Ez a nap is különleges nap. Az Erő újraformálódásának a napja.
Azt már tudjuk, hogy a látható világunk, adott frekvencia kereteken belül összetömörült energia.
A fizikai szem számára nem látható energiából tömörül össze.
Földünk női minőség, a teremtője női formavilágot hordozott magában. Ezért van anya általi sorsteremtés. Ezért van anyaszentegyház. Ezért hívjuk Föld Anyának a földünket. Egy női minőség önmagán belül megteremtette a látható világunkat.
Nem volt egyedül, több tudat határozta el, hogy megalkotják adott frekvenciák között, a szemünk által látható világot, Egy pedig életet adott mindennek. Ők a legvénebb tudatok, az Ő családjuk a Föld jogos tulajdonosai, akik önmagukból alkották meg ezt a teret.
Még most is látható a szándék szépsége a természetben, ennyi pusztítás után. Az Anya a bolygótér formálásakor, és később is megengedte, hogy mások is csatlakozzanak az Éden megformálásához.
Földtani vizsgálódásokból lehet is tudni, hogy hány bolygó csapódott össze, mennyi meteor, üstökös hozta el saját életcsíráit ide, a Földünkre, mire kezdett összeállni végleges formája. Ez ennyi idegen lélekminta.
Ne felejtsétek el, hogy most csak kiemelek olyan részeket, amelyek kellenek a mai naphoz. Nem célom megírni lélek eredet történetet. Csupán kiemelek néhány információt, amivel dolgoznunk kell önmagunkban.
Más galaxisok lélekmintái is bekerültek a Földbe, ezzel együtt megindult a lélekvonzás is a Föld irányába. Valószínüleg ennek köszönhetjük az életformák ezerszínűségét és az élősködőket is.
Ugyanakkor megjelentek fejletlen energiaformák is a sok utat bejárt és megélt energiaformák mellé.
Az öreg lelkek, akik teremtették ezt a frekvenia állományt, úgy vélték meg tudják tanítani a fiatalokat is. Aztán el kellett pusztítani sok életet időszakonként, mert kiderült, hogy a rendet nem ismerő energiaformák önkényeskedése sokat ártott a világnak.
Egy idő után a fiatal lelkeknek egy célja lett, hogy kipusztítsák azokat, akik hordozták a teremtő lelkek génállományát, és elvegyék a teret tőlük. Még időben rájöttek, ha maradéktalanul kipusztítják őket, akkor megszűnik a világ ezen formája is, hisz belőlük fakad, és ők is csak a vének energiáiból élhetnek. Így menekülésre és túlélésre kényszerítették őket, meggyengítve fokozatosan a vérvonalat, ugyanakkor életben tartottak valamennyi jól ellenőrzött egyedet.
Mivel nem ők írták és hordozták a Tervet, hiszen más galaxisok tervei voltak csak a génállományukban, sok mindenről nem tudhattak.
Erről bővebben nem írok, gondolom értitek miért.
Jó ideje fokozatosan nő az energia mennyiség, amely átáramlik a világba. Ez csak az öreg lelkeken keresztül tud átjönni. Az ő kérésük tudja átszakítani más szellemi terek felé a gátakat. Pontosabban abba az irányba, ahonnan a Vének érkeztek a világunk megformálásához.
Ez az energia a Föld mély rétegeiben megtör olyan kövüléseket, amelyek eddig különösebben nem zavartak be sehová, mert zárolva voltak. Ezek a megkövülések nem földi eredetüek, más galaxisokból kerültek ide. Ha ezek információs vonzásai életre kellnek, akkor még több galaxisból érkeznek a vonzás és hívás hatására fejletlen lelek. Vagy olyanok, akik elég tudatosak ahhoz, hogy birtokba vegyék a Földünket. És ez ismét teljes pusztuláshoz vezetne.
Éppen ezért a Vének, akik felébredtek saját eredendő állapotukban, a születések lélek kapcsolódásaira új rendet alkottak.
A Föld és a rajta élők nem fogadnak be több idegen lelket, egészen addig, amíg a Föld saját családja meg nem erősödik, és ki nem alakít egy jól átlátható rendszert.
