Szolgálati közlemény, kérlek benneteket vegyétek komolyan.
Képeket írok, ennek a szimbolikáját érteni fogják azok, akiknél ez jelen van.
A szív belső terében bizonyos embereknél egy Aréna működik. Az Arénában gladiátorok küzdenek, lovakat hajtanak véres verítékig. Van akiknél autó, vagy motoros verseny zajlik. Vagy éppen kamionok. Vagy csak fut, fut és fut kényszeresen gyaloglábbal valaki.
Élethelyzetben mindez egy állandó belső szorongás, kényszeresség. Vagy önmagát, vagy a környezetét hajtja ördögi körökbe.
Ez az Aréna ráépült a Szentélyre. A legbensőbb szentélyre, megcsúfolva és küzdésre, túlélésre hajtva a lelket, akinek ezt beépítették.
Az Arénát Fal veszi körül. Nem is akármilyen. Nagyrésze jégből van, másrészük pedig olyan, mintha arcokat szögeztek volna fel rá, pajzsok lógnak néhol.
Az eddigi rohanás az arénában, a kényszerességek, hatalmas belső szorongások, hogy “jó helyen vagyok-e”, “jó-e amit teszek” és “mi lesz” és lehetne még sorolni a feszegető belső kényszereket mind az arénából érkezik. Utolérni saját maguk sorsát, megoldani a helyzeteket, eddig előre vívő energia volt. De csak egy mértékig volt az eddig is. Ha túl sokáig hajszoltunk valamit, akkor ellenünk fordult, és már nem volt erőnk legyőzni önmagunk árnyait.
Azon felül pedig szívrohamhoz vagy agyvérzéshez vezetett, mert egyfajta megszokottság vezérelte, és az, hogy nem volt helyette más, jobb. Hiányzott a belső szentély békéje és csendje.
Még van pár napunk, és onnantól egy rövid időre sokaknak veszélyessé válik az Aréna használata.
Ebben az időszakban elő lehet varázsolni a belső szentélyt, megnyílott hozzá az energiajárat.
Adjatok belső időket magatoknak. Fent voltak szentélyek tartva eddig is, de azok nem a saját, védett, legbensőbb szentélyek voltak. Ez a szentély a saját teremtői házhoz kapcsolódva tudja az Arénát pihenőre fogni.
A Szentély pedig kivirágzik, kihajt.
Az Aréna nem jó helyre került az emberi energetikai rendszerben. Hogy mikor és ki helyezte oda, én nem láthatom. Úgy tűnik védelmi célokat szolgált először. Talán pont a Szentélyt védte és az életet, amely benne lakozott.
De egy szónak is száz a vége, ha nem figyelek, elkalandozom. A lényeg, hogy nyugtassuk le önmagunk. A belső hajtóerőket pihentessük kicsit. A kényszerességeink engedjük el. Mondogassuk sűrűn “minden rendben van”. Az illetékes meghallja odabennt, aki az Arénában küzd megállás nélkül. Pihentessük meg, hogy megérezze a békesség erejét. Had forduljon ő is önmagába, hiszen az ő szívén keresztül vezet az út a belső szentélybe.
Ez az energiahullám áthalad az állatövi jegyeken, és azok házaiban bennünk. Amikor odaér, ahol a mi Küzdőnk lakik, akkor kerülhetünk veszélybe. Éppen ezért mindannyiunknál ez más időszakra esik.
Nem vétünk, ha keressük a pihenést és a belső csendet. Mindezek a folyamatok az augusztust készítik elő.
A belső szentély lehet egy nagy “szívóerő”? Mintha a hipnotikus állapot folyton körülöttem lenne, vagy én félig belecsúszva egyensúlyoznék, hogy az itteni fizikai aktivitáshoz szükséges vitalitást fenn tudjam tartani. Egyre kilátástalanabb küzdelemnek érzem.
Évekkel ezelőtt is éreztem, hogy időnként fontosabb helyekre koncentrálódik a tudat, ill. ide nem jut annyi és ez ok., de felfokozódott az utóbbi időkben. Új egyensúlyra van szükség, nehéz dió. Az aréna és a szentély, mint a koncentráció és elengedés, teljes lazaság együtt létezése. Az alkotó folyamatokban mindkettő együtt van, a transzszerű állapot koncentráció a relaxációban, a belső nyugalomban.
Bennem egy hosszú folyamat során az elcsendesedés felé tolódik el minden és ez folytonos küzdelmet okoz a külvilág kihívásaival minden téren. Az aréna küzdésre késztet, a szentély zsigerből ellenáll. Nagyon mélyen lévő dolgok. Más jellegű, szintű feloldásra várnak, mint a már meglévő lehetőségek.
A legfontosabbakra világítottál rá és adtál gyógyírt:
“Minden rendben van.” És ez ott mélyen munkál és kinyit utakat. A dilemmát nem lehet erővel feloldani, majd átalakul, egy másik kulccsal, megnyugvással.
