A mai nap a karma szálak összeérnek, ahol rendezni lehet. Ez megkönnyebbít mindenkit. Segít tisztábban látni a helyzetünk.
Ezek a karma szálak csalódottságon, elvárásokon alapulva tudtak idáig fennmaradni. Vigyünk jóérzést minden találkozásunkba. Melegséget, elfogadást. Soha ne vádaskodás legyen, hanem saját magunkban való rendrakás, hogy tudjuk képviselni, hogy konkrétan mit is szeretnénk megélni, átérezni egy-egy helyzetben. Beszéljünk róla, képviseljünk önmagunk határozottan, de békében és másokat is józanul szemlélve. Erről most nem is írnék többet.
Ennél fontosabb, hogy tovább gondoljuk a szolgálat erőit.
Amikor már a Szolgálatban ráéreztünk arra, hogy mikor és mennyit szabad adni, és meg tudjuk nyitni magunkat az elfogadásra, ( itt a bizalom és a megbocsájtás játszik fontos szerepet) akkor a könyörület érzését emelhetjük fel magunkban.
Ez is fájdalmas szakasz, mert az együtt érző emberek elzárták magukat a fájdalmak elől. Megnyitni magunkat mások fájdalmának, átvenni olyan képeket, amelyek sokszor a görnyedésig, fulladásig fokozzák a fájdalom érzését. Megélni mások félelmeit. Belépni haldokló, áldozat, vagy gyilkos aurájába komoly erőt igényel.
A könyörületet éppen ezért sokan elzárták magukban, vagy a felszínen működtetik.
A könyörület a mélységeiben azt jelenti, hogy az együtt érző odafordul a szenvedőhöz, belép az aurájába és átemeli önmagához az érzéseket. Mindezt azért, hogy titkokra fény derüljön, hogy önmagán keresztül tovább emelje az érzések káoszát, hogy megváltoztassa a jövőt. Az ilyen embereket amúgy is megtalálják a képek, hangok, érzelmi impulzusok, amelyek másokból jönnek, és keresik az utat.
Kisgyerekként még ott él benne a szolgálat, a könyörület. De gyermekként csak adni szeretne, és nem tudja a mértéket. A felnőttek kihasználják mindezt tudattalanul, és a saját feladataikat, félelmeiket akarják vele megoldatni. A gyermek megéli a kudarcot, hiszen nem tudja ezt megoldani még. 4-5 éves kor körül megtörténik a sérülés, és elkezdi a védelmi vonalait felhúzni. De az érzések, impulzusok megtalálják, a félelem mélységeit és poklát sűrűn megéli.
Ha védekezik az együtt érző, akkor ezek egy része visszaverődik, más része pedig betör. Ez kivált pánikbetegséget, allergiát. És elkezd menekülni. Saját sorsa, saját erői elől. Megtanul akarni. Uralni az érzéseit, félelmeit. Valahol leköti az energiát. Valahol szolgál, van, ahol kiéli az erőit. De általában egyik sem jó életterületen.
Aztán eljön az idő, hogy mindezt rendezze. Ha az emberiség nagyobb egységeit szemléljük, akkor most jött el az idő ennek rendezésére az együtt érzők nagyobb egységében.
A könyörület megtanít arra, hogy nemcsak kérésre ad szolgálatot valaki. A Jelenlétével gyógyít.