Egy nő tud életed adni a férfinak, és elvenni tőle. Mindezt a szeretetével teszi.

Hogy miért is ma írom le mindezt?

A női minták zajonganak, keresik a helyüket. Mindegyik női minta a párját keresi. Eltévedésének okait.

Hogy miképpen teszi?

Birtokolni?

Hagyni szabadon szeretni?

És ott a másik oldal. Mit is lát a férfi? Mit is keres egy nőben? És vajon meglátja, ha ott van?

Egy férfi miképpen veszik el a nők számára érthetetlen káoszában?

Miképpen keres és keres, miképpen potyázza el ami kincset megtalált?

Nagy a káosz és nagy a csatazaj a háttér világokban.

Minden szennyes a felszínen van, ami akadály, blokk. Minden arra mutat, hogy találjuk meg önmagunk egyéniségét, megoldó erőit. Ennek értékét és mértékét.

Fusztrált, negatív érzelmi töltéseinket szeretnének kiváltani belőlünk a történések, vagy gondolatok.

Nekünk ezekkel van dolgunk. Meglelni a helyes megoldást úgy, hogy a férfi, aki körül zajlanak a nők történetei, élve maradjon. Ne menjen világgá.

A zajongó, egymással ellenséges női minták azt mutatják, hogy mindegyik más teremtői házból érkezett. Van, aki úgy érzi jogosan van jelen egy helyzetben, és másokat szeretne kiütni onnan. A legtöbb esetben nem ő van ott jogosan. A jogosan szó azt jelenti, hogy nem az életadó nő van jelen a férfi mellett bármi módon. Itt lehet testvér, leány, bármiféle kapcsolati viszony.

A teremtő házak különbözőségét az mutatja, hogy kinek mi az egyedisége.

Ahány ember annyiféle. De  mindig lehet tudni valakiről, hogy önmagát építő, magányos, jóságos, gondoskodó, anyagias, lelkizős, érzelmes, ideákkal élő, tervező, mának élő stb…

12 teremtői ház van jelenleg. Mindegyikük más és más lényegiséggel. A nők ezért nem tudnak egymás nyelvén beszélni, mert mindegyik a maga szemszögéből nézi a helyzeteket.  Mások az életről a gondolataik, vágyaik és megéléseik. Ráadásul a mintáik sérültek, tehát nem is tudják kihozni a valóságot a látásmódjukból.

Így aztán mindenki a maga sérülését ápolja, védi és hangoztatja. Bárkire rávetítve.

A házak pedig csatáznak egymással. Miközben kiirtják fiaikat, férjeiket.

A hétvége családi rendezések ideje volt. Ez a család nem feltétlen a fizikai családunkra értendő, ennél tágabb. Furán hangzik, de benne vannak a szeretők, a volt társak. Pontosan azért, hogy ebben a sorsunkban sok ezer év tévedései, tapasztalatai összegződjenek, felismerések szülessenek.

Aki nem tud felismerést tenni, ezzel sorsát kiváltani a kötés halmazokból, ő háborúzik.

A férfiakra terelődik az energia. Ők oldják meg most a nők háborúit. Nekik kellene rendet tenni, kioldani a fájdalom forrásokat.

Fiaink, párjaink tudnak kiemelkedni a sárból ezen időszakban.

Vagy elsüllyedni, és majd egy régmúlt életben kikötve újra tanulni az erő mibenlétét.

Még egy képsorozat. Egyiptom. Itt kezdődött el a család szétbontása, hogy egy más rendszer szerint szőjék újra a szálakat. Templom épült erre a helyre, ahol a szövést végezték arra kiképzett nők. Az idők folyamán az ok elfelejtődött. Mert mindig minden jó szándékból indult el, és sok csavar által lett belőle pokol. A szövések öncélúak lettek, nem a közösséget és a fejlődést szolgálták, hanem a hatalmat.

Ennek a helynek a megtisztítása kezdődött el, mutatja magát a Forrás. Visszabontja a szövéseket, a hibás mintákat, ezzel felkevereve minden fájdalmat.

Ne legyünk játékosok mások játszmáiban. Ezek nem a mostani énünkről szólnak, hanem az egyed mély lelki fájdalmáról. Legyünk lélekgyógyászok saját családunkban, hogy végre elsimuljanak a klánok, családok csatái. Emelkedjünk a történetek fölé, és lássuk egyben az egészet. Most lehet.