Hogy miért is mondom számotokra sokszor ugyanazokat a dolgokat? Kiegészítve azzal, hogy egy adott napon mire is ügyeljünk?

„Az ember azt hiszi, hogy nagyon okosan elrendezte a sorsot. De a sorsot nem lehet elrendezni. Egyszerre csak jön valami, hirtelen, egy nap, amikor nem is várod, és fölborul minden. Vége. Vége. A sorsot nem lehet elrendezni. A sors rendezi el az embert.”

Wass Albert

Ez a megfogalmazás nagyon is rendben van.

Az ember maga nagyon összetett rendszer.

A sors ad egy keretet a fizikai léthez. Talán úgy is mondhatnánk, hogy ad egy játék asztalt, egy karaktert, a megfelelő kártyalapokkal, erőlapokkal, felvető bónuszokkal, találkozási pontokkal, különböző szintekkel. Kinek kinek aszerint, hogy az előző játékokban hogyan teljesített.

Vannak bizonyos szavak a pálya bizonyos szakaszain. Ha ezekhez elérünk, és meghalljuk, akkor felismerésekben lesz részünk, és szintet válthatunk. Vannak zárt dobozok, amelyek kinyílnak, ha melléjük érünk. Ami benne van, az titok. Lehet jó és lehet rossz. Segíthet és visszadobhat.

Az biztos, hogy a játék megy, zajlik egy előre meghatározott terepen.

Az is talán biztos, hogy a játék végére sokat tanultunk.

Én annyit tudok nektek adni a játékhoz, hogy bizonyos kulcsokat átadok, amik nyitják a következő ajtókat. Ha nincs ajtó, akkor pedig a játszmát mutatom.

A játékmesterek szabályokat adnak a játék mellé. Ha tudjuk a szabályokat, a játék egyszerűbb lesz és tudhatjuk, mi lesz a döntésünk várható következménye.

Évről évre jobban érzékelhetőek a szabályok. Sőt bizonyos szinteken a szabályok megváltoztatása kérhető.

Egy régebben jól működő szabály. Az alku. Ez elvileg képes volt mindig és mindenkor az energiaáramlást megtartani. Úgy, hogy nem maradt fent utánna adósság.

Én kérek valamit, cserébe adok valamit. 1 : 1

Ez máig működő rendszer amúgy, de csak azoknál, akik szavahihetőek, és akik tudják, hogy a kérés ellenértéke mennyi, és eszerint adnak.

Ami mára beborította ezt a rendszert:

Szerződések az eladott lélekkel, ahol aránytalanul sokat kérnek vissza a kérésért. Nincs hitele a léleknek, ezért szerződést iratnak vele.

Ha valaki nincs tisztában kérése értékével. Vagy nem tudja, hogy már rég megadta az árát.

Mára már az emberek vagy túl sokat adnak egy kis értéktelen valamiért cserébe, vagy semmit. És el is felejtik az ígéretüket. Amit valahol, valakinek meg kell fizetni.

Lehet gyakorolni ember társainkkal, hogy ráérezzünk.

Társunk kér valamit, ami nekem érthetetlen, vagy nehéz. Kérjünk mi is valamit, ami viszont nekünk lenne fontos, de ő nem tudja valamiért megadni. Ez működik munka kapcsolatokban is. Az égi csatornákkal is, de mivel ez nem mindenkinek jól átlátható, ezért inkább földi síkon kell működtetni, amíg rá nem érez valaki.

Mindezt teljes tisztelettel és megértéssel kezelve.

Ezzel talán visszatérhetne a kimondott szó értéke és becsülete is. Az ember pedig beállítaná a saját aurájában az energiacsere rendszerét.

Ráérezne az ember arra is, hogy másokat nem lehet csak úgy, akarattal fosztogatni.

Az éjjel láttam egy képsorozatot. Természetesen voltak előzményei, de most egy egészen nagy vonulat mutatta magát.

Párizs városából indult el. Mutatta Párizs lényének mostani arculatát. Egy lepukkadt férfi, akinek hajdani szépsége már sehol sincs. Felelőtlen ifjonci heve már megposhadt. Sok élősködő nyúzza. Hajtja a mostanra már boldogtalan “örök ifjút”, aki egykoron az alkotó szabadság koronáját hordta a fején. Amíg ifjú volt, kergette a szerelmet, kereste az egyetlen nőt, de senkiben nem látta meg. Ott a nő, aki férjnél van, családja van. Szépséges szép. Mágia köti össze őket. Aphrodite szerelemkötése köti őket végtelen időkön keresztül. Csak egymás arcát látják. A nő elhagyja családját. A férfi feláldozza családját. Bosszú és halál, pusztulás kíséri “szerelmüket”, mely soha egy perc valódi kielégülést sem nyerhet el. A nő Mária Magdolnává válik egyszer csak. A kurtizán, aki keresi a férfit minden férfiban. Minden életében férfiaktól függ. Apától, testvérektől, férjektől, szeretőktől.