Minden itt lévő, a Földnek és családjának ártó lelket hazaküld a saját galaxisába, vagy olyan helyre, ahol a saját szintje szerint tud fejlődni. Az itt összeszedett tudást elviheti, de a visszaút lehetősége törlődik belőle, amíg magától el nem éri azt a fejlettségi szintet, amivel visszatérhet ide..
Éppen ezért a fizikai szintről távozók és érkezők lélek kapcsolatai más elbírálás alá kerülnek, mint eddig volt.
A Föld azoké, akik megteremtették egykoron, és azoké, akik építik, és vigyázzák élőterét.
A Föld, és saját teremtményei védelmére szűrők kerülnek beépítésre.
Földtől idegen rendek törlésre kerülnek.
Ez a Vének akarata első lépésként.
Én Éviként csak annyit mondanék, hogy a migráns helyzet egyik alap motívuma a növekvő energia hatására megjelenő lélekmozgás volt. Ezért ez is változni fog.
Az elkövetkezendő időszakban a Vének lélekrészei fognak megszületni nagy számban, hordozva az ősi tervet.
A megszállottak, idegen irányítás alatt lévő, vének genetikáját is hordozókról le fog válni az idegen rész. Sokan vannak folyamatosan manipulálva.
A csak idegen génállományúak, ha a Földünknek ártására voltak, távoznak. Akik magukénak érzik a Földet és rajta élőket, ők némi ellenőrzés mellett tovább élhetnek, ahogy eddig tették.
A felhalmozott energiák visszakerülnek eredeti tulajdonosukhoz.
Mindez mire kiforrja magát, időbe kerül, de a folyamat elindult és nem lehet tenni ellene, ezért is kerülhet ki a köztudatba.
Legyen erőnk végigvinni a változásokat, amelyek az Életet és a Békét hordozzák.
Sok még a munka.
Kedves Évi. Ahogyan Te, most én is közvetítek.
Egy régebbi domináns jellegű látásmódnak érzékelem mindazt amit leírtál: vitatkoznak a Föld tulajdonlásán és birtoklásán olyanok, akik legelőször vagy azt követően erőszakolták meg ezt a Világot. Harcolnak egymás ellen a birtoklásért és erőforrásokért; máskor szövetségbe tömörülnek valamilyen közös ellenségként kijelölt személyek vagy közösségek ellen. Azon is igyekeznek, hogy mindig legyen valami olyan feszültség és feladat, ami képes a felszínen (vagy pontosan meghatározott irányban) tartani a figyelmet, hogy a mélyben vagy a felszín-közelben szabadon garázdálkodhassanak.
Magukat a Föld ősi teremtőinek jelölik meg, akár véneknek. A jelenleg látható anyagi megnyilvánulás (frekvencia-keret) valóban több tudat közreműködéséből formálódott meg. A magukat véneknek vagy ősöknek jelölők nem a Földet eredendően megformáló Tudat vagy Teremtő. Ennek a mostani frekvencia tartománynak semmi köze a Föld saját eredendő minőségéhez, illetve csak annyi, hogy a mai tömörebb valóság megalkotói az itt eredendően megformálódott valóságot (mint gén-állományt és energiaforrást) felhasználták a maguk táplálására és bizonyos mértékű megújulására. Elködösítésekkel, hit-dogmákkal, tudományosság kreálásával, a látszat-választás lehetőségének kecsegtetésével, a hazugságok közé igazságok bekeverésével, fedett vagy nyílt erőszakkal igyekeztek elfedni és megerősíteni a hatalmuk (idegen) valós természetét A jövőre nézve is csak erőforrásként tekintenek mind a Föld saját tiszta Világára, mind más fejletlennek vagy alacsonyabb rendűnek megjelölt egyéb létezőkre. Csak azokat küldenék haza máshova, akik veszélyeztetik a tulajdonukat, birtoklásukat.
