Mindenki, aki női testben él, hivatott arra, hogy a vérvonalon húzódó sötétséget a felszínre hozza, és megoldja a mögötte húzódó érzelmi blokkokat.

Ennek egyik legintenzívebb módja egy test megformálása, amelybe belekerül a sötétség, a szülőpár addigi megoldásai, és természetesen a sötétség párja is. Az általam ANYÁNAK hívott tudat koncentrátum őrzi világunk kezdete óta a sötétség és a fény forrásait, okait, programjait, hibáit és megoldásait. Ezek a megfogalmazások mind ugyanazt takarják.  Mondhatjuk az emberiség karmájának is.

Mivel a látható világunkban semmi nincs véletlenül ezért tudhatjuk azt, hogy nem véletlen május első napján van ennek a tudatkoncentrátumnak a meghívása, felerősítése, a hála visszaadása. Nem az apa ellen szól, hanem az örök ANYA fájdalmának, amely mindíg bízik abban, hogy a gyermeke feloldja a sötétséget, és ő tudja segíteni az útján. Május hónapja a harmonizálásé, az egyensúly beállításáé. A vasárnap egy olyan nap, amikor elengedhetjük a beépített programok vasfegyelmét. Ez a nap az egyedé. Megpihenhet a köz szolgálata alól. Mentálisan és fizikálisan.  Ha meg tud. Mert lehet, hogy a belső kényszer már ezt ez is megvonta az egyedtől. Ha egy ilyen pihenő napon csak az ANYA felé áradó hála erős, akkor a sötétség árnyai elkusshadnak. ANYA minden nő. Nem a gyermek szülés teszi őket azzá, hanem az ártatlanok felé fordulás.

És itt példának ismét Teréz Anyát hozom fel. Mindenki a gyermeke volt.

Nagyon sokféle eset és változat létezik arra, hogy ki vállal saját gyermeket és miért, ki vállal mások gyermekei mellett szolgálatot, és kik azok akik annyira látják a sötétséget, hogy nem hajlandók önmaguk lélekrészét kihívni erre a világra. Vagy nem tudnak, nem mernek szembenézni saját sötét részükkel, mert tudattalanul is tudják mi rejlik benne.  Ahány eset, annyiféle.

Találkoztam férfival, akiben születése óta tudatos volt, hogy soha nem lesz gyermeke. Ebben a világban. És olyan párja sem, akihez sok időn keresztül kötődik. A lelkébe nézve teljesen egyértelmű volt, hogy hordozza egy ősi faj bukásának történetét, hordozza a családja kiírtásának történetét, a magány jelét hordozza, és nem tud szembenézni mindezzel. Hogy kizökkenjen ebből az állapotból kapott segítséget egészen magas szintekről, és belekerült egy spirituális csapatba, ahol a közösség ereje segíti feldolgozni a sötét lényét.

Találkoztam a nővel, akinek a váll sejtjei hordozták egy galaxis pusztulását, és az ott élők utolsó pillanatainak lenyomatát. Mindenki kerülte, mert a „halál szagát” hordozta. És ott volt a testének egy másik szervében a faj programja, akik a pusztulás okozták. Ő soha nem szül gyermeket, de pedagógusként a megfelelő szellemi szinten sok tanítást tud átadni a pusztításról, a düh kezelésről, drogozásról, tinédzser progrblémák megoldásáról. De ehhez elöbb önmagában kell meglelnie saját értékét. Ha nem éri el ezt a szellemi szintet akkor magányos, gyűlölködő nő lesz belőle, aki mindenkit megkritizál erősen, próbál irányítani, és nem tud szeretni. Őhozzá a kezdő lépés az volt, hogy valaki tisztelje, figyeljen rá, elmondja neki, hogy ilyesmit felvállalni, ami őbenne rejlik igen nagy erőt és kitartást igényel. Nem bízzák akárkire. Ő is megtalálta azt aközösséget, ahol megtanulta a technikát, hogy feldolgozza a hozott sötét árnyakat.

Ismertem egy fiatal férfit, aki igen erős mentális harcos. Megértés hiányában a bolondulás széléig vitte el a képességeit.  Gyűlölte az anyját, mert látta, hogy az anya-fia kötelék őt fogva tartja, és úgy vélte, hogy az anyja mágiával kapcsolódik hozzá. Annyi mágiát, kötést, szennyet látott, hogy mindent már annak vélt. Gyűlölte a nőket, üldözte a boszorkányokat, vadászta őket. Az ővele való találkozásaimat soha nem felejtem el. Ahhoz, hogy egyfajta bizalmat érezzen felém, olyan szinten kellett magam feltárni, leszedni a védelmemet, a mentális programjaim kikapcsolni, hogy a lelkem csupaszon állt elötte. Meg kellett mutatnom a nagyobbik fiam akkori állapotát, aki nagyon hasonló hozzá. Több órás „harc” után jutottunk el oda, hogy meghallgatott, megnézte amit a mentális síkon mutattam. 1 hétig tartott a szelídsége, és ott folytatta, ahol abba hagyta. De az az 1 hét megteszi a hatását hosszú távon.

