2018.06.25.

Létezésünket egy másik szinten ítélik meg. Ítéljük meg. Hisz a fizikai testünk sokkal több dimenzióból áll, mint amennyit érzékelünk.

Ez a fajta ítélkezés folyamatosan zajlik ebben a hónapban. Bár valamennyire mindig is zajlott. Csak valamikor felerősödik, mert itt az ideje, hogy számot adjunk mindarról, amit eddig elvégeztünk, és megszemléljük, hogy mindez mire lesz elég a jövő alakulásához.

Az a fajta szellemi szint, amely ilyenkor átvizsgálja a fizikai síkon élő testét, érzelmi lenyomatait, a mi kivetülésünk, egy nagyobb lélek közösség, amelynek a mi létezésünk, egy fogaskereke, egy alkotóeleme.

Mintha valaki a hegy egy magasabb pontjáról szemlélné évekig az alatta élő falu lakosait, mindennapjait. Látná a mozgásaikat, kapcsolataikat, hisz fentről mindent lát, ami a nyílt téren zajlik. Éjszaka belát a kivilágított szobákba. Látja a rejtett dolgokat is.

Ez a mérlegelés rendet tesz az egyedi emberben. Szépen letisztult képet kaphat önmagáról. Értékeiről, hiányosságairól. Ha őszinte önmagához, akkor a hiányosságokra kitalálja, hogy miképpen lehetne  ott változtatni.

Mostanra már eléggé jól tudja mindenki, hogy néha évek kitartó munkája kell ahhoz, hogy változtassunk. A fordulat a fizikai síkon egyszercsak megtörténik, de mindezt megelőzi hosszú évek feltáró, önformáló, önértékelő munkája.

Szeptemben hónapra várható a fizikai síkon való fordulatok megtörténte. Addig is folyamatos a változás, a lehetőségek, döntések, tervek kiszítése és módszeres betartása. Mert enélkül nincs változás.

A kérdés ebben az évben mindig csak egy. Ki vagyok ÉN, és hol a helyem a világomban.

Erre kapunk válaszokat mindenhonnan. Ha van rá fülünk és van hozzá szemünk. No és nem mondogatjuk állandóan azt, hogy “ó én teljesen rendben vagyok önmagammal”.

Ha ezt mondogatjuk, akkor leállítjuk a változásokat, dacolunk a sorsunkkal. Még úton járók vagyunk. Ez a világ a Vándoroké, a vándor lelkeké.

Az úton járóknak haladniuk kell, nem lehet leülni egy tisztások hosszú időre, és csak az eget szemlélni állandóan.

Mindig van pihenési idő, amikor elérünk egy olyan tisztásra, ahol pihenünk, másokkal találkozunk, összerendezzük önmagunk. Sokszor évekig tarthat egy ilyen pihenő, sőt régebben akár egy egy sors is eltelhetett egy fénylő tisztáson való pihenéssel.

De ez az időszak nem ilyen.

De hogy ne legyen ilyen egyszerű, a vándorlás lehet lelki szintű, vagy fizikai.

Aki régebben sokat jött ment, mindig ténykedett a fizikai világban, őneki a szellemi utat kell keresnie, ott kell elindulnia. El kell vinnie hírt a fizikai világ nehézségeiről a szellemi szintre.

Aki régebben a szellemi világban járt sokat, őneki a fizikai világ útjain kell elindulnia, kamatoztatva mindazt, amit elhozott a szellemi világokból.

És vannak akik egyszerre járták mindkét utat, ők a “Jézusi létezők, ők a HÍD, amelyen az utak minden irányba futnak”. Rajtuk keresztül vezetett a többiek útja vagy a fizikai világok felé, vagy a szellemi világok felé.

De térjünk vissza a mához.

Jó képet kaphatunk önmagunk mostani helyzetéről.

Egyik fontos kérdés. Egy nő mennyire erős férfi mintákat hordoz, és egy férfi mennyire erős női mintákat hordoz.

Az a nő, aki keményen meghatározó, önmagához képest túl sok férfi mintát hordoz. Ennek a legutolsó okforrása a háborúk eredménye, de gyökerei sokkal mélyebben vannak. De elég az utolsó időszak női önérvényesülésének mindenféle túlzásba esésénék következményét átgondolni.

Minden változás egyfajta forradalommal indul, ahol eltolódnak az arányok. Túlzásba esnek, drasztikusan fordítanak a lázadók. Ennek van egyfajta eredménye, aminek a hatására változtatni kell és keresni a helyes arányokat. Ha ez nem történik meg, akkor kialakul a harc, az eltúlzott arányok megtartása erőszakos módon. Aminek láthatjuk az eredményét. Férfi és nők között zajlik ez a harc, aminek mindig a leszármazottak isszák meg a levét, akik mindezt ráadásul már örökségbe kapják, és rutinosan működtetik, mert ezt tanulták.

És ugyanez igaz a férfiak, női mintáinak eltúlzottságára is.

Ezeket kell önmagunkban rendezni. A női lágy, békés női minőségre törekvés nagyon fontos lenne mindenféle szempontból. De főleg saját sorsunk alakulása miatt.

Az a nő, aki jelenleg egyedül él, de szeretné társát megtalálni, neki különösen fontos ez a fajta változás.