A Föld természetes megújulására úgy tekintenek ezek az idegenből jöttek (akik máig lenézik és kinevetik a Földet és földieket), mint egy új lehetőségre, amellyel újabb kísérletezésekbe kezdhetnének az itteni lakosokon és erőkkel. Ha az eredmény nem lenne a kedvükre, akkor majd ismét csak elpusztítanák a felépítetteket. Képtelenek nem ellenségként tekinteni bárkire. Fiatal és idős, férfi és nő, a Föld és más létezés – a szemükben mind csak egymás ellenfelei. E fő jellegében (valószínűleg egy régebbi) domináns eredetű látásmód miatt soha nem válnak képessé az egymást kiegészítő harmonikus teremtés e-világi megértésére és megélésére. Nem értik a tiszteletet és szeretetet, nem értik a világi szolgálat lényegét, csak a szolgaságot ismerik és értik.
A Földanya és a Földhöz természetes módon tartozó lelkek és létezők itthon vannak a Földön, és a jelenlegi megújulásuk (mert most egy nagy szakasz zárul le a Föld életében) elvezet minden idegenség teljes leválásához és azok hazavezetéséhez. Ezt pontosan tudják az „idegenek”. Tudják maguktól is, és nagyon sok figyelmeztetést is kaptak már arra, hogy térjenek haza a saját jószántukból, mert ha nem élnek ezzel a lehetőséggel, akkor a megnyilvánult lényük semmivé lesz (vagyis nem tarthatják meg az addig összegyűjtött tudásukat és erőiket, és kapcsolódásaik egy részét sem). Semmivé válnak, mert a semmihez „kapaszkodnak”.
A Földiek számára e mostani megújulás gyakorlatilag a saját tiszta lényükben való kiteljesedés, ezt „teszik”, ezt teremtik itt a saját otthonukban. Nem harcolnak mások / elnyomók / idegenek „ellen”, csupán a saját lényüket-és-lényegüket tartják és teremtik. Ez a megújulás már nem tart sokáig. Nem marad a Földből olyan anyagi valóság, amin tovább marakodhatnának azok, akik csak pusztítani voltak képesek ezt a Világot még a legjobb napjaikon is. Épp ezért felesleges (senkit sem vezet előre) innen-onnan előbányászott régi kódokkal idegenből hívni régi vagy újabb szövetségeseket (akiknek részt ajánlanának fel az itteni vagyonokból).
Valóban igaz az, hogy egy darabig a Föld nem fogad be máshonnan érkező lelkeket. A Földieknek ugyanis újra rá kell ismerniük a saját teremtő lényükre, meg kell előbb ebben erősödniük ahhoz, hogy majd a később ideérkezőknek úgy legyenek képesek a Földet megmutatni, hogy képesek legyenek minden fertőzés és meg-nem-engedettség elhárítására.
A Föld sorsáról nem azok döntenek, akik magukat bíráknak vagy ítélőknek jelölték ki, és akik egyébként soha nem tisztelték annyira a Földanyát, hogy elfogadva őt hozzákapcsolódjanak e Világhoz. Úgy érzem, hogy közülük ezekben a pillanatokban is sokan pánikszerűen menekülnek el a Föld közelségéből.
Azok döntöttek és döntenek a Föld sorsáról, akik lényének egyes pontosan meghatározott részeit a Földanya a saját tiszta lényében megtartja.
Valószínűleg a Domináns jellegű Létezés több saját megújuláson is végighaladt már azóta, hogy a Földet elhagyni nehezen akaró vének vagy ősök eljöttek a saját otthonukból.
Vénségük talán azt is jelenti, hogy nem voltak részesei az otthonuk megújulásainak. Talán azért jöttek el otthonról, hogy kikerüljék az ifjabb (dominánssá vált) társaik általi le-nyomást (a maguk számára meghódított gyarmaton, kívül a saját Létezésükön). Ez a rend ellenében való, így tudják jól, hogy helyzetük már sokáig meg nem tartható. Talán ezért tartanak attól, hogy hazatérjenek: félnek attól, hogy mi várná otthon őket. Ha KÉRIK és ELFOGADJÁK (nem halogatják tovább) a hazavezetésüket a saját otthonukba (akárhány megújuláson is haladt végig az az otthon), nagyon sok tudásukat megtarthatják a hazavezető megújulásukon, és a legtöbbször megjelölhetik azt is, hogy mely korábbi társaik közelébe szeretnének hazatérni. Ez a (kegyelem vagy irgalom jellegű) lehetőség számukra csak akkor adott, ha (a lehető leghamarabb) „szabad akaratukból” térnek haza (ha nem csak döntést hoznak erről, hanem meg is teszik a hazavezető saját lépéseiket).
