milyen előrelépések történnek a tudományban, és hogy ezek mit jelentenek a mindennapjainkra nézve. (…) A világegyetemnek az a része, amit mi, emberek meg tudunk figyelni az 1 millió millió millió millió (1 és 24 nulla) mérföld kiterjedtségű. Most már tudjuk, hogy a galaxis, amiben a Föld is található, csak egy abból a sok százezer millió másik galaxisból, amiket a legmodernebb távcsövek segítségével megláthatunk. És minden galaxisban sok százezer millió csillag van…”

És hát, ugye, mit tudogatunk mi…?

Az idézetek: Stephen Hawking: Az idő rövid története és Hawking-Mlodinow: Az idő még rövidebb története című kiadványaiból származnak.