Az emberi test a szülők genetikájából indul ki. Nem nagyon lehet a testet és a lelket szétválasztani, mert ketten együtt adják ki a sors mibenlétét.
A fogantatáskor már az a petesejt fogan meg, amely hordozza a sors programot, amely része, darabkája a vérvonal sorsprogramjának. Régebben egy-egy rész program lefutása több generációra volt megírva. A nagy egész szempontjából mindegy, hogy hány generáció oldott meg egy érzelmi gócot, de 150 év alatt sikerülnie kellett. Ha a végén csak pár év maradt, akkor született egy beteg gyermek, aki által az élő család érzelmi blokkjai változni kezdtek. Szétestek darabokra, hogy ismét rendeződjenek más rendszerben. Mivel mindez a nagy egészben is így van, egy egy programra meg van adva ezer év léptékben a megoldódás, felismerés lehetősége. Ha ez nem megy akkor a háborúk, járványok, kitelepítések oldják meg.
Ez az időkorlát változni látszódik. Már egy generáció alatt kell megoldani egy kapott feladatot. Ha sikerül, akkor a következő sorsát is elkezdheti úgy, hogy az emlékezet és a test megmarad.
A nő petesejt által egy ős egykori élete folytatódik, hozzá adódva az addigi megélésekkel. A sorsok úgy rakódnak össze, hogy egy fel nem dolgozott érzelmi góc és hozzá adódva a megoldó program. Hogy mit ad az anya és mit ad az apa, az kissé már összetett és egyedi, mert az anyai apa oldal is közbeszól, és apa anyai oldal is benne játszik. Maga a kompozíció, a megfogant petesejt tökéletes a felvállalt sorshoz. Egy MŰ, amely hivatott a világot többé tenni. Benne lakoznak a lélekrészek, amelyek alkotnak vagy pusztítanak a sorsban, benne lakoznak az emberi emlékezet olyan darabjai, amelyek kellenek a helyes megéléshez.
Ha tudjuk, hogy milyen érzelmi gócnál kell felismerést bevinni a rendszerbe, nagy segítség tud lenni. De ettől még nem fog megoldódni, ha csak az agyunk tudja. A testnek a helyes érzelmi minta kisugárzását kell produkálnia a közösség felé.
Több szinten játszódnak ezek. Van akinek csak egy jutott, és van akinek az egyhez tartozó összes érzelmi megnyilvánulást végig kell vinnie.
Lehet, hogy valakinél az is elég, hogy megbízik valakiben és együtt tesznek hozzá a világhoz valami maradandót. Ő vélhetően bizalmatlansági sötét reakciókkal érkezett, magzatként megélte az elzárkózást másoktól. Ilyenkor anya a kismamaság idején olyasmiket él át, amelyek a magzatban ezt megerősítik. Mire megszületik, csak a sírás marad akkor is, ha valaki csak ránéz. Ő valószínűleg a „falkáról leszakadt” egyedként sokszor dacol másokkal, jobban tud minden másoknál, csak ő tud bármit megoldani, nem kér segítséget, stb….
Nehezedik az élete, sokat tud már önmagáról, a sors akár betegséggel, akár élethelyzettel ki akarja kényszeríteni, hogy kérjen segítséget, figyeljen oda másokra, stb…
Mivel ő így született, nem is érti, hogy ez mire jó, miért kellene. Ez a lényegisége.
Amikor képessé válik megnyílni mások felé, akkor indulhat el a változás útján. Megjönnek az emberek, történetek, a kihívások, a csalódások… Aztán ha szerencséje van, egy trauma feltöri a gátakat.
Ha nincs, akkor magányosan hal meg, és nem tud a tudata felszabadulni. Néha egy önátadó ölelés is elég a megváltáshoz.
Van akinek pedig végig kell járnia az alázat, a tisztelet, a csend, az igazmondás, az önátadás, a szolgálat, a becsület minden szintjét, hogy eljusson a megoldásig.
Mivel egyre gyakoribban a tudat szint váltások a megoldások miatt, ezért erre is figyelni kell. Gyakran előfordulhat, hogy nem abban a dimenzióban ébred a tudatunk, ahol lefeküdt aludni. Onnantól megváltozik a sorsunk, más irányt vesz. Egy kis halál, a test megtartásával.
Ennek az idegrendszerünkre nézve komoly tünetei lehetnek.
Ilyenkor eltűnnek emberek, tárgyak, megváltozik a gondolkodásunk, a hozzá állásunk a világhoz.
Idáig egy folyamat visz, mint ahogy a halál elött is van az energiának lefutási ideje. Kiszálazódik valahonnan a tudat, és átszálazódik máshová.
Ma az eddig letisztult erők össze állnak bennünk. Szét lettek válogatva valamennyire, hogy lássuk mi a hibás előjellel működtetett erő, és mi a jó irányű erőbevitel a fizikai világunkba. És mi az, ami visszafordul ránk, és sorsunkat pusztítja.
