Sokan nehezen viselik, ha nem úgy van valami, ahogy ők szeretnék. A tegnapi íráshoz kapcsolódva, van úgy, hogy a 4 alapkő valamelyikénél azért keveredünk ördögi körökbe, mert szögletesen, csak magunkat, vagy csak másokat szemlélve hozunk döntést. Egy fontos tényező kimarad. Vagy a többi ember, vagy egy fontos valaki, vagy saját magunk.

Ha erővel meghatározunk dolgokat, ez sok szempontból biztonság érzetet ad számukra, tehát egyfelől bizonytalanságot takar. Csak akkor tudunk jól meghatározni előre dolgokat, ha tág a látókörünk, az együttérzés jól megy.

Ide tartozik az akaratoskodást, a „jobban tudom” program. Még ha jó szándéknak véljük is az akaratoskodásunk okát. Legtöbbször mások tanulásába, életfenntartó, sorsműködtető programjaiba talpalunk bele erőszakkal.

Ez a két szélsőség mutatkozik meg ma erősen.

Azt is megnézhetjük, hogy kit is szorítunk sarokba az akaratoskodásunkkal. Ez megjelenhet kicsiben, amikor az előre elhatározott dolog összeomlik. Ez látjuk, megéljük. Általában másokat okolva a kudarcért. Pedig csupán nem a megfelelő erőt, és energiát vittünk bele a történetbe. És lehet nem jókor. De működhet a láthatatlan szférában is.

Pl.: Valaki nagyon szeretne társat. De megvannak a paraméterei a társnak, meg van fogalmazva, hogy mit akar mellette megélni, stb…

Csak így, csak úgy, csak ezt, csak azt. Ezzel leszögletesít, lekockásít egy tökéletes formát. Maga formájára akarja igazítani a társat. Így aztán az el is megy mellette. Vagy a mentális síkon már eleve távol tartja magát, mert nem akar a kockába beférni. Higgyük el nyugodtan, nem mi tudjuk az egyetlen tuti megoldást. Ezerszer szebbet és jobbat tud a sors produkálni, ha engedjük.

Érdemes ma rugalmasnak lenni, és nyitott szemmel járni. Engedjük el magunktól mindazt, amit eddig nem sikerült megoldanunk, bár ezerszer akartuk.

Más szintekre emelkedve járja meg a körét, hogy vissza tudjon térni hozzánk.

Ápoljuk vagy önmagunk, vagy mások lelkét, kinek-kinek aszerint, hogy eddig mire nem figyelt. Csak szépen, ahogy a napi történések mutatják.