Káprázat és illúzió rombolás ezen húsvét minden pillanata. Minden év április 1-je amúgy is ennek a napja, de mindez húsvéttal párosítva pontos képet ad saját alapvető tévedéseinkről.
Hittünk valamit, és úgy is láttuk? Mert úgy akartuk látni.
Bebeszéltünk magunknak bármit is? Mert úgy könnyebb volt.
Ha engedtük, hogy a valóság mellbe vágjon, akkor a szemünk lassan kitisztul a valóságra.
Ha most is tovább melengetjük hazugságaink világát, akkor sok csalódás fog érni minket a közeljövőben.
Támaszkodtunk égre, földre, hatalomra, nem látható világra, eszmékre, hitre. Vezéreltek az ősi félelmek polipkarjai. Vannak életterületein, ahol éljük a valóságot és van olyan, ahol illúziókat kergetünk.
Hogy a szívünk kreálja meg a káprázatokat, vagy az agyunk, az csupán azon múlik, hogy mit védünk jobban.
Le tudjuk rombolni az illúziók világát saját sorsunkban?
Mindent tudunk hozzá.
Már csak a merészség kell. Bátorság. Végig vinni valamit, szembenézni a valósággal, lebontani a rózsaszín káprázatot, amely csupán a tündérország időtlen világának vízióit őrzi, de az életet nem éli meg.
Mi mond a szív? Mit mond az agy?
Melyik mire törekszik?
Az egyik boldog szeretne lenne, megélni az élet szépségeit. Hangulatokat, érzéseket megtapasztalni.
A másik a külvilág paramétereit állandóan figyelve teremteni akar anyagi valóságot, teret.
A kérdés, hogy melyik miképpen teszi, és hogyan alkalmazkodnak egymáshoz, miképpen adnak át egymásnak információt, hisz az ember számára ebben a világban mindkét szervünk nélkülözhetetlen.
Az agyunk feláldozza a szív idejét és végtelen szépségét?
A szív nem számol a külvilág paramétereivel?
Jelenleg azt érdemes átgondolnunk, hogy a párkapcsolati mintáinkban melyik a domináns.
Mi az illúzió?
Hol vagyunk vakok?
Hol ragaszkodunk ideákhoz, miközben önmagunkat is csupán írtjuk vele?
Mi az amit értünk, de cselekvésben nem tudjuk kivitelezni?
Nem jelenik meg az anyagi világban, holott minden oldalról már feltártuk életünk rákfenéjét?
Ott még van egy tévképzetünk. Ez a húsvét erre mutat rá. Csak legyen rá szemünk, és értsünk a szóból.
Kedves Évi!
Ledöbbentem soraid olvasásakor. Ugyanezt álmodtam, azóta is hatása alatt vagyok, s nem tudom melyik a valódi önmagam.
Az álom:egy város szélén laktam, puritán,inkább szegényes módon.Egy taxis hozott egy Utast és ott akarta hagyni. Hirtelen kettő személy lett belőlem,
-az Egyik azt mondta, nem maradhat csak azért mert tudta a címet, s ide hozta a nagy csomag „elrendezni valóját”
-a Másik segíteni akart,tudta, igaza van a z Egyiknek,de meg kell csinálni, mert segíteni kell.
Közben már azt sem tudtam, hova terítsem ki az elrongyolódott ,csuromvizes konyharuhákat, amikkel dolgoztam. Kiterítettem a ház elé, de szégyelltem és behoztam a házba.
Éreztem mindkét fél igazát és mindkettő fájdalmát a Másik miatt.
Össze kellene raknom magam,de hogyan…
Erzsi
Mivel szegénynek láttad magad, ezért az energiád kevés. Olyan helyre fordítasz energiát, amely téged nem táplál. A rongyos, vizes konyharuha szimbolizálja, hogy másokat táplálsz, érzelmet adsz, szétszaggatod magad. Már szégyelled a helyzetet önmagad előtt is, de rejteni akarod. Van benned egy tévképzet valamiről, aminek lejárt bőven az ideje.Nézed át mire illik ez a leírás. Gondold át milyen helyzetben játszod le ezeket a fajta párbeszédeket magadban. Ott, azt a helyzetet kezd el másképpen kezelni. Mondj nemet, mond ki ami fáj, ahogy neked nem jó. Azt is mond el, neked mi a megfelelő. Ha nem kapod meg a változáshoz a segítséget, akkor tovább kell lépned. Mert az energiád el fog fogyni, és olyanra sem fog jutni, ami már készen a tiéd.