Holnaptól erre kezd ráépülni egy olyan sorsminta, amely a kviezető utat mutatja az alap problémánkhoz.
Ma még érdemes átgondolni önmagunk. Józanul, igazul.
Ebben a világban senki nincs sötétség és feladat nélkül. Szembenézni vele a sorsunk megváltását jelenti.
Kedves Évi! Elvált a férjem tőlem két éve. A testvére felesége miatt. A nő 3 hónappal az esküvő után hagyta el a tesóját. Sokáig titkolták, hogy miért válnak el tőlünk. Engem nagyon foglalkoztat a gondolat, hogy a gyerekeimre ró e majd valamilyen megoldandó feladatot ez a helyzet? Apukájuk és a nő, nem érzi, hogy bármi rosszat tettek volna. Én tudok-e bármit is javítani a gyerekeim feladatán? Nekem van ezzel kapcsolatban tenni valóm? Köszönöm, ha válaszolsz
Szia Kati! Mielőtt bármit is írok, emberként teljesen megértem a csalódottságot, a fájdalmat. De… Sokszor láttam már a „rossz testvért” választott esetet, és tudom mi rejlik mögötte. Ez az emberiségnyi karma program nagyon a kezdetekre nyúlik vissza. Ha csak téged nézünk és a gyermekeiteket, akkor azzal, hogy ők ezt a kapcsolatot bevállalták, bevitték az oldást a családi karmába. A gyermekeid pont ezért nem fognak keveredni olyan helyzetekbe, ahol végignézik, hogy a lelkük szerelme a barát vagy testvér oldalán él, és egy életre kiégnek érzelmileg. Ha mindezt titokban tartják és benneteket hitegetnek, illúziókban tartanak, akkor lett volna mindez további karma. A te életed is megnyomorodott volna, vagyis mind a négyen idős korotokra kiégett és csalódott emberek lettetek volna. A férjed lélekben elfordul, másra vágyik. Akkor is, ha ténylegesen nem történt volna közöttük semmi. Te tönkrementél volna benne, hisze lég érzékeny vagy hozzá, hogy érezzed, csak akadály vagy valamiben. A volt férjed is, hisz lelkiismeret furdalása lett volna, saját magát blokkolta volna érzelmileg, a szívinfarktus gyorsan elvitte volna. Az öccse is, hiszen a felesége előbb utóbb a belső keresése miatt másfelé fordult volna. A gyerekek pedig ezt a mintát kapták volna meg. Az ő felvállalásuk mindenkit megmentett egy rosszabb sorstól. Neked pedig valahol azt kell elfogadnod, hogy nem rólad szólt ez az egész, nem a te emberségedről, nőiségedről, hanem egy családi karma kiegyenlítéséről. Mindig minden nehéz helyzetben van olyan szál, amin keresztül meg lehet bocsájtani és el lehet engedni a történeteket. Nálatok ez az a szál, hogy nem tartottak hazugságban életed végéig, hanem kaptál lehetőséget, hogy a saját párod megtalált, aki csak téged lát.
Nagyon szépen köszönöm a választ. Azt sejtettem, hogy ez nem volt véletlen, most megnyugodtam, hogy a gyerekeimnek emiatt nincs plusz feladata. Szerencsére én már túl vagyok a drámázáson, úgy gondolom elég jól feldolgoztam. Hála Neked. Az írásaid, nagyon sokat segítenek. Nagyon változok, és ez jó. Hétről hétre jobban vagyok, úgy gondolom hogy sikerül meggyógyítanom magam. Most már dolgozok, és hihetetlen, de olyan munkahelyem van, ahol nincs munkám. Most szép lassan vissza tudok szokni abba a helyzetbe, hogy dolgozok. Ez a helyzet nagy ajándék nekem, és hálás vagyok érte. Ha itt lesz majd feladat, most már nem fog stresszelni. Köszönök mindent. 🙂
Mostanában többször mondtam ki : Lassan elkészül az Alkotás. Ez az alkotás Isten Műalkotása, az Ember.
Kedves Évi! Ma az a gondola jött el bennem, hogy Te írtad, hogy feloldotta a helyzetet az, hogy ők felvállalták ezt a kapcsolat váltást. Mit jelent a felvállalás? Ők ezt titokban tartották, és mindenkinek hazudoztak. Ennyi is elég hozzá vagy elkellet volna mondaniuk a családnak?
Mégis kiderültek a dolgok és ez feloldotta a titkok mögött rejtőző árnyakat. Benneteket felszabadítottak a hosszú távú boldogtalanság alól. Minden helyzet egyedi, más a megoldás. A kérdés mindig az, hogy a benne lévő embrrek aztán mit tesznek a helyzettel. Ez ismét tönkretehet mindent.
Köszönöm szépen a választ. Igyekszem jól csinálni 🙂