Ahogy írtad, az aréna bemegy a szentélybe és megnyugszik; minden rendben van , és új mesék születhetnek új kibomlásokkal. Hát ezért kell megnyugodni és ezért hív zsigerből a kábító nyugalom, mert küzdelemben igazából nincs tovább.
Nagyon köszönöm Évi.
Az eddigi megértéseim szerint olyan jellegű Belső Szentéllyel, amiről Évi is ír, azok a teremtők rendelkeznek, akik valósan megnyíltak valamilyen Szolgálati teremtésben (éljenek bár a VILÁGBAN, a JÓSÁGBAN, vagy bárhol máshol).
A Szolgálati teremtés azt jelenti, hogy a teremtő tudatosan felvállal olyan irányú ön-épülést, ami elvezetheti ahhoz, hogy a saját erejében hozzájárulhasson (1) már megformálódott bajok / nehézségek elhárításához, és (2) minden olyan Tudatosításhoz, ami azt segíti, hogy a teremtők képessé váljanak az egyéni és társas teremtésüket harmoniában megtartani.
A Szolgálat útjaiban teremtők különlegesen szoros belső kapcsolódást építenek fel tudatosan a saját MEGTARTÓJUKKAL (a Földön ez a FÖLDANYA > VILÁG > Mindenható). Ennek a belső közvetlen kapcsolódásnak az egyik alapja a ’Különleges Belső Terek’. Az ilyen Belső Teret a MEGTARTÓ ’adja át’ a teremtőnek, együtt formálják, közösen tartják.
A MEGTARTÓ felelős azért, hogy a teremtő mindig elérje a Belső Tereit, és hogy e Belső Terek elmozdíthatatlanok legyenek. A teremtő pedig azért felelős, hogy a Belső Tereit rendben-tisztán-teljesen tartsa, tudatosan használja.
A Belső Terek csak azon létező által érinthető meg, akinek a lényében van. Nagyon kivételes helyzetekben a MEGTARTÓ is jogosult a Belső Terek megérintésére (általában akkor, ha valamilyen torzulást kell kiigazítani benne).
Korábban érhették sérülések ezeket a Belső Tereket is, így lehetnek olyanok, akiknek a lényében a MEGTARTÓ most igazítja helyre ezeket. Ők ezt követően válnak képessé arra, hogy újra „megtalálják” magukban a Belső Tereiket, és újra „birtokba vegyék” (megtisztítsák, újra felépítsék).
A Föld létezőiben két (egymáshoz szorosan kapcsolódó) különleges Belső Tér van.
(1) Az egyik (a beszületés jogán) megnyílik minden teremtőben, ez a Személyes Belső Szentély. Ebben a létezőnek közvetlen kapcsolódása van a saját MEGTARTÓIHOZ, itt vannak az élet-útját meghatározó alapok (mi az önlényegi eredője a létezőnek, és ott-ahol-éppen-van milyen teremtési irányban nyílt meg, annak mik a meghatározói stb).
(2) Akik tudatosan megnyitnak az életükben olyan irányt, hogy szeretnének másoknak is segítséget adni, elkezdnek a MEGTARTÓJUKKAL (ez a Földön a Földanya) megnyitni egy másik Belső Teret: a Személyes Belső Szakrális Teret. Ebben egyre újabb szobák, termek épülnek fel, nyílnak meg ahhoz igazodva, hogy milyen másokat is segítő teremtésben épül, tudatosodik a teremtő.
A Belső Terek felől közvetlen módon szívó hatás, sürgetés nem érzékelhető (habár a Földanya a saját MAGJAI felé élhet ’nógatással’, ami akár sürgetésként is érzékelhető – de ez sem válik kényszerré soha).
Amire esetleg érdemes lehet ránézned: nemrégen a Földanya (és akár a VILÁG) „kitisztították” a Személyes Belső Tereket: minden korábban itt elhelyezett utat / erőt / jelet, amit addig nem emelt a Tudatba és nem újított meg a MEGTARTÓKKAL együtt a létező, azokat a MEGTARTÓK saját magukhoz vonták (egy rövid tartamú megőrzésre). E tartam alatt a Lélek még együtt a MEGTARTÓIVAL Értékelheti ezeket a korábban hozzá tartozó utakat (lezárhatja, vagy épp a jelenhez igazítva megújíthatja és visszahelyezheti a megfelelő Belső Terébe). Ha nem ítél ezekről a Lélek, akkor egy Feljegyzésben emlékeztető marad csak ezekről a lényében, valójukban pedig semmivé válnak ezek a kiemelt részek.
