Az apai minták oldása továbbra is a tisztulási folyamat alapja.

Vagyis az apai águnkon hozott genetikai minták, egykori nagy botlások generációs hatásai keresik a helyüket és oldásaikat a most élők mindennapjaiban.

A mai nap energiacserék zajlanak.

Nehéz ezt jól megfogalmazni, de valami ilyesmi:

“Ez az enyém, ez a tiéd”

“ez az én otthonom, ha itt szeretnél lenni, akkor tegyél érte”

Az energia tolvaj tempók próbálnak kiigazodni.

Régi átok energiák keresik a lejáratuk megoldó kulcsait.

Sok nő van évek óta egyedül, mert aurájukban ott a tiltó pecsét.

“nem lehet hozzá méltó párkapcsolatban”

“nem lehet feleség”

“nem lehet anya”

Ezek okforrásai elég mélyen keresendők a tudatalatti kútjában, de ezernyi szálon rángatja az élni vágyót. Hosszú évek és fájdalmak, tanulások után ezek a szálak egyenként fakultak ki és pattantak el. Mára legalább egy, még mindig maradt.

Ez az egy az eredendő fájdalom, félelem, védelmi rendszerek fenntartója.

Semmiképp ne legyen bennünk dühből, fájdalomból fakadó érzelem. Ezek nagy felhajtó erővel járnak és mindig erősítik a mágia szálakat.

Csak előre nézzünk és megoldásokat keressünk.

Ne ítéljünk, mert azzal önmagunkat ítéljük meg újra és újra.

Hiszen amit ítéletként mondunk, az egy bennünk lévő lélekhasadás eredménye. Valami, ami bennünk is gyenge, és nagy erőkkel kompenzáljuk. És ez már békétlenség, belső harc.

Még mindig erősen próbál a lekünk, valódi ÉNünk, aki kisgyermekkorban elakadt, előrejönni bennünk.

Ő kér energiát, békességet. Hiszen a békétlenség taszította hátra.

Leegyszerűsítéve érdemes úgy nézni, mintha ott belül, bennünk egy ház lenne. Abban élnek a szüleink is, őseink is, mi is. És később a gyermekeink, párjaink is.

Amikor megszületik egy gyermek, akkor sok még a saját lelki töltése, még Ő saját maga. Aztán a belső házában a szülők elkezdik önmagukat érvényesíteni, és a gyermeki lelket háttérbe szorítják. Ahogy jönnek a barátok, iskolatársak, más emberek, a saját lélek egyre jobban háttérbe szorul, és ott belül mindenki a saját ÉN től veszi el az energiát.

Ha így nézzük át saját életünk, akkor jobban megértjük, ki hol érvényesül jobban bennünk, mint kellene.

Ha  van az ősök között tolvaj, vagy csaló, és még nem került oldásra az ő okforrása, amiért ilyen lett, akkor ő a gyermeket ugyancsak késztetheti tolvajlásra, csalásra. A saját lelke pedig hiába súgja ezerszer, hogy ne tedd, a felnőtt csaló lélekminta erősebb, és elnyomja a fiatalt. Sokszor láttam már, hogy mire felnő valaki, a saját ÉN már alig él, a sötétben kuporogva, energiátlanul vegetál. Az önértékelés ilyenkor teljesen zavaros.

A 20. Században született emberekre ez nagyon jellemző, főleg az 50-es évek után születettekre, mert abban az időszakban újraszülett minden és mindenki, aki még fennakadt a rostán bármiért is.

A 20.század végére elrendeltetett volt, hogy a fizikai világban megjelenjen minden lélekminta.

Sötét és fénylő.

Ál fénylő. Jó sötét.

A fénylő oldal először az álfényeket kezdte el tisztítani. A jó sötéteket kiemelni a rájuk rakódott szennyből.

De ez most igazából nem is fontos. Most már ott tart a történetünk, hogy divattá kezd válni jónak lenni.

Ez így nagyon fura megfogalmazás, de így van. Akinek nem megy szívből bármiért is, ő divatból lesz “ember megértő”, másokhoz figyelmes, szolgálattévő.

Aztán majd ráérez a szépségére.

De természetesen divat még rossznak lenni is, ez még a múlt hagyatéka. Csak az él meg, aki mások hátán mászik fel a létrán. És általában a jó emberek hátán. Így kerül a megszületett kisgyermeki lélek is legalulra, mert az ősök árnyai az ő hátán másznak fel energiát és oldást keresve.

Hiszen ami a külvilágban megjelenik, az mind a belső világból fakad.

Már valamennyire fordult a kocka.

A 21. Század újrafogalmazza az emberi rendeket, az egymáshoz való viszonyokat.

DE ma leginkább arra figyeljünk, hogy hol támad bennünk rossz érzés, és hol támad jó érzés.

Mi okoz örömet és mitől leszünk energiátlanok.

Az éjjel elkezdődött egy leválási folyamat ismét.