És még sok nehéz esetet tudnék elmondani, ahol az anyaság mibenléte megmutatta a nehézségeket.

Aki nagy mértékű sötétséget hordoz, ő valószínüleg nem fog saját gyermeket szülni. Hacsak nem dolga maga a testformálás, szülés állapotának megélése. Mert van olyan lélekrésze, amely ezt nem ismeri, vagy blokkolt anyai érzéseket hord, vagy mert olyan erőt kapott, amellyel a „sötét gyermeket” fénylővé tudja tenni. És itt azt is elmondom, hogy ez nem minden emberre igaz. De aki olvassa az írásaimat, őrájuk igen.

A gyermekszüléshez szorosan tartozik a felelősség mások iránt, amely néhány fajban nincsen meg, vagy minimális. Van olyan fiatal lélekrész, akinek ezt meg kell tanulnia. És van olyan eset is, ha nehéz gyermek érkezése várható, hogy először kutyát, vagy cicát nevel fel, gondoz, szeret. Ha az önzetlenség mibenlétét megérzik, akkor aztán vállalhat gyermeket. Ha szeretne.

Láttam már olyan nőt, aki szülhetett volna gyermeket, mert fizikálisan alkalmas volt, de tudattalanul hitt benne, hogy nem alkalmas rá. Ezért nem is fogant meg. Ez volt az ő hozott programja. ”alkalmatlan a gyermek szülésre, nevelésre” Bizonyos fajoknál ez igen nagy kiváltság, amit kevesen kapnak meg. Az ő dolga átlépni a saját határait, és bebizonyítani, hogy igenis alkalmas rá, fel tud ebben a világban is nevelni gyermeket úgy, hogy az hozzátesz a világához, nem pedig pusztítja azt.

Mára már a vérvonalakon a sötétség nagyon felerősödött, sok rétege van. A hibás programok, dogmák annyira beépültek a rendszerekbe, hogy nehezen felfedhetők, főleg azért, mert sok ezer éve az ember a sajátosságának tudja őket, és nem látja, hogy a beültetett programok csupán blokkolják, féken tartják legtöbbször a pusztító erejét. De vele együtt a boldogság érző lényét is rabul ejtik.

Minden nő ANYA valami módon. Ez a nap azoké, akik hordozzák a sötétséget, és minden pillanatukban azon vannak, hogy fénnyé formálják. Minden gyermek, minden nőhöz tartozik. A vér és lélekfonódások összekötik őket, ha tudatos, ha nem.

Aki nem szült saját gyermeket, valószínüleg sok olyan gyermeket fog nevelni, segíteni akik lélekgyermekei, lélekmintáik kötik össze  a mentális hálón. Ő is anya.

Lehet, hogy valaki csak életet ad, és tovább adja gyermekét, mert nincs ereje, háttere ahhoz, hogy a gyermeke sötétségét fénnyé formálja.

Sok tézisben lehet hallani, hogy az újszülött még fénylik. Sokszor igaz, de láttam már más eseteket is.  Ő még ártatlan, de ott rejlik benne a fény és a sötétség lehetősége. Hogy melyik fog erősödni, miképpen tanulja meg a közösségek rendjét, mire fogja használni az erejét, az a nevelőtől függ.

Jól szeretni nagyon nehéz. Főleg azért, mert a most élők már nem igen tudják ennek mértékét, értékét és mibenlétét.

Mindenki Anyja árasztja ma fényét gyermekeire. Öregre, fiatalra, anyátlanra, csúnyára és szépre, sötétre és fénylőre, barnára, fehérre, sárgára, kékre és zöldre.

Mindenki Anyjához minden anya lelkéből, a halála után kerül egy rész. Ő így lesz egyre erősebb, és a látható világban maradóknak így tud vigasz adni. A hozzá visszatérők gyógyítják az Ő sebeit, hiszen olyan letisztult mintákat visznek hozzá vissza, amelyben meglátja saját áldozatának értelmét.

Ebben az évben különösen fontossá vált az ANYA minta letisztázása. Önmagunkban és világunkban.

Az elkövetkezendő hét a gyermek lelkekről fog szólni. Mindenkiben ott van belül is, és a külvilágban a látható tükörképei is. Szeressük önmagunk gyermeki, ártatlan lelkét . És óvjuk őket a külvilágban is. Rajtuk keresztül tudunk Mindenki Anyjához elérni, hogy végtelen hálával árasszuk el égő sebeit.

Amikor megfogan egy lélek, akkor beleszövődik minimum egy fiatal lélekrész is. Vagy akár több is. És van olyan, hogy az egész lélek a megszületendőnél  fiatal lelket takar, aki nem ismeri egyáltalán a fizikai törvényszerűségeket. Ennek furaságairól később fogok írni, ha érdekel benneteket.