Lehet, hogy a Lelked sürgetését érzékelted, hogy nézz rá ezekre a kiemelt korábbi erőkre / jelekre, és értékeld őket (együtt a MEGTARTÓKKAL!). Sokszor megnyugtatóbb a Lélek számára, ha maga néz rá a már idejét-múlt, abban a formájában már nem használható korábbi erőire, és maga mondja ki felettük az utolsó szót, azt hogy lezárja és elengedi és semmivé teszi. Így nem érzékeli kényszernek az ilyen elengedést, nem érzi úgy, hogy elvettek tőle valamit.
Sok korábbi „érték” mára már feleslegessé vált, mert újra közvetlen utakon is elérhető sok olyan út és erő, amik korábban csak közvetítők / kerülők útján voltak megközelíthetők. Az ilyen régi kerülő-utak tehát mára már szükségtelenek, és ezért válnak elengedetté.
Egyre gyakrabban kell mindenkinek a Belső Tereiben majd Értékeléseket, Ellenőrzéseket tartania, és ami már nincsen harmoniában az éppen megélt teremtéseivel, azokról ítélnie lesz szükséges. A teremtő felelőssége az, hogy a Belső Tereit rendben-tisztaságban és épségben megtartsa, és semmi „már feleslegessé váltat” ne tartson benne.
Szükségszerű az ilyen „nagytakarítás” akkor, ha a teremtő LEZÁR egy korábbi utat, és megnyílik valamilyen új választott irányban. Érdemes minden fontosabb választás előtt és után is tudatosan átnézni a Belső Tereket, és a „Jelen Harmoniájához” hozzáigazítani az itt megélt különleges utakat / erőket.
Nagyon köszönöm a gondolataidat. Én is úgy érzem, hogy a lélek “tevékenykedik” és nincs szükség a régi féle analizáló tudatosításra, de mivel ez egy bizonytalan idejű folyamat, már nincs késztetés rá, de még az elengedés sem könnyű.
Régebben ezt az egészet értelmeztem, de már olyan komplexitást érzékelek, hogy szinte képtelenségnek érzem és elengedném és hagyom a közvetlenebb utakat. Ha jól értelek ugyanarról beszélünk, csak máshonnan nézzük. Bár lehet, hogy el vagyok tévedve, ahogy fejnélküli lovasként nem érem utól magam az utóbbi időkben érzésem szerint.
Szerintem jól érted. Itt most nagyon nehéz jól látni helyzeteket. Egyet követhetünk. Saját jó érzésünk, becsületességünk, jóságunk. De itt is nagyon kell ügyelni a mértékre, és a helyzetekre.
Nagyon jó érzés amit írsz. Ugyanezt érzem.? Mindenre ügyelni kell.
Mindig csodállak Évi, hogy tudsz ilyen telitalálat lenni!
Évi, ez biztos szól nekem is.
Vasárnap elég furcsán vert a szívem délelőtt. Három ütem után egyet kihagyott, aztán megint három ütem és megint kihagyás, majd akkorákat dobbant, gondolom, hogy behozza a lemaradást, hogy azt hittem,kiugrik a helyéről.
Ez egy- két órán át tartott, ha jöttek vevők, kicsit jobb volt, mert nem tudtam odafigyelni. Galagonyatablettát vettem be, mindjárt kettőt, ha volt rá mód, a kezem a szívemre szorítottam és mondtam neki, hogy nyugi, meg hogy szeretem :), és időért fohászkodtam, mert éreztem, ahogy múlik, egyre jobb lesz.
Igaziból még ma sem 100-as, de jobb, mint vasárnap.
Tudom, a viharok is a belső kivetülései, a környékünkön óriási vihar volt tegnap jókora jégesővel.
„. A lényeg, hogy nyugtassuk le önmagunk. A belső hajtóerőket pihentessük kicsit. A kényszerességeink engedjük el. Mondogassuk sűrűn “minden rendben van”. Az illetékes meghallja odabennt, aki az Arénában küzd megállás nélkül. Pihentessük meg, hogy megérezze a békesség erejét. Had forduljon ő is önmagába, hiszen az ő szívén keresztül vezet az út a belső szentélybe.”
Mondanom sem kell, milyen jókor olvastalak.
Ölellek, Évi
ui:ha van észrevételed evvel kapcsolatba, plusz jó tanáccsal, szívesen veszem.
Hűha! Épp ma éjjel voltam egy ilyesmi térben. Fent a fal felsőszéle felé volt egy lyukszerű, lőrés szerű valami amiben tudtam,l láttam hogy van valami, valaki és oda lőttem dobtam. Erre az kiugrott és mint egy kis golyó hatalmas sebességgel rohant felém. Voltak balról polc deszkák gondoltam felemelem, hogy agyon csapjam, de aztán rájöttem, hogy mire megcsinálom addigra már régen ideér –
felébredtem De utána is gondolkoztam, hogy tettem volna ártalmatlanná . Tulajdonképpen én voltam, aki a leselkedőt felingereltem