Azoknak szintén, akiknek a párkapcsolata nem működik.

Sok esély van ebben és a következő hónapban kirendezni saját eltúlzott hajtásainkat. Belső nemi háborúnk békét lelhet, melynek eredménye a békés, kiegyensúlyozott párkapcsolat lehet.

Mert ez az év az Esküvők és Találkozások éve.

Lehet. Ez egy lehetőség, mint minden felszabaduló energia, amely minket támogat.

Mert az emberi szabad akarat saját változásainkban sokat nyom a latban.

Ezért fontos az önfeltárás, értékrend igazítás.

Még egy gondolat. Önértékelés.

Ebben a szóban benne is van. Önmagunk értékelése. Ne mások szemében akarjuk meglátni saját értékünk, mert az a legtöbb esetben hamis.

Saját magunk legyünk hálásak értékeinkért, lehetőségeinkért. Legalább magunknak valljuk be őszintén, mit miért gondolunk, teszünk.

És tudjuk, hol kell a korrigálás, vátozás.

Az ember értékelje önmagát. Egyszerűen, tisztán, drámák nélkül. Ami nagyon nehéz, ha valaki nagyon eltér saját maga helyes látásától.

És itt elmondanám, hogy akiket “látóknak” hívnak a spirituális világban, ők önmagukon keresztül látnak másokat. És az önmagukról látott kép erősen befolyásolja mindazt, amit mások sorsában látnak.

Még azt is itt említeném meg, hogy eljött az ideje, hogy a “sprituális világot” kitisztítsuk a sok vadhajtás, önérvényesülés, hazugság alól. Ez a világ erősen befolyásolja a szellemi teret, és a fiatal lelkeket hamis csapdákba hajtja. Sok szempontból rosszabb, posványosbb, mint a “politikai világkép”.

De térjünk vissza az önértékeléshez.

Sokan másoktól várják önmaguk értékének megállapítását. Miközben mások hozzáállása, sorsának alakulása pontosan mutatja értéküket.

Nem a kimondott szó, hanem a tett a fontos, amit értünk tesznek mások.

Régen a szónak is értéke volt, mára már a hazug, fals hang sokkal több, mint a tiszta, csendes, egyszerű szó.

Ha hallgatunk másokat, a hangjában pontosan ott van saját maga. Mindenkihez tartozik egy hang frekvencia. Ha felette beszél, akkor kábít másokat. Ha alatta, akkor pedig manipulál.

Érdemes ezt megfigyelni először önmagunkon.

És jobb elhallgatni akár mondat közben, ha fals a hangunk.

Még nagyobb káoszt nem érdemes kavarni.

Azt gondolom ennyi jut mára, már ennyi mindenre figyelni sem egyszerű.

De persze mondhatom azt is, hogy elég arra figyelni, hogy feszül e a mellkasunk.

Ha feszül, akkor álljunk meg, üljünk le. És gondolkodjunk kicsit önmagunkon és a helyzeten.

Ez az elengedés időszaka is. A változásokkal együtt jár az elengedés.

Ennek megvannak a maga szintjei. Embereket elengedni nagyon nehéz. De mostanság sok ember kerül távolra tőlünk. Vagy mi, tőlük.

Hosszú távon ez áldás, de most még fájdalom.

Gyászoljuk meg az elengedést. Ami fáj az fáj. DE ha lejár a gyász ideje, akkor engedjük el másikat.

Akár új társhoz megy, akár már közegbe kerül, akár elhagyja ezt a világot.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

3 gondolat erről: „2018.06.25.

  1. Kedves Évi!

    Na velem is pont ez történt lett volna egy jol fizető maszekom és az utolso pillanatba visszamondták, és amugy is fáradtnak érzem magam olyan mintha gondoskodtak volna rola hogy most fizikai szinten pihennem kelljen.
    Volt pár napja egy álmom is. Egy hosszu zöld folyoson voltam amin szakaszonként fehér ajtok voltak rácsból de mind nyitva volt. És én a folyoson oda vissza szaladgáltam. Az álombéli gondolatomban én ezt a helyet egyszerre korháznak börtönnek és idősek otthonának tudtam De nem találkoztam másokkal végig voltak szobák a folyoson de minden ajto be volt zárva kilincsre és én nem mentme be. 2-3 szintén zöld ruhás nő figyelt- örzött engem. Volt egy két alacsonyabb tárgybol felállitott akadály amit szaladgálás közben átugrottam ilyenkor megdicsértek biztattak örültek. Volt egy nagy ablak se függöny se üveg benne, láttam hogy esteledik és csillagos az ég, nekifutásbol kiugrottam, kint állt a férfi aki tetszik nekem mostanában odaszaladtam felkapott megcsokolt, de a nők egy gondolattal visszahivtak és a következő pillanatban ismét a folyoson szaladgáltam. Mit jelenthez ez?
    Valamint ha publikus a zarándoklatodrol mesélnél hogy hogy sikerült miket tapasztaltál?

  2. Köszönöm Évi! Csodálatos volt ez is, katartikus, minden a helyére símítódik érzés.

    1. Hát kerüljön minden és mindenki végre a helyére 🙂 Nagy áldás lenne a világunknak.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

tizenöt − öt =