Egyik  életében végre megleli a JÉzusi férfit, akinek szavától megnyugszik bolyongó lelke. A férfit, ki egykoron társa volt testben, lélekben és szellemben. A kötés itt végre fellazul, el tudja felejteni a vágyott férfi arcát. A Jézusi férfi nem akar tőle semmit, nem gyötri őt, nem bünteti vagy tartja fogva. Megtanítja a szabad döntésekre. A nő követi a férfit, aki tisztára mossa lelkét. Már emlékszik, hol tévedt el. Elkezdheti végre az utat hazafelé.

Az istenek világa, akik az emberekre háborúkat és nehézségeket hoztak, leégett. Égtek vele együtt ősi kötések.

A képsorozat, amit láttam, most Aproditét jelölte meg a mágia kötések úrnőjének.

Ő az én tudásom szerint Földanya leánya, aki a bioszférát, a sokféle élő magot adta világunknak.

De ez csak az én képeimben van így jelen.

A víz megtartotta őt születésénél, és partra emelte. Egy kicsit tovább gondolva a magzati állapot és fejlődés jelenik meg az ő lényében.

A képeim szerint ő volt az, aki belenyúlt a sorsszövődések addigi rendjébe, és más mederbe terelte a családi kötődéseket. Ezzel szembefordult anyjával. Végtelen báj és játékosság volt a lénye, de ágról ágra szállva dicsőitette az élet minden szépségét és nem törődött semmi következményével. A játék volt a lényegisége és a szenvedély.

Ő egy mintát jelöl az emberi közös aurában. Ő is fejlődik, változik az idők és a sorsok folyamán.

Ezernyi módon lett elfojtva az ő bája, és büntetve minden létezőben.

Sok “boszorkány” égett a máglyán a férfiak tőle való félelme miatt. Sok nő esik máig áldozatul a férfiak tudattalan félelmének, holott vágyják ezt a bűbájt a nőkben. De büntetik és tördelik ezernyi módon. A Jézusi sors az ő mintáját is elindította a változás útján.

A “felelősséget megtanulni a teremtményeinkért” .

Mára már az ő mintája a “Fekete özvegy”, aki állandóan elveszíti társát és gyermekeit. A ő leányai megélik egy időszakukban a felelőtlen, bűbájos létet, megélik a kötésből születő kapcsolatot, annak elveszítését, a legrosszabb esetben pedig a gyermek halálát. Amely lehet vetélés, abortusz. Itt megtörik a sorsuk. A férfi büntet. A nő pedig alázatot és felelősséget tanul a megalkotott életért.

Nem tudja miért e sors. Vannak akik büntetlenül élik e sorsot. Luxus, kicsapongások, felelőtlen semmit tevés, mások által felnevelt gyermekek. Nekik nincs is ilyen mintájuk, csak mellékjátékosok egy játszmában. Ők mutatják állandóan, hogy, “borzadj el ettől a sorstól, és tudd minden pillanatodban, hogy ezt nem akarod”. Egy férfi kell, aki JÉzusi értékekkel bír. A férfi, aki tiszteli a nőt, és kiemeli a sárból, megadja a lelkének a biztonságot.

De mondhatjuk úgy is, hogy van, akinek a sorsában van Aprodité lap. HOgy melyik aspektusa, az is egy kérdés.

HOgy van e mellette szerető lap, ami a mágiát jelzi, az is kérdés.

Hogy láthatjuk e saját lapjainkat? Igen. Azokat, amelyek fel vannak fordítva és játékban vannak már a felismeréseink miatt. Érdemes rámeditálni, ha valaki kíváncsi erre. Csak kérjétek a sorslapokat.

Ezek élő hologramok az aurában.

A kitérők után térjünk vissza a mához.

Ez a döntések ideje. Belső választások. Bár még nem tiszta a kép saját sorsunkról, de a választások, lehetőségek  már megjelentek. De olyan is van, aki már régóta bizonyosan tudja, hogy mivel is szeretné a továbbiakban tölteni a sorsát.

Igazából majdnem mindegy melyik utat választjuk, gyors válaszok érkeznek, hogy jól döntöttünk e.

Ez is egy útmutató.

Egy biztos, gyökeresen változunk meg. Ez a hónap próbál minket terelni affelé, ahol a tényleges tudásunk, belső szépségünk rejlik.

Még vannak akadályok, mint az Aprodite minta és annak aspektusai. Ezek a kötések átalakulnak, de hogy kinek a sorsát mikor éri el az oldás, ez annak a kérdése, hogy mennyire vagyunk ellenállóak. Az erőt miképpen akarjuk elfojtani vagy irányítani úgy, hogy fogalmunk sincs a mibenlétéről.

Tavaly egyszer azt írtam, hogy ez az év a párkapcsolatok éve lesz. A tudattalan mélységben rejlő kötések oldásának az eredménye, hogy végre kiszabaduljanak a sorsok, vagy átalakuljanak.

Ezért is emlegetem egyre többet a szerelmi kötéseket, és beszélek a mélységekben rejlő forrásairól.

Mindez nemcsak az emberi kapcsolatokra, hanem magára az élőterünkre is kihat.