„A magukat véneknek vagy ősöknek jelölők nem a Földet eredendően megformáló Tudat vagy Teremtő” – ebben én is egészen biztos vagyok. Közük nincs hozzá.
Van egy képem, vagy inkább érzésem az eredeti tervekről, arról a nagyon tiszta minőségről, amit ide elképzeltünk.
És ami azóta durva erőszakot szenvedett.
Nem tudom kitől/mitől, és milyen alapon gondolták valakik, hogy joguk van belepiszkálni egy adott teremtésbe, felülírva annak addigi menetét – de az is lehet, hogy csak éltek a lehetőségekkel. Mindenesetre durván megváltoztatták az itteni létezést és feltételeit, hogy mi lett belőle, tapasztaljuk.
Felelősséget nem vállalnak. Vagy ha igen, akkor sem az eredeti Teremtők elképzelései szerint.
Szeretik magukat „ősöknek”, „véneknek” titulálni, pedig csupán manipulátorok, tele kicsinyes tulajdonságokkal, amiket az itteni teremtés is már jó ideje visszatükröz.
Nehezen is lehet használni az Ősök és a Vének szót. Amikor én használom, akkor az általam érzékelt Véneket hívom annak, miképpen mindig is őket jelöltem ezzel a szóval. Az általam használt szó az Ősök jelzi, akik az emlékezetem mélységből látszódnak. Ez minden embernél így van. A tudatalattink olyan mély, amennyire megtisztítottuk, átláthatóvá tettük sok sok generáción keresztül. Sok szintje van az emlékezetnek. Ahogy haladunk visszafelé az időben, és közben megtanuljuk az osztott teret is átlátni, úgy közeledünk a közös emlékezet felé. Egy adott szintnél pedig be lehet csatlakozni a közös emlékezet különböző tér idő szakaszaiba, és ott haladni tovább. Kinek kinek aszerint, hogy ebben a sorsában mekkorát vállalt be a feladatai megoldásai miatt. Van aki a népcsoportja emlékezetét szemléli, az ottani ősöket hívja Véneknek. Van aki dimenzionális látással rendelkezik, ő a tér különböző szegmenseiben is halad, nemcsak földi eredet után. Aki látja önmagában a Föld sűrűsödésének pillanatait, és annak okát, az Ő számára ők a Vének. De ez a történet sokkal sokkal előbb kezdődött, és már ezt is tudjuk, hiszen sokan olvasnak dimenzionális géneket önmagukból. Addig lesz káosz a fogalmak mögött, amíg össze nem áll a KÉP, amely minden létező alapjait meghatározza, és megmutatja az eddig elért eredményeket. De elég a külvilágot a JelenPontban jól szemlélni és mögötte a mélységeket megérteni, és máris letisztul a kép. Az emberiség újra és újra játssza ugyanazt, csak más köntösben, más szereposztásban, más eredményt várva. Jól szemlélődni csak úgy lehet, hogy a felszíni tényeket megnézzük, és lebontjuk a felesleges érzelmeket, félelemeket, öncélú akaratot. Több terv is fut jelenleg a világunkban. Minden korszakban indítottak útjára. Mindig voltak hibák és anomáliák. Ezeket kell kiszűrni, megérteni, hogy mi okozta őket. A Teremtő terve tökéletes volt. Most is az. Amikor az útjukra bocsájtotta az Alkotókat, akkor még őbennük is az egyszerűen átlátható akarat volt jelen, és a Szolgálat, amely soha nem öncélú. Hogy azóta mi lett mindebből, azt pontosan láthatjuk. Van a terv és vannak az emberek, akik elforgatják valamilyen irányba. Hogy mindezt milyen hatásra teszik, azt érdemes kutatni, hogy az okokat meg lehessen gyógyítani. A sokféle létformát egy célra igazítani, és hogy ez a cél a béke, a tisztesség, a méltóság, a becsület, a tiszta gondolkodás, az együttérzés, az önzetlen adás ( amely ugyanaz mint a szeretet) legyen, hát jelen pillanatban olyan mint egy lehetetlen álom. De ez volt az eredet és ez a cél. A többdimenziós labirintusban pedig haladunk. Nehezen értettem meg, hogy ugyanazok a fogalmak mást és mást jelentenek különböző embercsoportoknál. Mindenki a maga nyelvezetére, tapasztalataira fordítja le ugyanazt. Ez is a sorsfűződésben erősen jelenlévő energia, amely akadályozza az együtt gondolkodást.
