A mai nap erős energiája, a “megvédem, amit eddig elértem”. De csak azt, amiért tényleg megdolgoztunk.
Ez az energia már jó ideje mutatja magát a mindennapjainkban. Hogyan védjük határainkat, hogyan engedjük, hogy mások meggondolatlanságba vigyenek, hogyan használunk ki másokat, vagy minket hogyan használnak ki. HOl veszik el tőlünk azokat a dolgainkat, amiért megküzdöttünk, és miért engedjük? Harcolunk, vagy békés eszközzel oldjuk meg?
Mindez visszamutat az önértékelésünkre. Mint minden más is, ami történik velünk mostanában.
És természetesen a mágia irányító, manipulatív erői is a felszínre törnek.
Főleg a nőknél nagyon fontos, hogy miképpen érik el a céljaikat. Változnak és tesznek azért, hogy visszakapják önmaguk és a sorsuk?
Vagy manipulálnak?
Behatolnak mások elméjébe és így akarnak célt elérni?
Vagy szívből, odafigyelve, a másik helyzetét értve becsületesen próbálják megoldani helyzeteiket?
Aki nem hisz önmagában, ő használ mágiát.
Aki hisz önmagában és tudja, mégha nehéz is, de átmegy a tű fokán, ő célba ér.
HOgy mi számít mágiának? Minden olyasmi, amivel mások szabad akaratát befolyásoljuk. Akár jó szándékkal, akár önző módon. Ha ő nem kéri, nincs jogunk beavatkozni. Bár mára már ez is bonyolult. Sok esetben a szülő kérhet a gyermek helyett, és van, amikor ő sem.
Ahány eset, annyiféle fejlettségi szinten tart a lélek. Rokoni kapcsolataink szövevényesek mára már. LÉlek szinten nem mindig a fizikai anya számít anyának. Nem mindig a fizikai apa a valódi apa a nagy egészben szemlélve a sorsokat.
Ahogy rendezzük gyökereinket, úgy ezek a megértések is nyilvánvalóbbak lesznek.
Gyökereink rendezésének a feltétele az önértékelésünk.
És ezzel megint itt tartunk a mánál.
“Amit véres verejtékkel elértem, azt senki nem veheti el”
“Csak önként,teljes szívvel adom egy arra méltó személynek.”
De ez az elkövetkezenő időszak megértése lesz majd.
Ma még önmagunkat rendezzük össze.
Időközben a mai napon komoly felismerésre jutottam, összeállt a kép ugy érzem le kell irnom. Talán emlékszel rá Évi hogy régebben szinte minden nap irkáltam kérdezgettem itt. Még mindig csinálom a tudatalatti oldásokat.
Párkapcsolatra szerelemre…de annyiféleképpen hozzáfogtam már és mindig valahogy nem sikerült. Most kb egy hete az jutott eszembe hogy a „engem nem lehet szeretni, és nem lesz nekem szerető társam magányosan élem le az életemet” Nevü blokkot oldom.
Meg ugye volt az Orchidás álmom amirl kérdeztelek pont itt. Na emellé még mára jött a siros világvége hiábavaloságom megélése ami tudom hogy oldási tünet. Meg mellé a kontakt ekcéma vagy 3 napja. De kizárolag a két kisujjam legalso ujjpercein. Beszélgettem a barátnőmmel sokmindenről és eszembe jutott ez a szervtérkép hogy a kéz pontja hogyan kapcsolodnak. Rákerestem az ekcémás pontjaim „Ming -men az élet kapujának nevezett pont ahonnan kiárad az energia… És találtam egy Orchidium! nevü energiagyakorlatot ahol egy Orchideát kell vizualizálni többek között ezen pont feltöltésére. És csak ülök itt és minden összeállt. Az orchideám nem csak hogy kapcsolatba lépett velem hanem okkal csak most és sokkal többet mutatott a nyilo virágainál. Hogy ez volt az a hiedelmem amivel leblokkoltam a kapcsolati életterületemet teljesen Megállitottam az életenergiám kiáradását, a kisugárzásomat. Nem mások, a férfiak, az anyám a csalodásaim a hibásak mindazért h nem tudott senki szeretni, hanem én önmagam zártam el a fényemet mielőtt bárki megláthatta volna. És felötlik mostanában hányszor panaszoltam szoszerint mert az élet az emberek is ezt mutatták felém, hogy olyan mintha nem is léteznék mint ha itt se lennék számitásba sem vesznek az emberek. Ez volt eddigi életem legnagyobb felismerése. Szinte letaglózott hogy pici apro jelek hogyan álltak össze nagy egésszé és vezettek ide. És ebben bőven benne van a Te önzetlen segitséged utmutatásod is amit kaptam ha kérdeztem, s sokszor kérdeznem sem kellett mert az irásaidban már benne volt. Hálásan köszönöm 🙂
Ez egy igen nagy léptékű felismerés, gyökeres változást hozhat. A növények, ásványok,állatok, fák az élőterünk csak akkor lépnek velünk kapcsolatba, amikor megértünk egy helyzetre. Az embernek még nem sikerült felismernie, hogy az élőterünk intelligensebb az emberi elménél. Magunkban hordjuk, hisz testünk minden fizikai részecskéje az élőtér része is, de amíg erről leválva élünk, addig nincs kontaktunk sem. Ha nincs, akkor nem férünk hozzá őseink megéléseihez sem, és oldani sem tudjuk a honnan jöttünk-hová tartunk kérdéskört. Az oldásuk, megértések útján egyszer csak elérünk egy pontra. Ha addigra megdolgoztunk rendesen önmagunk valódi lényéért, akkor elér minket az élőterünk és gyógyítani tud minket. Aztán már mi is Őt. A Kapcsolat gyönyörű. Amikor ráébredünk, hogy az élőtér szeretete mekkora felénk (bár a gyűlölete is) , akkor elveszítjük a kényszeres kapcsolat függőségeinket szép lassan. Igazán ügyes voltál, és követted az utad. Összeállt benned egy nagy felismerés.
Kedves Évi!
Van itthon egy lepke orchideám, ez az első ilyen virágom, érdekesnek találom naponta megcsodálom hogy az a kis uj bimbó rajta ami az első miota hazahoztam hogyan növekszik. Aztán éjjel vele álmodtam…. mintha telepatikusan beszélgettünk volna, és közben gyorsitva mutatta hogyha kinyilik a szirmok milyen sorrendben bomlanak ki. Megköszöntem neki és felébredtem. Ránéztem a bimbóra és látom hogy kezd kinyilni tegnap este még zárva volt. Hogy lehetséges hogy képes voltam összekapcsolodni egy virág lelkével és van e azonfelül bármi jelentősége hogy egy csodálatos élmény volt?
Mindig megtetted, csak most emlékszel rá. Amikor kezdjük önmagunk felismerni, akkor előrébb jönnek a tudatunkban a képességeink is. Az ember alapvető képessége a telepátia az élőterével. Csak minden másra figyelünk, ezért az elménk ezt már kizárja.
Ahogy ott belül lecsendesednek a dolgaink, képesek vagyunk jobban figyelni önmagunkra, úgy előtérbe tud jönni mindaz, aki és ami valójában vagyunk. És ennek része mindaz, amit megéltél. Erre szoktam mondani, hiába nem érti az elme amit leírok, valaki ott belül tudni fogja. Beszélj többet a virágokkal. De soha ne várd a választ. Mert majd megjön. Ha nagyon akarunk valamit, az nem ér el hozzánk.