A Teremtőnek volt egy ‘terve’, ha lehet ezt így mondani, és ebbe az alap tervbe történt beavatkozás kívülről, ezt éreztem/értettem meg nemrég, de sajnos odáig már nem sikerült eljutnom, hogy kik és miért.
Több olyan dolog is történt itt a bolygón és környezetében, amivel én, ‘mi’ nem értettünk egyet, és az eredményeket nézve néha nehéz is ezt teljesen indulatok nélkül szemlélni.
Miközben tudom és érzem, hogy „minden rendben van a teremtés egészében” , amihez kaptam is némi kiegészítést egyszer a megértéshez, hogy „de nem minden részletében… ”
Igen, a fogalmak sokszor nagyon mást jelentenek, mást értünk ugyanazon szavak, kifejezések alatt, vita helyett sokszor érdemesebb lenne mindenkinek elgondolkodni, ill. kérdéseket feltenni.
Köszönöm, hogy ilyen részletesen leírtad, tökéletesen érthető a kép.
Bennem mondjuk már régóta van egy alap ellenállás, amikor meghallom, vagy úgy érzem bármilyen formában, hogy valaki valakit, valakiket magunk fölé helyez. Nekem tényleg szent meggyőződésem, hogy nincs fölöttünk senki, és nem is szabad, hogy legyen.
Bár épp az utóbbi időben volt már, hogy magam is elbizonytalanodtam, hogy mennyi a valós szabadságunk, vagy inkább mennyire valós az a szabadság, amit annak hiszek/hiszünk, nem csak arról van-e szó valójában, hogy különböző erőknek engedelmeskedünk, tudattalanul?
Hálózatban működünk. Az egyedi ember felett a saját családi lélekcsoportja van. Az felett egy nagyobb egység a hely lélekcsoportja, ahol él. Aztán a népé. Föld lélekcsoportja, naprendszeré, galaxisé és így tovább. Ezek lélekforrások, csoport tudatok, amelyek meghatározzák az egyedet.
Régen az isteneknél úgy határozták meg, hogy pl. Pallas Athene a feje és segítője volt városoknak. Neki áldoztak, az ott élők lelkülete bölcselkedő volt, filozófus hajlamú, öntudatos elmék.
Amikor azt mondjuk, hogy eladjuk a lelkünk, akkor valami érdek miatt átlépünk egy másik lélekcsaládba. Érdek miatt, és nem a sorsunk változása miatt. Mint a köpönyegforgatók, akik mindig a győztes oldalára állnak. Elhagyják az elveiket, hitüket.
Így aztán akik felettünk állnak, az a saját lelkünk egy nagyobb része. És ezt most elég lebutítva írtam le, de érteni fogjátok a lényegét. A csoport tudat félelme az egyedet is meghatározza. Közös karmáik vannak, közös álmaik, együtt mozognak még ha nem is ismerik egymást. De az éjszaka tudattalan részében együtt dolgoznak. Ezen belül akkor van szabadság, ha ismerjük lelkünk forrásait és vele együtt mozgunk. És mindez tudatos. Amikor azt írom, hogy EGY, akkor a legmagasabb forrás hívom annak, akinek a részei vagyunk, és amely még elérhető a mi világunkból. Hívhatom Istennek is. De itt is csak fogalomzavarba keverednénk, mert mindenkinek mást jelent.